Újabb részletek láttak napvilágot az Alderney szigetén működő koncentrációs táborokról

A The Times című konzervatív brit napilap oroszországi archívumokban jutott hozzá eddig nem ismert feljegyzésekhez, amelyeket Theodore Pantcheff őrnagy, a brit katonai hírszerzés egykori vizsgálótisztje állított össze a nácik megszállta sziget felszabadítása után, több mint háromezer tanú – volt foglyok, német katonák, civilek – meghallgatására alapozva.

A normandiai partvidék közelében fekvő, széles körű önigazgatási jogkörökkel bíró szigetcsoport – amelynek Alderney a legészakibb, Franciaországhoz legközelebbi tagja – nem része az Egyesült Királyságnak, de a brit korona külső függő területei közé tartozik, és a második világháború idején az akkori Brit Birodalom egyetlen olyan területe volt, amely náci megszállás alá került.

Az Alderney-n létrehozott két koncentrációs táborról eddig is tudomásuk volt a történészeknek, ám Theodore Pantcheff most első ízben teljes egészében feltárt vizsgálati jelentése számos, eddig ismeretlen részletet tartalmaz.

Kiderül a dokumentumból, hogy a táborokban zömmel orosz, ukrán és lengyel hadifoglyokat, Franciaországból deportált zsidókat, valamint német és spanyol politikai foglyokat tartottak embertelen körülmények között.

Alderney-n, amelyről a polgári lakosságot még a német megszállók érkezése előtt Angliába evakuálták, négy munkatábor épült, és ezek közül alakítottak át kettőt koncentrációs táborokká.

A foglyokat napi 12 órán és heti hét napon át rendkívül nehéz fizikai munkára kényszerítették a szigeteken kialakított erődítmények építkezésén, fejadagjuk reggelire fél liter üres kávé, ebédre és vacsorára egy-egy tányér híg káposztaleves volt.

Pantcheff több tanút is idéz jelentésében, akik szerint 1943-ra a halálozások leggyakoribb oka az éhhalál volt a foglyok körében.

A jelentés szerint a táborok létrehozása utáni első négy hónapban a táborok foglyainak húsz százaléka meghalt a parti védművek építése közben.

A tanúk ugyanakkor elmondták, hogy az SS-őröket kifejezetten ösztönözték a foglyok meggyilkolására: a táborok őrszemélyzetének tagjai fejenként minden öt meggyilkolt fogoly után zsoldkiegészítést vagy jutalomszabadságot kaptak.

Az SS-őrök valósággal „versengtek” ezekért a kedvezményekért, és a legkisebb kihágásokért is agyonlőtték a foglyokat – áll a jelentésben.

Az egyik legbetegesebb játékuk az volt, hogy cigarettacsikkeket pöcköltek a földre, és azokat a foglyokat, akik megpróbálták a csikkeket felkapni, a helyszínen agyonlőtték.

Alderney táboraiba becslések szerint a németek hatezer embert hurcoltak a kontinensről, és legalább hétszáz fogoly meghalt. Számos tanú azonban ennél sokkal magasabbra taksálta a halálos áldozatok számát, és többen arról számoltak be, hogy a németek a szigeteken dokumentálatlan tömegsírokat hagytak hátra.

A németek 1940 nyarán, közvetlenül a francia kapituláció után szállták meg a Csatorna-szigeteket. Winston Churchill brit miniszterelnök nem akarta volna harc nélkül feladni a szigetcsoportot – amely a brit korona legősibb külső függő területe –, de katonai tanácsadói meggyőzték arról, hogy a korabeli erőviszonyok közepette nagyon nagy árat kellett volna fizetni a szigetek védelméért.

A Csatorna-szigetek végül 1945. május 9-ig, az európai háború utolsó napjáig német megszállás alatt maradtak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”