Oroszországi leletek írhatják át a magyar őstörténetet
2015. december 16. 16:11 Szöllősi Mátyás
Korábban
Volgán átkelő magyarok
2011, Kremencsuk, Ukrajna. Itt rendezték az 1. Magyar Nemzetközi Szimpóziumot, ahol olyan leletanyagok kaptak nyilvánosságot, melyek bizonyítottan uráli, volgai eredetűek; a 9. század második feléből származnak és nyilvánvaló párhuzamot mutatnak a honfoglalás kori magyar leletanyaggal. (A köztudatban ez az Etelköz területe, régészetileg Szubbotyici-horizontnak nevezik a névadó első lelőhelyről.)
És itt jön, ami igazán lényeges: ugyanis az érdekessége és jelentősége a szimpóziumon bemutatott tárgyaknak, hogy összeköttetést és haladási irányt, útvonalat rajzolnak ki az Urál és a Kárpát-medencei tartózkodás között. Vagyis a szinyeglazovói leletek előkerülése után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Urál nyugati területéről a magyarok elődeinek elmozdulása egészen más időben és térben zajlott, mint ahogyan azt eddig feltételezték. A korábbi elmélet szerint – az ukrajnai leletek hiányában – a Volgán való átkelés helyszíne és időpontja is bizonytalan volt; Fodor István ezt a 8. század első felére helyezte. Az említett kremencsuki leletek, és azoknak vizsgálata azonban bizonyítottá teszi, hogy a 9. század első harmadánál korábban nincs a magyarok elődeinek megjelenésére utaló jel a térségben.
Miért is izgalmas mindez? Türk Attila az idei ásatáson hangsúlyozta: a legnagyobb nehézséget korábban mindig az Urál és a Kárpátok közötti térség összekötése jelentette. Az Urál térségében már korábban is körvonalaztak „magyar-gyanús” leleteket – ahogy említettük; ez nyelvészeti alapon is logikus térség –, a honfoglalás kori hagyaték megítélése pedig egyértelmű – vagyis a Kárpát-medencei leletanyag. Korábban azonban nem találtak a régészek biztos összekötő kapcsot a két végpont között. Az ukrajnai leletek (illetve a szamarai helyszín, amire később még visszatérünk) előkerülésével azonban végig követhetővé válik a nyomvonal, s az időbeni és térbeni hézagok is kitöltődnek. Ráadásul mindezek az írásos emlékekkel is egyezést mutatnak, például azokkal, melyek a köztudatban is ismertek. Példának álljon itt VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár munkája: A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) .
Mire is utalnak tehát ezek az új felfedezések? Hogy a Volgán való átkelés nagyjából száz évvel később, a 9. század első harmadában történhetett meg, s hogy az etelközi tartózkodás sokkal rövidebb ideig tartott, mint ahogy azt az eddigi vezető elmélet feltételezte. Vagyis akár előfordulhatott, hogy valaki a Volga mentén született, a 9. század elején, és a Kárpát-medencében hunyt el, már a honfoglalást követően. Lényeges még, hogy a térségben élő különféle népek 9–10. századi elhelyezkedése alapján a vándorlásra nem úgy kell tekintenünk tehát, mint egy időben és térben elnyúló szabad kószálásra. Hanem olyan tudatos mozgásra, mely minden bizonnyal a kazár kapcsolatokkal, szövetséggel függ össze.
Türk Attila az ásatási eredményekből kiindulva azt is hangsúlyozta, hogy a legfontosabb kérdés a mai napig: vajon mi indíthatta el a Volgán való átkelés folyamatát. Mi késztetett vagy kényszerített egy népet arra, hogy ilyen komoly vándorlásba kezdjen? Az eddigi régészeti és történeti eredmények alapján politikai, katonai okokra gyanakodnak a régészek. Ezt az is igazolni látszik, hogy nagyjából hasonló típusú területre költöztek. Jelen pillanatban semmi sem igazol például olyan klímaváltozási folyamatokat, melyek ilyen horderejű mozgásra késztethették őket, de persze ez sem zárható ki teljesen.
A legújabb kutatások alapján a politikatörténeti okok egyértelműbbnek tűnnek. Mégpedig a besenyők dél-uráli megjelenése a 8. század legvégén, amit már orosz és kazah régészek jól körvonalaztak a térségben. A kazárok számára a magyarok egy részének áttelepítése a Dnyeper vidékére kiváló védelmi vonalat jelenthetett a szláv törzsekkel szemben (Kijevi Rusz). Ez egyébként nagyjából száz évvel később a besenyőkkel is lezajlott, amiről írott forrás is van. Nem ismeretlen ez a fajta gondolkodás- és cselekvési mód a Kárpát-medencében sem – elég, ha a kunokra és az egyéb, betelepített katonai segédnépekre gondolunk. Logikusnak tűnik tehát, hogy a magyarok egy része, kazár szövetségben, átköltözhetett a Volga túlsó, nyugati felére.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
- A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
- Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
- 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
- A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
- Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
- Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait
- Halála után évekig rebesgették Lincoln gyilkosáról, hogy még mindig életben van tegnap
- A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Marcus Aurelius halálával a „jó császárok kora" is véget ért a Római Birodalomban tegnap
- Porig égett a történelem első terrorbombázásában Guernica tegnap
- A Képes Krónika díszmásolatát kapta ajándékba Ferenc pápa tegnap
- Más programok mellett egy óriási sárkány legyőzésével köszöntik a tavaszt Óbudán tegnap
- Századokon átívelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban tegnap
- Egy valódi hajótörött ihlette a börtönt is megjárt Defoe Robinsonját tegnap