Sötét titok lengi körül a japán Nyúlszigetet

Okunosima apró, mindössze 0,7 négyzetkilométeres szigete Honsú és Sikoku nagy szigetek között helyezkedik el, mindössze 15 perces hajóútra az ország legnagyobb szigetétől. Jelenlegi becslések szerint több mint ezer nyúl él a területen, amelyet a világ számos részéről érkező turista igyekszik simogatni, etetni és eljátszani velük. A helyiek igyekeznek minél több bőrt lehúzni az egyre ismertebbé váló nyulakból, és ösztönzik, hogy minél több turista érkezzen a térségbe. (Többek között vírusvideókkal, az egyikben például egy, tápszert szorongató nő után több mint száz nyúl rohan.)

A nyulaknak nincsenek természetes ellenségei a szigeten, ragadozó egy szál se (kutyát és macskát tilos a szigetre vinni), ellenben számos turista kényezteti őket, aminek köszönhetően az utóbbi években népesedési bumm köszöntött a nyúlpopulációra. Mindemellett fontos, hogy az állandó emberi jelenlét ellenére a nyulak vadak, sohasem tartották őket ketrecben, nem házikedvenceknek „minősülnek”, így senki se csodálkozzon, hogyha felveszi az egyiket, ölelgetni és puszilgatni kezdi, akkor megharapja vagy megrúgja, miközben igyekszik szabadulni a szorításból.

Okunosima szigete nem csupán különleges élővilágáról híres, hanem sötét múltjáról is, amelyet a simogatás és a wellness miatt érkező turisták szintén megismerhetnek, köszönhetően az 1988-ban nyílt múzeumnak.

Sötét múlt

Hogy pontosan miként kerültek a nyulak Okunosima szigetére, ma sem tudjuk biztosra. Természetesen vannak hipotézisek. A szakemberek körében az egyik legnépszerűbb és legvalószínűbb az, hogy a japán kormány 1929 körül rendelte el betelepítésüket a szigetre, mégpedig vegyi fegyverek tesztelésének céljából. Okunosima valójában a mustárgáz és a könnygáz tesztelésére és termelésére szolgáló helyszín volt, a második világháború folyamán több mint hat kilotonnát állítottak elő, és feltehetőleg nyulakon tesztelték le a hatásukat.

A szigeten dolgozó munkások titoktartásra voltak kötelezve, a kevés helyi lakos pedig mit sem tudott a titkos – nem mellesleg az 1925-ös genfi jegyzőkönyv rendelkezéseibe ütköző – tevékenységről. A kormány még a hivatalos térképekről is töröltette a kicsiny szigetet, hogy elrejtse a katonai tevékenységet. A sziget egyébként tökéletes választás volt, mivel eléggé elszigetelt és Tokiótól távol eső helynek bizonyult. Történészek becslése szerint a „Mérgesgáz-szigeten” előállított mustárgáz közel 80 ezer ember halálát okozta Japán Mandzsúria és Kína elleni inváziói során az 1930-as években.

Az 1945. szeptemberi megszállást követően az amerikai katonaság körülbelül 200 nyulat segített át a túlvilágra megelőzés céljából, a gyárépületek többségét pedig bedózerolták, néhányat pedig lezártak. Ám sem ők, sem a japán kormány nem fertőtlenítette teljes egészében a szigetet. A helyi vízkészletben egyes elemzések szerint a mai napig kimutathatók a mérgesgázok nyomai, amelyek veszéllyel lehetnek nem csupán az állatokra, de az emberekre is.

Lezárt katonai létesítmény (kép forrása: Flickr, Lemon Loco Designs)

1971-ben néhány iskolás gyermek szabadon eresztett a szigeten nyolc darab nyulat, amelyek nagyban hozzájárultak a sziget nyúlpopulációjának újjászületéséhez. 2007-re becslések szerint már 300 nyúl élt szabadon Okunosimán. A szaporodás nem állt meg, ezért a kormányzat betiltotta új állatok szigetre hozását, ám a vadászatukat is.

Még sötétebb jövő

A vadnyulak felhőtlen szaporulata is meglehetősen súlyos veszélyt rejthet a jövőre nézve. Az apró szigeten nincs elég vegetáció, hogy eltartson egy ilyen méretű és egyre csak növekvő nyúlpopulációt. Ráadásul az állatok léte nagyban függ emberi látogatóiktól, valamint az általuk hozott élelmiszerektől is, amelyeknek nem csupán a minőségével, valamint a helytelen kínálatával van probléma, hanem a folyamatosság hiányával is. Az emberek leginkább káposztát hoznak az állatoknak, amely a közhiedelemmel ellentétben nem a legjobb étel számukra, ugyanis jóval több és változatosabb rostot igényel a szervezetük. Továbbá a nyulaknak – mint általában a legtöbb emlősnek – minden nap szüksége van a táplálkozásra, nem csupán akkor mikor a turistáknak kedvük van ellátogatni a szigetre. Melegebb napokon az állatok extrém sok élelmiszert tudnak magukhoz venni, ám miután beköszöntött a hideg, szinte alig látogat valaki a helyszínre.

Az éhezéssel és a zabálással teli időszakok váltakozásai megterhelik az állatok szervezetét, és míg egy átlagos házinyúl tíz évig él, az Okunosimán lévő társaik csupán két évig. Míg a turistáknak jó szórakozásnak tűnik a nyulak etetése és ugrabugrálása, az éhező és szomjazó állatok számára ez a túlélést jelenti. Takasi Szeki, a japán környezetvédelmi minisztérium munkatársa elmondta, folyamatosan gondolkodnak a megfelelő stratégián, ám a túlzott mesterséges beavatkozást el akarják kerülni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. Magyarország a második világháborúban
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• A pokol hajnala: 500 ezer szovjet katona zúdult az erőddé nyilvánított Budapestre
• Ma is rejtély, kik és milyen okból bombázták le Kassát
• A legjobb magyar felszerelés is kevésnek bizonyult a Don-kanyar embertelen viszonyai közt
• Szándékosan hitették el a szövetségesek Kállay Miklóssal a balkáni partraszállás gondolatát
• Sztójay Döme, a magyar Quisling
• "A népirtáshoz időnként elegendő néhány száz pokolian elszánt ember"
• Marhacsordákat is bombáztak a szövetségesek Magyarországon
• "Kétségbe esve várjuk, hogy mi lesz velünk, ha itt ér a tél"