A vörösterror 133 napja

Nem tudtak jó tervet kieszelni Mussolini megölésére a brit titkosszolgálatok

2018. július 27. 18:01 Múlt-kor

Elítélve és kivégezve

Azon az 1942. októberi estén Gallo és az MI6 ügynöke egy tengeralattjárón érkezett a sziget közelébe, majd a parthoz eveztek, ahol pillanatokon belül elfogták őket. Mindkettőjüket Rómába vitték, ahol elítélték, majd golyó által kivégezték őket a város melletti elhagyatott Forte Bravetta nevű erődítmény ódon udvarán. Ahogy más hasonló esetekben is, az elítélteket leültették és megkötözték, háttal a kivégzőosztagnak – a fasiszták így bántak el az árulóikkal.

Az SOE saját ügynökei ritkán jártak jobban küldetéseiken. 1943 januárjában két, Szardínián partra tett férfit 24 órán belül elfogtak. Egyikőjüket Korzikára vitték, ahol kivégzéssel fenyegették, ha nem segít a szigeten tevékenykedő francia SOE-ügynököket megtalálni. Az ő életét megkímélték, ellentétben az elfogott franciákéval. Társát, egy magyar zsidót, aki gyermekként Olaszországban lakott, arra kényszerítették, hogy rádiójáról hamis üzeneteket küldjön, miszerint sikeresen tevékenykedik Szardínián, hogy a britek több ügynököt és ellátmányt küldjenek – ezek aztán egyenesen az olaszok kezébe kerültek. A férfit később Rómába vitték, ahol még mindig börtönben volt, amikor a németek 1943 szeptemberében megszállták a várost. Végül 1944 júniusában agyonlőtték.

Sem az SOE, sem az MI6 nem teljesített túl fényesen ezekben a helyzetekben. Mindkét ügynökség túlzottan bízott ügynökei képességeiben, hogy észrevétlenül túléljenek Olaszországban, és gyakran nemtörődöm módon áldozták fel beküldött embereik életét. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a kezdeti kudarcokból tanultak volna. A Szardínián elfogott két ügynökre például nem várt semmiféle kapcsolat, idegeneknek tűntek a helyiek számára, és nem ismerték a helyi szokásokat. Egy olasz hadifogoly későbbi elmondása szerint azért kerültek elfogásra, mert „odamentek egy juhászhoz, miközben az nyáját őrizte. Egy helybéli sosem tenne ilyet.”

Amikor azonban az SOE információhiányát is számításba vesszük, könnyebb megérteni ezeket a rosszul megtervezett akciókat. Fontos megjegyezni azt is, hogy a titkosszolgálatok főhadiszállásain a tisztek nagy nyomás alatt voltak, hogy eredményeket tudjanak felmutatni. A szövetséges katonai vezetők vérszemet kaptak, miután Észak-Afrika csataterein könnyedén elbántak az alacsony harci kedvű, rossz vezetéssel és kevés harcértékkel bíró olasz csapatokkal: eldöntötték, hogy Olaszország a leggyengébb láncszem a tengelyhatalmak között, és stratégiai elsőbbséget helyeztek legyőzésére. Még Hugh Dalton, a brit gazdasági hadviselési miniszter – aki gyakorlatilag az SOE-ért is felelt – is szüntelenül zaklatta az SOE tisztjeit, hogy okozzanak káoszt olasz földön. Ezek a körülmények magyarázatot adhatnak arra is, miért volt annyira lelkes az SOE saját legambiciózusabb olaszországi projektje, Mussolini megölése iránt.

Mussolini számára nem voltak szokatlan dolgok a merényletek. „A golyók elhúznak” – mondta egy alkalommal, „Mussolini marad. (…) Meggyőződésem, hogy ágyamban fogok meghalni, miután a Nagy-Olaszországért végzett munkámat teljesítettem.” A legveszélyesebb eset még 1926-ban volt, amikor igen valószínűtlen merénylő tört az életére: Violet Gibson, egy angol–ír lord mentálisan zavart lánya a Capitolinus dombon a tömegből előlépve mindössze 20 centiméter távolságból lőtt a Duce arca felé revolverével, azonban Mussolini szerencséjére csupán orra végét súrolta a lövedék, a fegyver pedig ezután meghibásodott. „Nahát!” – mondta állítólag a támadás után. „Nahát – egy nő!”

Nagy-Britannia azonban csak 1940-től tervezte Mussolini megölését, miután Németország oldalán belépett a háborúba. A brit légierő kétszer is felajánlotta, hogy alacsony magasságból bombázást hajt végre a Duce irodája, illetve lakhelye ellen. A második ajánlatban a légierő parancsnoka, Sir Arthur „Bomber” Harris azt terjesztette elő, hogy a korábban a német folyami gátak felrobbantását, a Chastise-hadműveletet végrehajtó Guy Gibson és csapata hajtsa végre a támadást.

1942 elejére már az SOE is Mussolini, avagy – ahogy aktáikban nevezték – „Benny” megölését tervezte. A terv, amely mellett végül hitet tettek, igencsak „magányos farkas” jelleget öltött. Eszerint egy ügynök korábban elfogott olasz katonának adja ki magát, és egy közel-keleti brit hadifogolytáborból megszökve a semleges Törökország felé veszi az irányt, ahonnan remélhetőleg az olasz hatóságok elintézik hazaútját. Olaszországban aztán megkísérel a Duce életére törni.

Az SOE egyik tisztje „igen hebehurgya projektnek” tartotta ezt a tervet, amely „a műveleti koncepció hiányáról árulkodott.” A Mussolini megölésére kitervelt módok is hibásak voltak benne – a mérgezés volt az egyik lehetőség, a nyilvános szereplés alkalmával történő erőszakos támadás pedig a másik. A tiszt jól tudta, „Mussolini ételéhez nincs hozzáférés, különösen nem egy ismeretlen külső személy részéről. A Duce nem lenne ma életben, ha ilyen egyszerű volna. Emellett ritkán beszél előkészített dobogóról, nyilvános szerepléseit pedig nem szokás előre bejelenteni.”

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Roberto Farinacci (középen)Az SOE központja, a londoni Baker Street 64 napjainkbanMussolini Hitlerrel NémetországbanMussolini birodalommá kiáltja ki Olaszországot, 1936. május 11.Olasz partizánok vegyes olasz és brit fegyverzettelAmerikai csapatok partra szállása Anziónál, 1944.Mussolini bekötött orral az 1926-os merénylet után

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!