Szellentés és pszichológiai hadviselés – ilyenek voltak az udvari bolondok mindennapjai
2018. március 9. 13:36
Korábban
„Nyüves” Johnson
Anglia egyik utolsó professzionális bolondja Samuel Johnson volt, akit „nyüvesnek” neveztek himlőhelyes arca miatt. Az 1691-ben született Johnson Anglia legtöbb gazdag udvarában megfordult. Párfogója, Lord Montague segített neki Londonban színre vinni egy darabot, melyet ő maga írt, saját magával a főszerepben. Minden beszámoló szerint borzasztó volt a darab, de ennek ellenére több mint harminc alkalommal játszották a Haymarket színházban. Nyüves kiváló énekesnek tartotta magát, de többnyire a közönségnek háttal énekelt, mivel közben fura arckifejezést viselt – vagy legalábbis ő azt gondolta, emiatt nevet rajta a közönség.
Amikor nyolcvankét éves korában meghalt, először a templomkertben temették el, de aztán barátai – kérésének megfelelően – eltávolították onnan, és egy erdőben (amelyet ma Johnson után Maggoty Woods, vagyis Nyüves Erdő néven ismernek) egy előre elkészített sírba temették, amelyet Johnson eredetileg szeretett szolgálónője számára tervezett annak kedvenc helyén. Kérésbe adta, hogy ne temessék a templomkertbe, mert nagyon nem kedvelt egy kötekedő öreg nőt, aki ott volt eltemetve. Azzal viccelődött, hogy a feltámadás napján az asszony vitát provokálna a lábcsontjain, azt állítva, hogy Johnsonéi valójában az övék.
Nyüves Johnson sírja ma is látogatható a Maggoty Woodsban. Az erdő a brit örökségvédelmi hivatal, a National Trust tulajdona, amely táblákat emelt a helyszínen, melyeken olvasható mind az eredeti 1773-as sírfelirat (amely Johnson tehetségét dicséri és elmeséli a lábcsontok történetét) és egy csúnyább vers 1851-ből, amely azzal kezdődik: „Ha a véletlen hozott ide, vagy kíváncsi szemeid / Megnézni a helyet, hol e szegény bolond nyugszik / Egy meggondolatlan tréfamester még a halálban is / Mondja vicceit utolsó leheletével is.” A vers további részében egy szigorú viktoriánus figyelmeztetést kapunk azokról, akik életüket bolondsággal töltik: az udvari bolondok kora valóban véget ért.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- Katonái tisztelték és szerették a szigorú, de megfontolt Wellingtont
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak
- Első világháborús karabélyok kerültek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba
- Lengyel és magyar tisztek hozták létre az amerikai lovasságot
- Az Itália fölötti uralomért vívták a nagyhatalmak a lovagkor utolsó csatáját
- Franciaország kimerítését célozta a verduni Ítélet-hadművelet
- Minden lépésért meg kellett küzdeniük az amerikaiaknak Ivo Dzsimán
- Két hónapnyi ostrom után adta meg magát a történelem első kapituláló német marsallja
- Léteztek-e a valóságban a legendák női harcosai?
- Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel 15:05
- Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét 14:20
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap