Valóság vagy propaganda – valóban az amerikaiak mészároltak Szincsonban?

1950. június 25-én hajnalban az észak-koreai hadsereg meglepetésszerű támadást indított Dél-Korea ellen, a két országot elválasztó határ teljes szélességében. A túlerőben lévő, jobban felszerelt és sokkal inkább harcedzett északiak offenzívája nagy lendülettel haladt előre. Néhány napon belül elfoglalták a déli fővárost, Szöult, nyár végére pedig már szinte a teljes félsziget az ellenőrzésük alá került. Bár a támadás híre az Egyesült Államokat is váratlanul érte, nem lehetett kétséges, hogy Washington nem fogja annyiban hagyni, hogy az északi kommunista rezsim Korea déli felére is kiterjessze hatalmát.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott határozat (a szavazást a Szovjetunió bojkottálta, míg Jugoszlávia tartózkodott) értelmében szeptember 15-én partra is szálltak az első intervenciós egységek Douglas MacArthur tábornok vezetésével a félsziget déli fennhatóság alatt maradt délkeleti szegletében. Az erőviszonyok egy csapásra megváltoztak és az amerikai-dél-koreai csapatok ellentámadásba mentek át.

Az északi hadsereg „ideiglenes stratégiai visszavonulása” – ahogy azt a korabeli északi propaganda nevezte – hasonló gyorsasággal zajlott mint a nyári offenzíva. A szövetséges erők szeptember végére már egész Dél-Koreát felszabadították, október 19-én bevették az északi fővárost, Phenjant, majd október 26-án már egy ponton elérték a kínai határt is. A mindössze egy határmenti sávra „zsugorodó” Észak-Koreát ekkor Mao Ce-tung Kínája mentette meg, amely a háború során közel 1 millió fegyverest küldött Kim Ir Szen megsegítésére ezzel ismét megfordítva a háború menetét.

Az amerikai haderő őszi előrenyomulása azonban nem csak azért érdekes, mert valószínűleg ekkor állt legközelebb a megszűnéshez az észak-koreai rezsim, hanem azért is, mert ekkor született meg az északi propaganda mindmáig meghatározó toposza a „gonosz Egyesült Államokról”.

Az északi támadás megállításában, majd az ENSZ-csapatok sikeres ellentámadásában kulcsszerepet játszott az amerikai légierő, amely folyamatos bombázásaival (becslések szerint mintegy 635 ezer tonna robbanóanyagot dobtak le a háború évei alatt) hatalmas veszteségeket okozott az északi hadigépezetnek – és egyben a polgári lakosság soraiban is. Ekkor vetették be először tömegesen a – később Vietnámban is félelmetes hírnevet szerző – napalmbombákat is.

Az Észak-Koreát immár három generáció óta kormányzó diktátordinasztia alapítója, Kim Ir Szen azonnal felismerte az amerikai légitámadások által a lakosságban keltett félelemben rejlő lehetőségeket. Kormánya ettől fogva mindent megtett annak érdekében, hogy az amerikaiakat kegyetlen és vérszomjas vadállatokként ábrázolja, akik valóságos népirtással fenyegetik az észak-koreai népet.

A koreai háború sajnos tényleg bővelkedett a civilekkel szemben elkövetett atrocitásokban, amelyekből az amerikai katonák ugyancsak kivették a részüket. Ezek közül talán az egyik leghíresebb a No Gun Ri mészárlás, amely során amerikai katonák dél-koreai civilekre nyitottak tüzet. A hivatalos adatok szerint 163, míg más becslések szerint ennél is több ember vesztette ekkor életét. Az eset miatt Bill Clinton amerikai elnökként hivatalosan is bocsánatot kért.

Az észak-koreai „történelmi emlékezetben” azonban nem No Gun Ri, hanem Szincson városának neve forrt egybe az amerikai háborús bűnökkel. A mai Észak-Korea délnyugati részén fekvő Szincson az 1950-es őszi offenzíva során került az ENSZ-csapatok ellenőrzése alá és későbbi észak-koreai tudósítások szerint az „amerikai megszállás” 52 napja alatt mintegy 35 ezer civil esett áldozatul az „amerikai katonák válogatott kegyetlenkedéseinek.”

A szincsoni mészárlás – amelyre a háború vége óta egy önálló múzeum is „emlékeztet” – immár több mint fél évszázada szolgál parázs viták alapjául a történészek körében. Érthető módon vajmi kevés lehetőség volt mindeddig, hogy az eseményeket hiteles források alapján kutassák, egyedül az észak-koreai „híradások”, és kevés, szintén ellenőrizhetetlen szemtanúi beszámoló áll a rendelkezésünkre.

A Szincsonban felállított Amerikai Háborús Bűnök Múzeuma ma már az észak-koreai propaganda valóságos szent helyének számít. A kiállítás egyebek mellett olyan eseményeket „örökít meg”, ahogy amerikai katonák japán szamurájkardokkal lefejeznek koreaiakat, szöget vernek emberek fejébe vagy épp lefűrészelik a nők mellét. Az egyik legismertebb történet arról szól, hogy egy nap több száz nőt és gyereket szállítottak az amerikai katonák egy közeli mesterséges tóhoz, ahol aztán vízbe fojtották őket.

A fenti történetek – amelyek Észak-Koreában az iskolai tananyag részét képezik – valóságtartalma természetesen erősen kétséges. Jól példázza ezt, hogy a bizonyos Harrison hadnagy, akit az észak-koreai tudósítások a mészárlásokat levezényelő amerikai tisztként neveztek meg, a hivatalos adatok szerint mindössze pár órát töltött október 17-én Szincsonban, a háború további részében nem tartózkodott a térségben.

A témát vizsgáló történészek többsége ma már a legkülönfélébb elméleteket fogalmazták meg azzal kapcsolatban, hogy ha a szincsoni mészárlások valóban megtörténtek, akkor ki követte el azokat. Míg az észak-koreai oldal teljes egészében az amerikai katonákra helyezi a felelősséget, addig dél-koreai és nyugati kutatók felvetették már a dél-koreai katonaság, az északról dél felé menekülő keresztény koreai csoportok, sőt a Koreai Néphadsereg visszavonulása után a térségben maradt – sok esetben Kim Ir Szen rendszerével is szemben álló – északi kommunista partizánok szerepét. Bármi is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy Szincson „emlékezete” mind a mai napig központi helyet foglal el az észak-koreai propagandagépezet eszköztárában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait