Nők a harcmezőkön: a kardforgató amazonok legendái 

Amazonok csatája egy 13. századi festményen

Ókori kardforgatók

Egy csak nőkből álló harcos nép: az ötlet rabul ejtette az ókori írók képzeletét, és az amazonok formájában öltött testet. Különösen érdekes, hogy az elmúlt években a mitikus ábránd valós alátámasztást is kapott, amikor régészek női harcosok sírjait azonosították a szkíták és a szarmaták ősi földjén, a Fekete-tenger környékén. A sírokban nyugvó nők nem csupán fegyvereikkel tértek örök nyugalomra, de maradványaikon csatában szerzett sebek kétségbevonhatatlan nyomait is megtalálták.

Attikai vörösalakos váza harcoló amazonokkal

Nem egyedül a szkíta törzsekből ismerjük női harcosok csoportjait. Görögországban, ahol a nemi szerepek különösen polarizáltak voltak, Pauszaniasz írta le a spártai Kleomenész király történetét, aki látványos győzelmet aratott Argosz fölött. Amikor azonban bevonult az üresnek hitt városba, váratlanul erős ellenállásba ütközött, amit a helyi asszonyok vezettek: „Amikor a spártaiak megérkeztek, a nők nem rémültek meg csatakiáltásuktól, hanem állták a sarat és vitézül küzdöttek.” (II. 20. 9.)

A római korban a történetírókat lenyűgözték a seregeikkel szembeszálló „barbár” törzsek, és különösképpen a köztük lévő nők. Egy parancsnok, Sextus Junius Britus az i. e. 2. századi Spanyolországban harcolva „együtt látta harcolni és meghalni a nőket a férfiakkal, olyan bátorsággal, hogy még csak fel sem kiáltottak a mészárlás közepette” (Appianosz: Ibéria története, 12. 71.).

A korszak női harcosait nem csupán bátorként, de igen hatékonyként is jellemezték. Hasonló problémával szembesült a germán törzsekkel való találkozásakor a híres tábornok, Marius is: „kezükben karddal és harci bárddal a nők szálltak szembe velük rettenetes fogcsikorgatással és dühvel. Az üldözőkre mint ellenségükre, az üldözöttekre mint árulóikra támadtak, a harcolók közé vetették magukat, puszta kézzel estek neki a római katonák pajzsának, kezükből akarták kicsavarni a kardot, és föl sem vették, hogy sebeket és szúrásokat kaptak testükre, végső leheletükig nem tört meg a bátorságuk.” (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok – Caius Marius, 19.)

Emellett a korban gyakran olvashatunk kiemelkedő női harcosokról is, mint például Artemisziáról, a görög királynőről, aki I. Xerxész flottaparancsnokaként bátran harcolt több tengeri ütközetben, többek között Szalamisznál is; vagy Boudicáról, az icenusok nevű kelta törzs uralkodójáról, aki véres lázadásban vezette népét a rómaiak ellen.

Boudica, az icenusok királynője (19. század)

Számos más nő is megérdemli, hogy színes és eseménydús életének emlékét megőrizzük. Ilyen Tomürisz, a masszageta törzs királynője, aki az i. e. 6. században csatában győzte le Nagy Küroszt, az Óperzsa Birodalom alapítóját: „Ekkor Tomürisz embervérrel töltetett meg egy tömlőt, megkerestette az elesett perzsák között Kürosz holttestét, s amikor megtalálta, belemerítette a fejét a tömlőbe, s a holttest meggyalázása után így szólt: »Bár élek és győztem, mégis megöltél engem, mert fiamat csellel elfogtad, ezért, ahogy megígértem, kielégítem vérszomjadat!«” (Hérodotosz: A görög–perzsa háború, I. 214.)

1. Ókori kardforgatók
2. Középkori fegyveresek
3. Távol-keleti hagyományok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma