Ókori kikötő a Loire partján: új felfedezések Rezében

2025. március 5. 08:06 Múlt-kor

Ingatlanfejlesztés előtti ásatás során az archeológusok lenyűgöző maradványokra bukkantak a franciaországi Rezé városában. Az egykori Ratiatum kikötőjének feltárása során kivételes állapotban fennmaradt ókori faépítmények, rakodóplatformok és raktárépületek maradványai kerültek elő, amelyek a római kori Gallia egyik legfontosabb folyóparti központjára utalnak. A leletek a Loire-parti kereskedelem múltjába engednek bepillantást.

A Loire a 18. században.

Korábban

A Bati-Nantes megbízásából, az Inrap a francia állam (Drac des Pays de la Loire) támogatásával két régészeti ásatást végzett Rezé (Loire-Atlantique) város központjában. A feltárások során ókori, középkori és újkori maradványokra bukkantak olyan területen, amelyet már a 19. században is vizsgáltak.

Rezé (Ratiatum) kikötője a római korban

Az ókori Rezé, vagyis Ratiatum, a Loire torkolatának közelében, a folyó és a szárazföld találkozásánál fekvő kikötőváros volt. A Kr. u. 1. század elején már lakott településként működött, majd a század végén nagyszabású folyóparti fejlesztési program indult a mai Saint-Lupien negyed helyén. Ennek során hatalmas teraszokat alakítottak ki, amelyeket impozáns raktárépületek szegélyeztek. A város a 2. század elejére elérte fejlődésének csúcspontját, és legalább 40 hektárnyi területet foglalt el.

A 3. századtól kezdve a Loire folyásának változásai miatt, annak ellenére, hogy a kikötő infrastruktúráját folyamatosan átalakították az árapály és a folyószabályozás igényeihez igazodva, a kikötői tevékenységek fokozatosan visszaszorultak az eliszaposodás következtében.

A legújabb feltárások: kikötői infrastruktúra és építészeti részletek

A most feltárt lelőhely a Loire egykori mellékágának partján, a sziklás domboldal és az alluviális síkság határán helyezkedik el. Az eddig előkerült legkorábbi kikötőépítmények a Kr. u. 1. századra datálhatók, és a Lyonnais-Gallia területén ritkán előforduló folyóparti infrastruktúrák közé tartoznak.

Ezek között megtalálhatók a Saint-Lupien kikötő területén korábban feltárt szerkezetekhez hasonló teraszos építmények, amelyek fagerendákból és palatáblákból álló falakkal és fakazettákkal rendelkeznek. Ezek a rakodás és áruszállítás technikai platformjaiként szolgáltak.

Az ásatás során kivételes állapotban fennmaradt szerves anyagok kerültek elő, amelyek részletes információkat nyújtanak az ókori faépítészet technikáiról. Az akár 10 méter hosszú tölgyfa gerendák, tartóoszlopok és merevítők gondosan megmunkált szerkezeti elemek, amelyeken a korabeli ácstechnológiák nyomai figyelhetők meg (pl. csapolás, félbevágás, szögek használata). Az ácsok által hátrahagyott jelölések, szerszámnyomok és bélyegzők további értékes adatokat szolgáltatnak.

Az építmény szerkezeti stabilitását egy palatáblákból készült tömb és egy fal biztosította, amelybe a gerendákat rögzítették. A folyóparti infrastruktúrát hátul teraszos falak egészítették ki, amelyek a közlekedőtereket határolták.

A kikötő fokozatos leépülése és átalakulása

A 3. század folyamán az épületeket többször átalakították, majd fokozatosan elhagyták. Helyükre hatalmas, lankás csúszópálya került, amely arra utal, hogy a folyópartot továbbra is használták.

A rakodóplatformoktól délre hipokausztrendszerrel fűtött római épület, egy mészégető kemence és további szerkezetek kerültek elő, amelyek a városrész folyamatos urbanizációjára utalnak.

Tudományos elemzések és jövőbeli kutatások

Az ásatási eredményeket a CNRS (UMR 7324, "Laboratoire Archéologie et Territoires") kutatócsoporttal együttműködésben elemzik tovább. A kutatások során faanyagvizsgálatokat (xilológiai elemzéseket) is végeznek, amelyek újabb adatokat szolgáltathatnak Rezé kikötői infrastruktúrájáról és a római Gallia hajózási szokásairól.

A Loire partvidékének változásai az évszázadok során

Bár a Loire partvidékének folyamatos benépesülése egészen napjainkig kimutatható, az ókori maradványok viszonylag ritkák. Rezé városa a 3-4. században hanyatlásnak indult, de az 5. század végén nagyméretű ókeresztény bazilika építésével ismét újjáéledt.

A 6. században azonban hatalmas árvíz öntötte el a csúszópályát, és a folyópart használata megszűnt. Az áradás által lerakott üledékeket később impozáns töltés borította be, amelyre új épületeket és közlekedési infrastruktúrát építettek.

A jelenlegi ásatások a 13. századtól az újkorig tartó időszak leleteire is fényt derítenek, hozzájárulva Rezé történelmének részletesebb megértéséhez.

Az inrap.fr cikke alapján.