2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Sok idő kellett ahhoz, hogy Konstantinápoly valóban Róma örökébe léphessen

2022. november 1. 08:56 Múlt-kor

Egy későbbi városalapító életfordulatai

Constantinus apja, Constantius Chlorus gyermeke volt, ám apjának egy bizonytalan törvényességű kapcsolatától, Helenától. Amikor a nyugati birodalomrész caesarja lett, Constantius Chlorus elbocsátotta maga mellől Helenát, és elvette a Diocletianus által kijelölt személyt feleségül.

Constantinus apja vélhetően nem kedvelte különösebben a fiát, akit túszként küldött el a nicomediai császári udvarba, és nem őt vette maga mellé caesarnak. A Diocletianus mellett eltöltött évek mindenesetre később hasznára váltak, többször harcol a császár oldalán a barbárok ellen, és előrelépett a hadseregben is.

Diocletianus lemondása után Constantinus Galerius augustus udvarába került, ám a későbbi források szerint ő nem igazán kedvelte az új jövevényt. Igaz, Galerius a korábbi keresztényüldözések politikájának a híve volt, és róla főleg keresztény szerzők tollából való írások maradtak fent.

Constantinus mindenesetre sietve az apjához menekült. Constantinus Chlorus azonban 306-ban elhunyt, utódának pedig a caesarjának kellett volna lennie, ám a britanniai legiók Constantinust kiáltották ki az új augustusszá. Ezalatt Maxentius, Róma lakosságának a támogatásával, magát is uralkodónak kiáltotta ki.

A különböző caesarok és augustusok között polgárháború kezdődött, amelyet Constantinus sikerrel vívott meg. A legjelentősebb ütközetre 312-ben, a Milvius-hídnál, Róma közelében került sor. Az addig sikerrel küzdő Maxentius alulmaradt Constantinusszal szemben, és ő maga a Tiberisbe fulladt.

Constantinus ezzel biztosította magának a birodalom nyugati felét. Megegyezett a keleti birodalomfélben győztes Liciniusszal, ám a béke nem tartott sokáig. Az első összecsapások után 317-ben kiegyeztek, a fiaikat téve caesarokká, majd 324-ben újra összecsaptak.

Licinius veszített, Constantinus pedig végérvényesen az egész birodalom egyedüli ura lett. Ez alkalmat adott neki arra, hogy új székhelyt jelöljön ki Róma és a többi város helyett.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A négy tetrarcha i. sz. 300 körül készült ábrázolása a velencei Szent Márk-székesegyházbanGianfrancesco Penni (1496k.–1528): A Milvius-hídi csata (részlet)Konstantinápoly megalapításaNagy KonstantinA konstantinápolyi Hippodrom egy 15. századi illusztrációnPeter Paul Rubens (1577–1640): Krisztus jele megjelenik Konstantinnak
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár