Norvégiától Mezopotámiáig, Kijevtől Angliáig bejárta a világot az utolsó viking király

III. Harald norvég király halála Peter Nicolai Arbo „A Stamford Bridge-i csata” című festményén (1870)

Családi perpatvarok

Harald Sigurdsson 1015-ben látta meg a napvilágot. Apja, Sigurd Syr a legerősebb helyi vezetők egyike volt. Anyja, Åsta Gudbrandsdatter először I. Olaf norvég királyhoz (995 – 1000) ment feleségül, ám első férje uralmát a szomszédos svédek és dánok szövetsége megdöntötte, és Olaf elesett a svolderi tengeri ütközetben. Amikor hozzáment Sigurdhoz, vitte magával a szintén Olafnak nevezett fiát.

Harald születésének évében Olaf sikeresen megszerezte a norvég koronát, amit nem kis mértékben köszönhetett mostohaapja támogatásának. II. Olaf néven (1015 – 1028) Norvégia egyik legismertebb királya lett, ám uralkodása, mint annyi más skandináv királyé, nem békésen ért véget: Nagy Knut, Dánia és Anglia királya 1028-ban elüldözte, és Haralddal együtt menekülnie kellett.

Olaf ekkor Kijevbe menekült, amikor azonban 1030-ban visszatért onnan, Harald 600 emberrel csatlakozott hozzá. Ekkor még mindössze 15 éves volt, a mindent eldöntő stiklestadi csatában pedig nem hozott szégyent magára. Ez azonban kevésnek bizonyult az ütközet megnyeréséhez, Olafot megölték, Haraldnak pedig menekülnie kellett.

Kijevtől a Földközi-tengerig

Harald ekkor I. (Bölcs) Jaroszlávhoz, a kijevi Rusz uralkodójához menekült, aki korábban Olafot is befogadta, és akinek a felesége távoli rokona volt Haraldnak. A kijevi fejedelem a serege egyik kapitányává emelte, így számos hadjáratban részt vehetett. Harcolt többek között a lengyelek, a besenyők és a bizánciak ellen is.

Harald keresztelését ábrázoló aranyozott berakás egy 11. századi oltárról vagy ereklyetartóról

Harald azonban 1033 körül Konstantinápolyba távozott. Az egyik fennmaradt, és általa írt szerelmes ének szerint azért, mert Jaroszláv visszautasította, amikor megkérte egyik lánya kezét. Ötszáz emberével együtt csatlakozott a császár varég testőrségéhez. Mindez azonban azt jelentette, hogy a bizánciak hadi vállalkozásaiban is részt vett.

Az első ütközeteit a levantei kereskedőket fosztogató arab kalózok ellen vívta, majd Kis-Ázsia partvidékén igyekezett felszámolni az őket támogató városok ellenállását. Ebben az időben Bizánc átmeneti katonai sikereket ért el az arabokkal folytatott küzdelemben, amelyet jelentős részben a varég testőrségnek is köszönhetett. A sagák szerint Harald eljutott egészen az Eufrátesz folyóig is.

Módszereire rávilágít az egyik epizód, amely szerint egy várost hosszas ostrom ellenére sem sikerült bevennie, ezért összefogdostak olyan madarakat, amelyek a városban fészkeltek, égő ágakat erősítettek a lábaikra, majd szabadon engedték őket. A rémült szárnyasok visszatérőben felgyújtották a várost.

1. Családi perpatvarok
2. A nyugati front harcosa
3. Cselszövések és palotaforradalmak
4. Visszaút
5. Norvégia királya

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban