Nem bánta meg tettét a történelem egyik legnagyobb csalója, Charles Ponzi

Az első átverések

A későbbi csalólegenda bűnözői karrierje meglehetősen szerény módon indult. 1907-ben a kanadai rendőrök letartóztatták csekkhamisításért, és a következő három évet egy québeci börtönben töltötte.

Manipulátori képességeit jól tükrözi, hogy édesanyjával el tudta hitetni, hogy nem büntetését tölti, hanem csupán a börtönben dolgozik.

Szabadon bocsátását követően ismét törvényellenes tevékenységre adta fejét: öt olasz bevándorlót csempészett át az Egyesült Államokba. Ezzel is lebukott végül, és újabb két évet töltött börtönben, ezúttal Atlantában.

Ponzi következő nagy ötlete 1919-ben támadt: nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó lapot akart indítani, és az ebben megjelenő hirdetésekből megélni. A kezdőtőkéhez azonban banki kölcsönre lett volna szüksége, amelyet azonban rovott múltja miatt megtagadtak neki – személyesen a bank elnökétől kapta meg az erről értesítő levelet.

Az év augusztusában jött a később világhírűvé váló ötlet ihlete: egy spanyol levelezőpartnerétől kapott boríték felbontásakor abban egy nemzetközi postai válaszbélyeget talált.

A bélyeget a spanyol postahivatal adta ki, és beváltható volt amerikai bélyegre. A különféle pénznemek árfolyamingadozása miatt az amerikai bélyeg értéke tíz százalékkal több volt, mint amennyiért a spanyol küldő a válaszbélyeget vásárolta.

Ponzi úgy döntött, kihasználja a rendszert: óriási mennyiségben vásárol fel válaszbélyegeket gyengébb gazdaságú országokban, és erősebb gazdaságú országokban váltja őket értékesebb bélyegekre.

Mivel az átváltási értékeket nem a piac határozta meg, hanem nemzetközi szerződések rögzítették, a terv úgy tűnt, nem ütközik semmiféle törvénybe.

Vállalkozásának a Securities Exchange Company (Értékpapírok Átváltási Társasága) nevet adta, és befektetőket keresett. Ehhez egy csapat ügynököt tanított be, miként adják elő tervét a kiszemelteknek – ők minden befektetett összegből tíz százalékos részesedést kaptak.

A Ponzi által megbízott ügynökök további „alügynököket” vettek fel, akik ötszázalékos részesedésért vállalták a feladatot.

Ponzi üzletének sikere hibás elgondolásra épült. Ahelyett, hogy ügynökeit valóban „bevetette” volna külföldön nemzetközi válaszbélyegek felvásárlására, befektetőit egyszerűen az utánuk következők befektetéseiből fizette ki. Ezt amiatt is könnyű volt végrehajtania, mert sok befektető újra Ponzira bízta „nyereségét”.

A „vállalkozás” gyorsan gyarapodott: első 15 kliense együttesen 870 dollárt fektetett be, hat hónappal később már 20 000 embertől érkezett mintegy 10 millió dollár.

Ponzi az eredeti, Massachusetts államban lévő bostoni irodán kívül New Jersey és Maine államokban is fiókokat nyitott. Nem telt egy egész évbe, mire 40 000 befektetőjének köszönhetően egymillió dollárt is félre tudott tenni magának.

1. Ki volt Charles Ponzi?
2. Az első átverések
3. Az átverés tovább terjeszkedik
4. Saját embere által leleplezve
5. Újra szegénységben

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• Zsidó ellenállók búvóhelyeit azonosították a bedzini gettóban
• Zsidómentő lengyel asszonynak állított emléket a Pilecki Intézet
• Holland történész tárta fel egy háborús bűnös katonatiszt magánéletét
• A Harmadik Birodalom asszonyai a Múlt-kor nyári számában
• Náci rabolt műkincs lehet egy Svájcban kiállított Cézanne-akvarell
• A francia ellenállás ikonikus alakjáról készített filmet Nemes Jeles László