Nem szült bizalmat aláírói között az antikomintern paktum

Közös állásfoglalásból háborús szövetség

Az eredetileg 10 évre tervezett, végül 5 évre köttetett paktumot 1936. november 25-én írták alá a felek, és már a nyilvános szakasz bevezetőjéből is érezhető a szigorú kommunistaellenes attitűd:

„A Német Birodalom Kormánya és a Japán Császári Kormány felismerve, hogy a Kominternnek nevezett Kommunista Internacionálé célja a fennálló államoknak minden rendelkezésre álló eszközzel való szétbomlasztása és erőszakos elnyomása, abban a meggyőződésben, hogy a Kommunista Internacionálé által a nemzetek belügyeibe gyakorolt beavatkozásnak tűrése nemcsak azoknak a belső békéjét és szociális jólétét veszélyezteti, hanem általában a világbékét is fenyegeti, attól az óhajtól indíttatva, hogy a kommunista bomlasztó munka elleni védekezésben együttműködjenek, a következőkben állapodtak meg: […].”

Míg a hivatalos egyezményben a felsorolt pontok között nem merült fel a Szovjetunió – mint állam – felelőssége, addig a titkos egyezményben ez már egyértelműen kifejezésre jutott:

„A Német Birodalom Kormánya és a Japán Császári Kormány, felismerve, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya a Kommunista Internacionálé céljának megvalósításán dolgozik, és ebből a célból be kívánja vetni hadseregét […].”

A paktumban foglaltak legfőbb eleme, hogy a felek tájékoztatják és védik egymást a Kommunista Internacionáléval szemben, ám a titkosított szövegben kiemelésre került, hogy szovjet katonai támadással számolnak. A paktum nyitva hagyta a kaput további államok csatlakozása előtt, amennyiben a két, eredetileg szerződő fél ehhez hozzájárulását adta.

Ezzel a Német Birodalom és Japán – noha utóbbi ennek rögzítését el akarta kerülni – elindult a formális szövetséggé válás útján. Míg a náci propaganda a civilizáció védelmét hangsúlyozta a döntéssel kapcsolatban, addig Japánban nem fogadták kitörő örömmel a paktumot: egy esetleges csendes-óceáni háborúban nem számíthattak jelentős segítségre új szövetségesüktől.

Az első szakítópróbát kiállta a német-japán barátság, az újabb, 1937-es Kína-ellenes offenzívában az európaiak nyíltan kiálltak ázsiai szövetségesük mellett. Mindeközben a Mussolini vezette olasz fasiszta állammal bővült a paktumot aláírók sora 1937. november 6-án, tovább erősítve az 1936-ban kezdődő német-olasz szövetséget. Az olasz diktátor már 1936-ban a következőket mondta: „a Berlin–Róma-ív nem egy választóvonal, hanem egy tengely”. Az antikomintern paktum – ebből a nézőpontból – újabb mérföldkőként szolgált a tengelyhatalmak háborús szövetséggé válásában.

A Szovjetunió egy nyíltan ellene formálódó szövetségként értelmezte a paktumot, de a nyugati hatalmak – így a britek is – elítélték a kezdeményezést. A háborús előkészület teóriája valóban nem volt alaptalan: Ribbentrop 1938-tól már katonai szövetségben gondolkodott. Ezután az Anschluss és a müncheni egyezmény révén minden jel arra mutatott, hogy a háború elkerülhetetlen, ráadásul 1939. május 21-én megszületett a német-olasz acélpaktum, amely a korábbiakkal ellentétben már katonai szövetséget, háborús együttműködést indítványozott.

A német-olasz acélpaktum megkötése 1939-ben

Japán még mindig vonakodva tekintett nyugati szövetségesére, amelyhez nagyban hozzájárult a világpolitikát sokkoló Molotov-Ribbentrop-paktum 1939. augusztus 23-i megkötése. A Távol-Keleten joggal érezhették megvezetve magukat, hiszen Molotov elképzelése – hogy a szovjetekkel együtt négyes szövetségben leigázzák a nyugati demokráciát – korábban nem szerepelt a közös tervek között.

Sztálin és Ribbentrop ünnepélyes kézfogása (Molotov-Ribbentrop-paktum, 1939. augusztus 23.; Bundesarchiv, Bild 183-H27337 / CC BY-SA 3.0)

Az antikomintern paktumhoz Magyarország, Mandzsukuo és Spanyolország is csatlakozott 1939-ben, de a szélesebb körű bővülésre (Bulgária, Dánia, Finnország, Románia, Szlovákia 1941-ben) akkor került sor, amikor már fegyverek ropogtak világszerte. Ekkorra már a tengelyhatalmak tényleges katonai szövetséget alkottak: a külpolitikájukban óvatos japánok 1940 szeptember 27-én aláírták a háromhatalmi egyezményt, azzal a feltétellel, hogy ők maradnak Távol-Kelet urai.

1. Útkeresés a két világháború között
2. Közös állásfoglalásból háborús szövetség

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

pápaság

• Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában
• A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában
• Pápasága ideje alatt csaknem az egész bolygót beutazta II. János Pál
• Csupán 33 napig uralkodott a I. János Pál, a „mosolygós pápa”
• Számos protestáns ország tiltakozott XIII. Gergely pápa naptárreformja ellen
• Róma elfoglalása zárta le az egységes Olaszországért folytatott hosszú küzdelmet
• A macskák vallásos imádata is szerepelt a templomosok ellen felhozott vádak között
• Nagy tekintélyű professzor távozása után kezdett el hanyatlani az első magyar egyetem
• Mintafeleség lehetett a mérgezésekkel megvádolt Lucrezia Borgia