Nők a számok mögött – az űrverseny elfeledett hősei

Eleven számológépek

Ha felidézünk egy tetszőleges űrutazásról szóló filmet vagy könyvet, akkor abban alighanem találkozunk a számítógépekkel. Csakhogy ezek a tudomány történetében meglepően késői találmányok, a gépi eszközökkel történő számítások még a XX. század első felében sem álltak a kutatók rendelkezésére. Helyette úgynevezett „emberi számítógépeket” (human computer) alkalmaztak, akik a bonyolult számolási műveleteket végezték el a tudósok számára, ők álltak a legtöbb, általunk ma is használt trigonometriai vagy logaritmustáblázat mögött. Nemcsak egyetemeken és kutatóintézetekben dolgoztak, hanem olykor magáncégeknél is.

A Harvard Observatory például nőket foglalkoztatott a csillagászati megfigyeléshez szükséges számolások végrehajtására vagy a csillagok osztályozására, és a világégések idején is előszeretettel vették fel a szebbik nem képviselőit bonyolultabb számolási feladatokra. Különösen a második világháború alatt nőtt meg a jelentőségük, amikor a férfiak „elfogytak” e területről a sorozás miatt. A nők számára a tudományos pálya akkoriban még igen zártnak bizonyult, viszont ha a számolásokra szerződtek, akkor nagyobb esélyük nyílt kutatói munkát végezni.

Katherine Johnsont társaihoz hasonlóan eleinte szoknyás számítógépként emlegették a Langley Kutatóközpontban

A második világháborút követően a NASA elődje, a NACA (National Advisory Committee for Aeronautics) szintén alkalmazott emberi számítógépeket, hogy az elektronikus eszközeiket kisegítsék. Az ilyen alkalmazottak között pedig nemcsak nők akadtak szép számmal, hanem feketék is.

A kétféle előítélet

Közülük is talán a leghíresebb Katherine Johnson, aki Katherine Coleman néven látta meg a napvilágot az Egyesült Államok egyik legkonzervatívabb államában, Virginiában. Ott, ahol a nők szavazati jogának ratifikálását egészen 1952-ig halasztották. Afroamerikai nő lévén kétszeresen is hátrányos helyzetben volt. Noha a családjában negyedikként született, a tanár édesanyja és a farmer édesapja nagy figyelmet fordítottak a gyermekeik taníttatására. Olyannyira, hogy még át is költöztek egy másik megyébe az egész családdal, amikor kiderült, hogy a lakhelyükön nem találnak olyan középiskolát, amelyik feketéket is felvett volna.

Katherine matematikai tehetsége már fiatal korától világossá vált a környezete számára, és szerencsére komoly támogatást kapott a tanáraitól. 14 évesen fejezte be a középiskolát, a diplomáját pedig summa cum laude minősítéssel védte meg. 18 évesen tanári pályára lépett, emellett azonban gyermeke is született, és harmadik afroamerikaiként az Egyesült Államok történetében PhD-fokozatot szerzett.

Munka közben a Langley Kutatócentrumban

Noha kutató matematikus szeretett volna lenni, ragyogó tehetsége ellenére Katherine Johnson helyzete korántsem volt egyszerű. Feketeként és nőként egy olyan közegben kellett érvényesülnie, amely mindkét irányba előítélettel viseltetett. Végül egy családi összejövetelen hallott először arról, hogy a NACA matematikusokat keres. Kezdetben egy női technikusokból álló csoportban dolgozott, ahol repüléssel és navigációval kapcsolatos számításokat végeztek, és lezuhant repülőgépek feketedobozait elemezték. Mindezt azonban úgy, hogy a végső jelentésből kihagyták a női közreműködők nevét.

Később egyik kollégája belátta, hogy ez nem mehet így tovább, feltüntette a nőket a jelentésekben. Ezt követően Katherine-t és egy társát „kölcsönvették” egy másik projekthez, amelyben csak férfiak dolgoztak, ám ott olyan jól teljesítettek, hogy nem küldték vissza őket a technikusok közé. Mire beindult az amerikai űrprogram, Johnson és társai nélkülözhetetlenné váltak.

Dorothy Vaughan (a kép bal oldalán) autodidakta módon tanult meg programozni

Ez persze nem jelentette azt, hogy nem kellett megküzdenie a helyéért, volt rá példa, hogy a diszkriminációját a törvényre történő hivatkozással és határozott, mégis kompromisszumkész kommunikációval kellett ellensúlyoznia. Az űrprogramban a repülőket érő széllökések hatásaival foglalkozott, illetve ezek csökkentésén dolgozott, később pedig a rakéták repülési pályáival kapcsolatban végzett számításokat. A NASA olyannyira bízott benne, hogy a számítógépek használatának bevezetése után rendre őt bízták meg azzal, hogy vizsgálja felül az eredményeket. Amikor 1962-ben John Glennt Föld körüli pályára küldték, az űrhajós addig nem akart felszállni, amíg Katherine Johnson át nem számolta a küldetés paramétereit. Jelentős szerepet játszott az Apollo–11 sikeres küldetésében is.

1. Eleven számológépek
2. Menekülés a programozásba

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2015

• Az amerikai elnökök rettegett ellensége: a "húszéves átok"
• Különös kapcsolatban állt az égiekkel "Erdély Gödöllője"
• „A halál oka ismeretlen” - rejtélyes halálesetek a szocializmus évtizedeiből
• Aki egy ültő helyében száz kisfröccsöt is megivott
• Különös halálesetek a tudomány és a művészet világából
• Férfiaktok és romantikus novellák - hét diktátor furcsa hobbival
• Mit keresett Buffalo Bill Magyarországon?
• Ami kenterbe veri a Trónok harcát: Árpád-házi rémhistóriák
• Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős