Szabad emberként élhettek a Tudor-kori Angliában a feketék
2020. október 15. 10:48 Múlt-kor
Korábban
Fizetség és jogok
A szigetországba került feketék a Tudor-kori Angliában másokhoz hasonlóan fizetséget kaptak munkájukért. Talán a leghíresebb ilyen személy John Blanke, VII. és VIII. Henrik udvari zenésze volt. Blanke a fennmaradt adatok szerint 1507-ben (még VII. Henrik idején) napi nyolc pennyt kapott, ezt VIII. Henrik uralma alatt egy sikeres kérvénnyel megduplázta.
John Anthony, egy Doverben élő fekete tengerész 1620-ban 30 fontot plusz kamatot kapott a Silver Falcon nevű hajón végzett munkájáért. Bath earljének szakácsának a Devon megyei Towstockban, akit csak Szerecsen James-ként (James the Blackamoor) ismertek, negyedévente 1 fontot, azaz évi 4 fontot fizettek.
Nem minden dolgozó kapott azonban fix fizetést. Egy Harry Domingo nevű „mór” például, aki a skóciai Aberdeen városának alkalmazottja volt a 17. században, különböző feladatok elvégzéséért kapott alkalmanként pénzt. Ilyen kötelesség volt többek között egy kürt megfújása, amikor levelek érkeztek a királyi tanácstól.
Egyes színesbőrűek csupán kosztért és kvártélyért dolgoztak, az ő esetükben gyakran a ruházatukat is vendéglátójuk állta. James Stewart, Moray earlje, Skócia kormányzója például számos ruhát készíttetett „Nageir, a mór” számára az 1560-as években, köztük egy nyaknál bársonnyal bélelt köpenyt. Mások időről időre kaptak készpénzjutalmat, mint például az a névtelen „szerecsen”, akinek a Cecil család egy tagja adományozott hat shillinget 1622-ben.
A fekete jövevényeket a kor egyik legfontosabb intézménye, az anglikán egyház is befogadta: keresztelések, házasságkötések és temetések soráról maradtak fenn egyházi dokumentumok. Az egyházba való belépés a szélesebb társadalom általi elfogadást is jelentette.
1500 és 1640 között a feljegyzések alapján több mint 60 afrikait kereszteltek meg Angliában, ugyanezen időszakból tíz házasságról és majdnem 100 temetésről van tudomása a történetírásnak. Mivel különböző emberekről van szó a dokumentumokban, a számok összeadhatók: mind a házassághoz, mind az egyházi temetéshez szükség volt arra, hogy az illető meg legyen keresztelve.
A szabadság talán legkétségtelenebb jelzője azonban az, hogy az afrikaiak rendszerint tanúskodhattak az angol bíróságokon. 1548-ban egy Jacques Francis nevű fekete búvár, aki VIII. Henrik híres elsüllyedt hajója, a Mary Rose nevű karakk roncsából hozott a felszínre tárgyakat, tanúskodott az ügyben az Admiralitás bírósága előtt. Edward Swarthye (a „swarthy” melléknév jelentése „sötét bőrű”), a gloucestershire-i Sir Edward Wynter hordára pedig a Csillagkamara előtt tanúskodott egy ügyben 1597-ben.
A történelem során a rabszolgáktól és más, szabadnak nem minősülő személyektől rendszeresen megtagadták a bírósági eljárásokban való tanúskodást, mivel helyzetükből adódóan könnyen előfordulhatott, hogy egyszerűen azt mondják, amit gazdájuk diktált nekik. Bizonyára nem ez volt a helyzet, amikor 1609-ben éppen egy afrikai szolgafiú tanúskodása vezetett összeesküvésbe keveredett angol ura kivégzéséhez.
A 14. század előtt Anglia jobbágyai például nem tanúskodhattak uraik ellen, a Tudor-kori feketéknek azonban erre nem csupán Angliában, de a korai időszakban még az észak-amerikai gyarmatokon is lehetőségük nyílt, amíg szabad státuszuktól meg nem fosztották őket később. 1732-ben Virginiában már azt hirdették ki: „a fekete férfiak és nők természete olyan aljas és romlott, hogy tanúvallomásukra nem lehet bizonyossággal hagyatkozni.”
Az újkori rabszolgatartás és -kereskedelem sötét évszázadai alapján szinte magától értetődő feltételezés, hogy korábban sem vehették igazán emberszámba a feketéket Angliában, a bizonyítékok azonban nem erre utalnak. Anglia gyarmatainak létrehozása és az atlanti rabszolgakereskedelem beindulása előtt a szigetországba lépő afrikaiak mind szabadok voltak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
nőtörténet
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona
- Megemlékeztek Zirzen Jankáról, a magyar nőnevelés egyik legjelentősebb úttörőjéről
- Első nőként mászta meg a legmagasabb csúcsokat Tabei Dzsunko
- Elutasította a kitüntetéseket a modern betegellátás úttörője, Florence Nightingale
- Mindvégig a trónra készítette fel gyermekét Zita királyné
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét
- Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
- Csak az anyasággal válhattak szabad nőkké a szultán ágyasai
- A befagyott orosz pokolban elolvadt Napóleon Grande Armée-ja 09:50
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát 09:06
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán tegnap
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady tegnap
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk 2024.05.17.