Példátlan módon állt bosszút a szabadságharcosokon Haynau, a bresciai hiéna
2024. október 6. 09:05 Szelke László
A dicsőséges tavaszi hadjárat sorozatos sikereire alapozva, és az olmützi alkotmányra válaszul a Magyar Országgyűlés 1849. április 14-én kimondta a Habsburg–Lotharingiai ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Ferenc József május 1-jén kelt levelében I. Miklós támogatását és beavatkozását kérte, az orosz uralkodó 200 ezres sereget mozgósított a magyar szabadságharc leverésére: az ország sorsa ezzel megpecsételődött. A szabadságharcot követő megtorlás csúcspontja a tizenhárom honvédtiszt aradi és Batthyány Lajos miniszterelnök pest-budai kivégzése volt.
Julius Haynau, a magyarországi császári csapatok parancsnoka. Az osztrák hentesnek is nevezett hadvezért az 1850-es londoni útján felismerte a tömeg, és jól el is páholta.
Korábban
Harc a túlerővel
A magyarországi császári csapatok parancsnokává május végén kinevezett Julius Haynau 170 ezer fős seregével szemben a hozzávetőlegesen hasonló létszámú, az ellátásban és a kiképzésben is hátrányt szenvedő magyar honvédsereg nézett szembe. Az orosz csapatok érkezésével az erőviszonyok megváltoztak, a függetlenség védőinek a továbbiakban több mint kétszeres túlerővel kellett szembeszállnia.
A magyar vezérkarban megfogalmazódott és kidolgozott haditerveknek megfelelően a honvédeknek még az ellenséges seregek egyesítése előtt, külön-külön kellett volna legyőzniük az osztrák és az orosz csapatokat. A ragyogó tehetségű Görgei Artúrnak azonban nem sikerült megállítania Haynau támadásait, és a május 21-én visszafoglalt Pest-Budát már július 11-én kiürítették és átadták az osztrákoknak.
Buda 1849-es ostroma
A főváros elvesztése után a május 2-án hivatalba lépő, Szemere Bertalan miniszterelnök vezette kormány és a magyar országgyűlés a válságossá váló hadihelyzet következtében előbb Szegedre, majd Aradra költözött. A korábban sikert sikerre halmozó Bem József seregei július 31-én Segesvárnál, majd augusztus 6-án a Nagyszeben melletti Nagycsűrnél is vereséget szenvedtek, a szabadságharc utolsó jelentős, vesztes ütközetére augusztus 9-én, Temesvárnál került sor.
A temesvári csatavesztést követően augusztus 10-én Szemere kormányfő és Batthyány Kázmér külügyminiszter a minisztertanács felhatalmazásával felajánlotta a koronát a cári család valamelyik tagjának, ha az hajlandó biztosítani az 1848-as áprilisi törvények érvényességét. Orosz részről azonban teljes elutasításra találtak.
A kormányzó hű vezérei körében: Klapka György, Perczel Mór, Dembinszky Henrik, Kossuth Lajos, Bem József és Aulich Lajos
Az utolsó két erődig
Augusztus 11-én az államfő, Kossuth Lajos kormányzó-elnök a teljes katonai és politikai hatalmat Görgeire ruházta át. A teljhatalommal felruházott tábornok elhagyta Aradot, és még aznap haditanácsot hívott össze. Főtisztjei körében Görgei az oroszok előtti feltétel nélküli fegyverletétel javaslatával állt elő, amit a fegyveres harc kilátástalansága indokolt.
A javaslatot a haditanács elfogadta, s így augusztus 13-án a világosi vár alatt húzódó szöllősi mezőn a fősereg letette a fegyvert Fjodor Rüdiger lovassági tábornok előtt, majd még augusztus folyamán a további kisebb csapattestek is megadták magukat, vagy egyszerűen feloszlottak.
Görgei döntésével – miszerint csak az orosz csapatok előtt volt hajlandó a megadásra –, utalt arra, hogy az osztrákok nem voltak képesek legyőzni őt, és minden bizonnyal több száz, a honvédseregben szolgálatot teljesítő volt császári és királyi katonatiszt életét mentette meg a hírhedten kegyetlen Haynau rögtönítélő bíróságától, valamint a szinte biztos kivégzéstől.
1849 szomorú augusztusát követően csak két erőd, Pétervárad és Komárom folytatta a harcot. A körülzárt péterváradi várőrség szeptember 7-én feltétel nélkül átadta az erődöt az ostromlóknak, majd szeptember 27-én a bevehetetlen komáromi erődrendszer átadásának feltételeiről is megállapodás született.
Komáromot Klapka György vezetésével mintegy 20 ezer honvéd védte, ezért a gyors és zökkenőmentes megadás érdekében még az egyéb esetekben kérlelhetetlen és kíméletlen Haynau is komoly engedményekre kényszerült. A komáromi védők végül október 2–4. között teljes körű amnesztia és szabad elvonulás fejében átadták a várat, a politikusok és a katonák is sértetlenül külföldre távozhattak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
