Női sztárok a reneszánsz festészetben
A washingtoni National Museum of Women in the Arts legújabb tárlata a reneszánsz és barokk festészet alig ismert részletibe avatja be a látogatót.
Női témaválasztás
A reneszánsz kori Európában a nők apjuk és férjük tulajdonának számítottak: nem igazgathatták a birtokot, nem írhattak alá szerződéseket, állandó erőszakot és bántalmazást kellett elszenvedniük. E jogfosztottságból három út vezetett ki: özvegyek, apácák vagy prostituáltak lehettek.
|
Sofonisba Anguissola |
A kiállítás tematikáját meghatározta, hogy a kizárólag férfiak által írt korabeli kritikák nem tartották valami sokra azt a 15 művésznőt, akiknek művei most egyszerre megtekinthetők. Ha csak a fényeket, a tér- és emberábrázolásokat, valamint ezek egységbe foglalását tekintjük, akkor a legtöbb reneszánsz művésznő csak közepes tehetségűnek számított. Igaz, számos férfiművész sem volt sokkal jobb, s közéjük tartoztak azok is, akik a nőket festészetre tanították. Kétségtelen viszont, hogy a művészettörténet által kimagaslónak tartott reneszánsz műveket egytől egyig férfiak készítették. Ugyanakkor a reneszánsz női festők még csekély technikai tudással is kiemelkedővé válhattak egyedi témaválasztásuk vagy női mivoltuk miatt.
|
Artemisia Gentileschi |
Részvét és bosszúállás
Sofonosbia egyik rajza egy síró kisfiút ábrázol, akit egy idősebb lány a kezében lévő rákkal megcsíp. A festőnő elküldte a rajzot Michelangelónak, amely végül Cosimo di Medici firenzei herceg, a művészetek pártfogójának tulajdonába került.
|
Lavinia Fontana egyik képe |
A saját korában nem különösebben tehetségesnek tartott Lavinia Fontana egyszer elkészítette egy szakállas asszony portréját, amely a reneszánsz világ egyik legismertebb alkotása. Az a tény, hogy a képet nő festette egy nőről, olyan többletjelentéssel és erővel ruházza fel a művet, amely férfiművész esetén eszünkbe sem jutna. A festmény éppen azt ábrázolja, amilyennek egy nőnek sohasem szabadott látszania: csúnyának és férfiasnak. Érzékletesen jeleníti meg azt a különleges szimpátiát is, amelyet a tehetséges és ambíciózus művésznő érezhetett a fizikai másságtól szenvedő másik asszony iránt.
A női test mélyreható ismeretéről tanúskodik a fiatal Artemisia Gentileschi 1612 körül készített képe a meztelen Danaéról, akit Zeusz aranyeső formájában termékenyített meg.
|
Judit és Holofernész |
A női művészek vélhetőleg kihasználták férfi megrendelőjük, pártfogójuk képzeletét, ugyanakkor képeikkel jelezték, könnyen fordulhat a kocka. A kiállítás három képe például Juditot ábrázolja, aki elcsábította, majd lefejezte az ellenség egyik tábornokát, Holofernészt. Artemisia, akit rajztanára megerőszakolt, majd a bírósági tárgyaláson is meggyötörték, nyilvánosan megszégyenítették, véres jelenet közepén ábrázolja Juditot, aki ruhaujját felgyűrve kardját a haldokló férfi nyakához tartja. Fontana és Fede Galizia visszafogottabban közelítették meg a témát: képeiken az előkelően öltözött Judit úgy tartja Holofernész levágott fejét, mintha valami divatos kiegészítő lenne.