Reneszánsz böngészők mesterei: Hieronymus Bosch és idősebb Pieter Bruegel

A gyerekek rajonganak ezekért a kiadványokért, hiszen a bennük található képek segítségével nemcsak a nekik mesélő felnőtt használja a saját szavait, ezzel együtt a fantáziáját, és talál ki napról napra más-más történetet ugyanazokhoz a képekhez, hanem a gyerekek maguk is „gyakorolhatják” a mesélés tudományát. Saját szavaikkal, saját maguk találhatnak ki történeteket, a lehetőségeknek csupán a képzeletük szab határt.

Németül – mert a műfaj Németországban született – Wimmelbilderbuchnak hívják ezeket a könyveket: a Bilderbuch képeskönyvet takar, a wimmel szó pedig a wimmeln (bővelkedni) igéből származik. Az írott szöveg nélküli történetek kapcsán logikusan lehet eljutni a középkorban olyan népszerű Biblia Pauperumokhoz, a Szegények Bibliájához. Ezek a Szentírás szöveg nélkül kiadásai voltak egykoron, az írni és olvasni nem tudók számára egyfajta képregényként, kizárólag vizuális nyelven közvetítették az igét.

A böngészőkkel kapcsolatban azonban fontos szempont volt és maradt a részletgazdagság, vagyis hogy a képeken minél több eldugott, felfedezésre váró figura, tárgy, jelenet, történet szerepeljen. És bár a műfaj csupán az elmúlt ötven évben lett egyre népszerűbb a kisgyerekeket nevelő családok körében, körülbelül ötszáz évvel ezelőtt is éltek már olyan művészek, akik éppen ilyen „böngészésre” szánt műveket alkottak. Talán nem meglepő, hogy a németalföldi festők köreiben kell keresnünk ezeket a művészeket.

A XV. század utolsó harmadára – gondoljunk csak a jól ismert Arnolfini házaspárt bemutató Jan van Eyck készítette képre – a németalföldi festészet a realizmus, a valóság visszaadásának olyan magas fokára jutott, hogy a szóban forgó alkotáson a házaspár feje fölött lógó csillárt a kép alapján egy ötvösmester el is tudta volna készíteni. Ráadásul a késő középkor–kora újkor holland és flamand festői között több is akadt, aki nemcsak a látottak már-már fotószerű hűséggel történő visszaadására törekedett, hanem előszeretettel zsúfolt a monumentális művekbe staffázsfigurákat is, akiket különböző kisebb-nagyobb csoportokban helyezett el a kompozícióban. Már csupán ezeknek a figuráknak a számbavétele felér egy „böngészéssel”, hát még azoknak a jeleneteknek, történeteknek a megfejtése, amelyeknek ezek a figurák a szereplői.

Az egyik legizgalmasabb festmény Hieronymus Bosch alkotása, a Gyönyörök kertje. A XV–XVI. század fordulóján készült oltárkép szárnyas triptichon: a középső táblát egy-egy becsukható szárny fogja közre, ezeknek mindkét oldalára dolgozott a művész. A csukott szárnyakon a világ teremtését jelenítette meg, a nyitottakon, a bal oldalon pedig Ádám és Éva életre keltése – a Paradicsom –, a jobb oldalon az Utolsó ítélet – a Pokol – látható.

A középső festmény a Gyönyörök kertje, amely ruhátlan nőkkel és férfiakkal telezsúfolt park. Első pillantásra azt gondolnánk, ahogy a cím is sugallja, csupa boldog embert látunk, ez talán a valódi – földi? – Paradicsom. Ha azonban „böngészni” kezdünk, egyre-másra tűnnek fel a furcsábbnál furcsább részletek. Az alakok ruhátlanságát először talán a paradicsomi lét aszexualitásával magyarázhatnánk, a tüzetesebb szemrevételezés során azonban hamarosan feltűnik, hogy ezeket az alakokat – férfiakat és a nőket egyaránt – erotikus vágyak feszítik. Bosch fantáziájának szüleményei, a parkot díszítő növényszerű képződmények is burjánzanak, utalva a figurák túlfűtött állapotára.

A németalföldi reneszánsz másik „böngészóriása” az idősebb Pieter Bruegel. Témáit rendszerint közvetlen környezetéből merítette, így feldolgozásai is sokkal realisztikusabbak, mint a szürrealizmus előfutáraként számon tartott Bosch képein látottak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Bruegel képei ne rejtegetnének éppen annyi és olyan izgalmas részletet, mint fiatalabb pályatársának művei. A Gyermekjátékok című kompozíciója elsőre épp oly ártatlannak tűnik, mint Boschtól a Gyönyörök kertje. A kétszáz gyermeket és nyolcvan játékot bemutató festményen az egyes játékok, tevékenységek – persze az értő szemek számára – mind-mind felismerhetőek. Nincs közöttük, velük felnőtt – ugyanúgy ki vannak téve a pillanat hevének, örömének, ahogyan Bosch felnőttjei a Gyönyörök kertjében.

Belemerülnek a játékba, tökéletesen komolyan veszik, átélik azt. A festményen bemutatott nyolcvan játék felét sikerült a kutatóknak azonosítani, a többi a XX. században már nem ismert elfoglaltság. Bruegel ugyanakkor megörökített olyan tevékenységet is, ami nem klasszikus értelemben vett játék. A gyerekek arca szinte teljesen egyforma, a ruhájuk közötti különbség sem jelentős, a kompozícióban egyik játék sincs kiemelve, mindegyik egyenrangú a többivel.Ha különbségeket keresünk, azt leginkább a gyerekek mozgásában találjuk, hiszen Bruegel célja az volt, hogy a bemutatott játékok felismerhetőek legyenek.

A szemlélődés során azonban felnőtteknek szóló részletekre is bukkanhatunk – a festmény bal felső sarkában folyó patak vizében például meztelen felnőtt alakok fürdenek, a túlparton, a fűben egy férfi vetkőzik, hogy csatlakozzon vízben lévő társaihoz. Mintha ez a keskeny folyócska választaná el a gyermekek világát a felnőttekétől, a gyermeki játékot, örömöt, a felnőttek örömeitől.

Bruegeltől máskor sem álltak távol a számunkra már különösnek számító részletek. A flamand közmondásokat bemutató festményén ugyancsak számos meghökkentő részlettel találkozhatunk, nem véletlenül emlegetik ezt a képet Felfordult világ, illetve Bolond világ címekkel is. Beazonosíthatóak rajta olyan, nálunk is ismert szólások, mint a „két szék közt a pad alá” (melyet a kép bal szélén álló fehér épület aljában földre zuhanó férfi jelenít meg), vagy a „nagy hal megeszi a kis halat” (ahogyan a kép jobb felső terében megfestett folyóban történik is).

Ugyanakkor például éppen a halak felett, olyan váratlan jelenetekkel találkozunk, mint egy ablakból kilógó férfihátsó vagy egy megterített asztalnál ülő róka, nyakába kötött szalvétával, vele szemben, az asztal túloldalán pedig egy daru, amint épp csőrét egy hosszú nyakú edénybe dugja – mindezt a tó előtt álló épület verandáján.

Ezeket a festményeket nézegetve nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy Bruegel és Bosch szinte sportot űztek abból, hogy hogyan tudnának minél több, minél meghökkentőbb részletet lehetőleg minél jobban elrejteni a nézők első pillantása elől – ezzel kényszerítve őket arra, hogy újra és újra megnézzék a képeket, vizsgálják meg azokat még alaposabban, még figyelmesebben, talán éppen azért, hogy minél közelebb kerülhessenek az ábrázolt világhoz.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején