Nicholas Wood gyomros hőstettei, avagy hogy bírt valaki a 17. században egyszerre 84 nyulat megenni?

Az utókor Kent nagy evőjének történetéről John Taylor angol író-költőnek (1578-1653) köszönhetően tud, aki számos pamfletben (ilyen volt például a Nicholas Wood gyomros hőstettei című alkotása) tárta a nagyérdemű elé az evőbajnok különféle versenyeit. Taylor egy kenti kocsmában ismerkedett meg Wooddal, aki éppen azzal a tettével szegezte a földhöz az álkapcsokat, hogy egy ültő helyében 60 tojást, valamint egy jókora bárányt befalt, majd az ezt követően elfogyasztott, hasonlóan nem gyermekadagnyi pitemennyiség után még mindig éhes maradt.

Wood ekkoriban földműves volt, azonban hírnevét nem a szántási képességeinek, hanem emberfeletti étvágyának köszönhette, ugyanis különböző vásárokon és népünnepélyeken számos fogadást kötött nemesekkel, akik a legtöbb esetben képtelenek voltak elhinni, hogy egymaga hét tucatnyi nyúlsültet vagy nyolc félelmetes adagnyi vacsorát képes bendőjében eltüntetni. Híre szélsebesen terjedt a vidéken, ugyanakkor ő sem volt legyőzhetetlen. Legalább két alkalommal leterítette az ebéd.

Egyszer Sir William Sedley-nél volt látogatóban, ahol szinte kötelező jelleggel be kellett mutatnia tudományát, ami azonban igen rosszul sült el, ugyanis elájult, mire a vendéglátó becsukta a kamrába, hogy ott heverje ki szégyenét. Csak másnap tért magához. Egy másik esetben egy bizonyos John Dale kívánt arról fogadni mindössze két shillingben, hogy képes lesz elapasztani Wood feneketlen étvágyát. A nagyevő állta a fogadást, mire a házgazda elé tett 12 darab, sörrel átitatott cipót. Tulajdonképpen nem is maga az étel döntötte le a lábáról, hanem az abban rejlő alkohol hatása, ám a fogadást elbukta.

A két kudarc sem tudta azonban letörni reputációját, és Kent elsőszámú híressége lett. A Wooddal véletlenül összefutó és képességével őt is lenyűgöző Taylor meglátta az üzleti lehetőséget mindkettejük számára. Amint azt az egyik művében elárulta, szállást, pénzt és hatalmas mennyiségű ételt kínált fel Wood számára, ha egy időre vele tart Londonba. A nagyevő ugyanis még sohasem járt az angol fővárosban, Taylor pedig pontosan tudta, hogy a szórakozni kívánó londoniak sokat fizetnének egy efféle vásári mulatságért.

A költő terve az volt, hogy a hasimádó tehetséget napi rendszerességgel fogja „kiállítani” a Beargardenben, amely Erzsébet királynő korától kezdve egészen a restauráció idejéig különféle állatviadalok helyszíne volt. Már felsejlett előtte, ahogy taligányi pacalokat, pudingokat, sőt megtermett borjúkat és juhokat fog lenyomni a torkán.

A torkosság élő példájának kiállítása végül nem valósult meg, ugyanis az időközben az, egy csontostul elfogyasztott birkalapocka következtében az egyik fogát is elveszítő Wood nem fogadta el a nagylelkű ajánlatot, ugyanis tartott tőle, hogy nem lesz képes teljesíteni a várakozásokat. Az író ennek ellenére nem orrolt meg rá, hanem tovább írta róla pamfletjeit, amelyekben tudományát kissé gunyorosan Nagy Károly frank és Nagy Sándor makedón uralkodó vitézségeihez hasonlította.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nőtörténet

• Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony
• Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását
• Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély
• Szokatlan házasságok színesítették az angol történelmet 
• Különleges fénypark állít emléket Sisinek a Gödöllői Királyi Kastélyban
• Már huszonegy éves korában sikeres pilótavizsgát tett Steinschneider Lilly
• Sikeresen erősítette meg a kereszténységet Skóciában Szent Margit
• Grace Kelly lemondott Hollywoodról, hogy hercegné lehessen
• First Ladyk politikai szerepben