Sivatagi atyák Firenzében

Remeték hétköznapjai

Az életükről szóló legendagyűjtemény – Domenico Cavalca népnyelvi fordításának köszönhetően – Toszkánában már a XIV. század közepétől népszerű olvasmány volt. Csoportos ábrázolásuk hamarosan a festészetben is megjelent, sőt 1420 körül Firenzében egy, a témát bemutató önálló képtípus is kialakult.

Bár számos ilyen festmény készült, ezek közül csupán egy, az Uffiziben őrzött fatábla maradt fenn eredeti formájában. Ez a mai szemlélőt is rabul ejtő részletgazdagsága mellett azért érdemel kitüntetett figyelmet, mert születése körül a korszak jelentős személyiségei, Ambrogio Traversari, Cosimo de’ Medici és Fra Angelico bábáskodtak. 

Jobban megérthetjük a thébai remeték életét bemutató képtípus kialakulásának és rövid firenzei virágzásának körülményeit, ha kicsit távolabbról indítjuk a történetünket. A keleti kereszténységben a IV. századtól folyamatos, élő gyakorlat volt a remeteség, ezzel szemben nyugaton csak a X. század végétől vált népszerűvé a vallásos életnek ez az aszkétikus formája.

A XI–XII. században egyre több szerzetes hagyta el a meglazult fegyelmű kolostorokat, és választotta helyettük a csendes, visszavonult életet.

A sivatagi atyák hagyományát újjáélesztő mozgalom eredményeként Európa-szerte remeteközösségek alakultak, amelyekből új szerzetesrendek – például a ciszterciek, kamalduliak vagy pálosok – jöttek létre.

Tagjaik nem az egyedüllétet, hanem a fokozott önmegtartóztatást keresték, számukra a kivonulás nem végcél volt, hanem egy új kezdet és eszköz a rendjük megreformálására.

Megszelídített vadon

A pusztaság és a remeteség kezdetektől szorosan összekapcsolódó fogalmak. Mivel az ember az üres, végtelen térben tudja leginkább megtapasztalni Isten jelenlétét, ezért a szemlélődő élethez a legmegfelelőbb hely néptelen és elhagyatott.

Az egyiptomi sivataghoz hasonló, kietlen vidék azonban a középkori Európában nem volt, így a nyugati remeték inkább sűrű erdőket, szigeteket vagy nehezen megközelíthető hegyvidékeket választottak lakhelyül.

A letelepedést követően általában meg kellett küzdeniük a természettel: fát vágtak, bozótot irtottak, és feltörték a szűzföldet, azaz megszelídítették és szorgos munkával termékeny tájjá alakították a vadont. 

A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2024. téli számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• A British Museum kincsei is a londoni metróban éltek túl
• Német segítséggel jutott hatalomra Vlagyimir Iljics Lenin
• Életmentő Bibliák, frontkarácsony és katonai taxik – az első világháború különös történetei
• Elképesztő károkat okozott Szerbiának az osztrák-magyar csapatok megszállása
• A Nyugat hagyományait követve szervezte újjá az erdélyi irodalmi életet Kuncz Aladár 
• Ágyúdörgés és harangzúgás kísérte az utolsó Habsburg uralkodó koronázását