Nem volt már propagandaértéke, az Apollo–17 után lefújták az amerikai Hold-programot
2021. december 11. 13:41 MTI
49 éve, 1972. december 11-én járt – eddig legalábbis – utoljára ember a Holdon. Az amerikai Apollo–17 űrhajó küldetésével lezárult az űrkutatás leglátványosabb korszaka. A parancsnok Gene Cernan, a parancsnoki modul pilótája Ronald Evans, a holdmodulé Harrison Schmitt volt.
Gene Cernan holdautóval az égitest felszínén
Korábban
A Hold meghódítása a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1957-től, a Szputnyik–1 fellövésétől folyó űrverseny fontos célpontja volt. Miután első emberként szovjet állampolgár, Jurij Gagarin járt 1961-ben a világűrben, az amerikaiak visszavágásként a Holdat célozták meg.
John F. Kennedy elnök alig egy hónappal Gagarin útja után, 1961 májusában meghirdette: az Egyesült Államok az évtized végéig embert juttat a Holdra, és biztonságban vissza is hozza onnan.
Az SZKP KB is (titkos) határozatot hozott arról, hogy az októberi forradalom ötvenedik évfordulójára, 1967-re űrhajóst kell küldeni a Holdra, ám a szovjeteket ezúttal megelőzték az amerikaiak.
Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA óriási erőforrásokat összpontosítva a Mercury-, majd a Gemini- után elindította az Apollo-programot, amelynek keretében háromszemélyes űrhajót fejlesztettek ki.
A Kennedy által kitűzött célt 1969. július 21-én Neil Armstrong teljesítette, aki az Apollo–11 utasaként első emberként lépett a Hold felszínére.
Az Apollo–11 útját még öt sikeres és egy sikertelen expedíció követte (az Apollo–13 küldetése meghibásodás miatt „sikeres kudarcnak” bizonyult).
A menetrend mindig ugyanaz volt: a hatalmas, 110 méter magas Saturn V hordozórakéta előbb Föld, majd Hold körüli pályára juttatta a parancsnoki kabint, a vele összekapcsolt műszaki egységet és a holdkompot.
A Hold közelébe érve leválasztották a holdkompot, amellyel két asztronauta leszállt az égitestre, harmadik társuk eközben a parancsnoki modullal keringett a Hold körül.
A két űrhajós fémlétrán mászott le a Hold felszínére, ahol műszereket helyeztek el, méréséket végeztek, kőzetmintát gyűjtöttek, és kitűzték a csillagos-sávos lobogót.
Ezután a holdkomp külön hajtóművel ellátott felszálló fokozatával visszatértek, és dokkolás után visszamásztak az anyaűrhajóba.
A Földre a hővédő pajzzsal ellátott parancsnoki modulban tértek vissza, amely ejtőernyővel ereszkedett le a Csendes-óceánra.
Az Apollo–11 űrhajósai még csak két és fél órát töltöttek a Holdon, a cél az égitest meghódítása volt. Ezután a küldetések már inkább a tudományos, főként geológiai kutatásokra összepontosítottak.
A kilövés pillanata
A politikai vezetés ugyanakkor – mivel a program propagandacéljait elérték – egyre kevesebb hajlandóságot mutatott a rendkívül költséges űrrepülések finanszírozására.
A NASA költségvetéséből 1970-ben az Apollo–20, a következő évben az Apollo–18 és 19 küldetésének pénzügyi keretét törölték, így az Apollo–17 lett a program tizenegyedik, egyben utolsó küldetése, és a hatodik, amely leszállt a Holdra.
Az Apollo–17 parancsnoka Gene Cernan, a parancsnoki modul pilótája Ronald Evans, a holdmodulé Harrison Schmitt volt. Az űrhajó rendhagyó módon éjszaka, 1972. december 7-én helyi idő szerint éjjel fél egykor indult, a küldetés teljes ideje 301 óra 52 perc volt.
Az Apollo–17 legénysége – a mai napig ők voltak az utolsók, akik a Holdon jártak
Cernan és Schmitt december 11-én landolt a Hold Taurus-Littrow területén, a felszínen mintegy 75 órát tartózkodtak, ebből 23 óra 17 percet töltöttek a holdkompon kívül, a holdautóval 35,8 kilométert tettek meg, és 113 kg kőzetmintát gyűjtöttek.
A talaj vizsgálata közben nyolc gyutacsot robbantottak fel, és megállapították, hogy a mélyről jövő hullámok terjedési sebessége nagy, azaz a Holdnak merev magja és réteges szerkezete lehet.
Égi kísérőnk felszínéről december 14-én szálltak fel, az őket a Hold körül keringve váró parancsnoki modullal történt összekapcsolás után december 19-én a Csendes-óceánon landoltak.
Harrison Schmitt a Holdon – háttérben az otthonunk, a Föld
Ezzel véget ért az utolsó holdutazás. Az Apollo-programot az űrállomás kifejlesztését célzó Skylab váltotta. Jelenleg ugyan a világ űrügynökségei inkább a Marsra fókuszálnak, a NASA-nak azonban az egyik célja, hogy 2024-ben újra embert juttasson a Holdra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
