Pöcegödörbe süllyesztett iratok, szalma alá rejtett urán: a náci atomprogram vége

2023. november 9. 17:09 Múlt-kor

A szövetségesek egyik legnagyobb félelme a második világháború előrehaladtával az volt, hogy Hitler sokat hangoztatott „csodafegyverei” közül valamelyik esetleg valóban beváltja a hozzá fűzött reményeket. Bár a „Wunderwaffe”-projektek némelyike egészen földtől elrugaszkodott volt (a földrengést előidéző szerkezettől a „halálsugárig”), mások, mint például a biológiai, illetve vegyi fegyverfejlesztések eredményesek voltak, és akár óriási veszteségek okozására is alkalmasak lehettek volna. A legfélelmetesebb eshetőség azonban az volt, hogy a Harmadik Birodalom elkészíti és beveti az atombombát.

A Haigerlochnál talált német kísérleti atommáglya szétszerelése, 1945. április

Korábban

Különleges egységek mindkét oldalon

A második világháború kezdetén Németország messze a többi ország előtt járt az atomfizikai kutatásokban. 1938-ban német kutatók idéztek elő elsőként atommaghasadást, ezt követően pedig külön tudóscsapatot szerveztek az atomfegyver-fejlesztésre, ennek élére a neves kvantumfizikust, Werner Heisenberget nevezték ki. Miközben folyt a fejlesztés, a német haderő a hasadóanyagnak szánt urán felhalmozásába is belekezdett.

Az ellenség eredményeinek felderítésére 1943-ban az amerikaiak létrehoztak egy különleges egységet tudósokból, illetve hírszerzőkből.

A „Lightning A” („Villám A”) nevű egység feladata az Alsos fedőnevet kapta, vezetője Boris T. Pash ezredes, az elhárítás veteránja volt, aki a Manhattan-terv kémekkel szembeni védelmében is részt vett.

Pash utóbbi szerepében le is leplezett egy csoport kommunistaszimpatizáns kémet, akik a Szovjetunió számára kívánták megszerezni a terv részleteit.

Az ezredes és csapata eleinte a frontvonalbeli csapatokkal tartott az európai hadszíntéren, előbb Olaszországban, majd Franciaországban, és a menet közben elfogott tudósokat és egyéb szakembereket hallgatták ki, valamint elemezték a lefoglalt kutatási anyagokat.

Ezen anyagok alapján az amerikaiak levonták a következtetést, hogy Németország valószínűleg nem képes az atomfegyver kifejlesztésére, százszázalékos bizonyítékuk azonban erre sem volt.

A Szovjetunióval időközben egyre élesedett a viszony, így amiatt is nagy volt az aggodalom, hogy a német eredmények a Vörös Hadsereg kezére kerülnek.

Pash ennek megakadályozása érdekében vakmerő küldetésre vezette a „Villám A”-t: a frontvonalon túlra, még német fennhatóság alatt álló területre hatoltak be 1945 áprilisában.

következő oldal 1 / 3