Nem tudta a menekült kislány, hogy az amerikai First Lady fogadta örökbe

Kiemelt figyelem

Muggeridge rájött, hogy az Eleanor Roosevelttel való kapcsolat további támogatókat hozhat a gyermekek számára, így felkérte Paulette-et, hogy beszéljen a BBC rádióadón helyzetéről. A kislány számára ekkor vált nyilvánvalóvá, ki is az az „Eleanor néni”. Paulette és Muggeridge 1943 májusában utaztak Londonba a rádióadást felvenni. Angol és francia nyelven egyaránt mesélt a szervezetről, annak munkájáról, és saját „nevelőszülőjéről”, aki az Atlanti-óceán túlpartján hallgatta az adást.

Paulette Le Mescam a katolikus iskola egyik tanítónőjével

A rádióadás meghozta a kívánt hatást: a következő hetekben újságírók és fényképészek lepték el a Moseley Hallt, hogy meginterjúvolják Paulette-et és a többi gyermeket. A megilletődött Paulette a továbbiakban „Mrs. Rooseveltnek” szólította a First Ladyt leveleiben. Habár Rooseveltnek akadt elegendő dolga a háborús évek alatt, valódi figyelmet fordított Paulette jólétére is: egy alkalommal, amikor tudomására jutott Paulette egyik leveléből, hogy a szervezet túl nagy méretű ruhát juttatott a kislánynak, panaszt tett, és korrigáltatta a hibát.

Eleanor Roosevelt és Clementine Churchill 1944-ben, a kanadai rádióban sugárzott beszélgetésük előtt

Guernseynek és a többi Csatorna-szigetnek Németország számára sem volt különösebb stratégiai értéke, propagandaszempontból azonban annál fontosabb volt, hogy brit felségterületen német csapatok vannak. Ahogy Franciaország partjai mentén elkezdték kialakítani az úgynevezett Atlanti falat, úgy ennek részeként a Csatorna-szigeteken is beton erődítményeket hoztak létre a német katonák, illetve különféle státusú munkások – a fizetésért dolgozó helyi, valamint francia, belga és holland munkásoktól kezdve egészen a rabszolgaként dolgoztatott európai zsidókig és szovjet hadifoglyokig. Hitler személyes utasítására az Atlanti falra szánt erőforrások egy tizenketted részét a Csatorna-szigetek „bevehetetlen erődítményekké” alakítására fordították.

Ahogy a háború elején, úgy az 1944-es Overlord-hadművelet kapcsán is ugyanaz a döntés született a szigeteket illetően szövetséges részről: nem érdemes emberéleteket áldozni az értük való harcban. Miután megtörtént a partraszállás Normandiában, a szigeteket addig ellátó utánpótlási vonalak is megszűntek, és az élet mind a lakosság, mind a megszállók számára egyre nehezebbé vált. Széleskörű lázadás továbbra sem robbant ki, de a bűnözés növekedésnek indult, és a helyzet egyre feszültebbé vált.

Evakuált guernseyi gyermekek a Manchester melletti Stockportban a II. világháború idején

A civilek számára az egyetlen segítséget a Vöröskereszt élelmiszercsomagjai jelentették 1944-1945 ínséges telén. 1944 decemberében egy német különítmény az addigra már szövetséges megszállás alatt lévő franciaországi Granville-be hajózott, ahonnan egy meglepetésszerű portya keretében ellátmányt tulajdonítottak el – hat hónappal korábban ez volt Eisenhower tábornok főhadiszállása.

Brit katonák élelmiszerszállítmányt rakodnak ki a guernseyi St. Peter Portban, 1945. július

A nyugtalan és éhező lakosság egészen az 1945. május 8-9-i német kapitulációig így tengette életét. Május 8-án Winston Churchill miniszterelnök rádióadásban közölte a szigetek lakóival a fegyvernyugvás tényét, másnap reggel pedig az HMS Bulldog nevű brit hadihajó megérkezett Guernsey fővárosába, St. Peter Portba, ahol a német csapatok megadták magukat. A Franciaországhoz legközelebb eső Alderneyn május 16-án adták meg magukat a megszállók. A brit csapatokat mindenhol boldog, de láthatóan éhező lakosok köszöntötték.

A guernseyi Mont Arrive egyik asszonya mosolyogva mutatja élelmiszerrel teli kosarát a sziget felszabadulása után, 1945. május

Paulette iskolatársaival együtt júliusban tért vissza Guernseyre, ahol szomorú hír várta: nagymamája időközben meghalt. A kislány ezután egy nagybátyjához került, akit korábban nem ismert, és soha többé nem látta sem apját, sem testvérét. Eleanor Roosevelt egyik levelében látogatóba hívta a Fehér Házba, ez az álma azonban sosem teljesült. 2010-ben egy dokumentumfilm forgatása során visszatért a Moseley Hallhoz, ahol beszélt angliai emlékeiről, valamint arról, mennyire sokat jelentett neki az Eleanor Roosevelttel folytatott levelezés.

1. Az evakuáció káosza
2. Nevelőszülők a távolból
3. Kiemelt figyelem

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Közel-Kelet

• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Európaiként az elsők között tette meg a mekkai zarándoklatot Germanus Gyula
• Csak vesztesei voltak a nyolc éven keresztül tomboló iraki-iráni háborúnak 
• Csak néhány száz keresztény élte túl Jeruzsálem muszlim visszahódítását
• Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
• Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
• Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
• Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
• Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát