Nem bánta meg tettét a történelem egyik legnagyobb csalója, Charles Ponzi

2020. február 18. 14:44 Múlt-kor

Korábban

Máig nem sikerült a végére járni a 19. századi „szellemfotós” rejtélyes módszerének
Pilótának, ügyvédnek és orvosnak is sikeresen adta ki magát a történelem legelképesztőbb csalója
Tucatnyi alkalommal verte át Amerikát a mások bőrébe bújó brooklyni szélhámos

Az első átverések

A későbbi csalólegenda bűnözői karrierje meglehetősen szerény módon indult. 1907-ben a kanadai rendőrök letartóztatták csekkhamisításért, és a következő három évet egy québeci börtönben töltötte.

Manipulátori képességeit jól tükrözi, hogy édesanyjával el tudta hitetni, hogy nem büntetését tölti, hanem csupán a börtönben dolgozik.

Szabadon bocsátását követően ismét törvényellenes tevékenységre adta fejét: öt olasz bevándorlót csempészett át az Egyesült Államokba. Ezzel is lebukott végül, és újabb két évet töltött börtönben, ezúttal Atlantában.

Ponzi következő nagy ötlete 1919-ben támadt: nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó lapot akart indítani, és az ebben megjelenő hirdetésekből megélni. A kezdőtőkéhez azonban banki kölcsönre lett volna szüksége, amelyet azonban rovott múltja miatt megtagadtak neki – személyesen a bank elnökétől kapta meg az erről értesítő levelet.

Az év augusztusában jött a később világhírűvé váló ötlet ihlete: egy spanyol levelezőpartnerétől kapott boríték felbontásakor abban egy nemzetközi postai válaszbélyeget talált.

A bélyeget a spanyol postahivatal adta ki, és beváltható volt amerikai bélyegre. A különféle pénznemek árfolyamingadozása miatt az amerikai bélyeg értéke tíz százalékkal több volt, mint amennyiért a spanyol küldő a válaszbélyeget vásárolta.

Ponzi úgy döntött, kihasználja a rendszert: óriási mennyiségben vásárol fel válaszbélyegeket gyengébb gazdaságú országokban, és erősebb gazdaságú országokban váltja őket értékesebb bélyegekre.

Mivel az átváltási értékeket nem a piac határozta meg, hanem nemzetközi szerződések rögzítették, a terv úgy tűnt, nem ütközik semmiféle törvénybe.

Vállalkozásának a Securities Exchange Company (Értékpapírok Átváltási Társasága) nevet adta, és befektetőket keresett. Ehhez egy csapat ügynököt tanított be, miként adják elő tervét a kiszemelteknek – ők minden befektetett összegből tíz százalékos részesedést kaptak.

A Ponzi által megbízott ügynökök további „alügynököket” vettek fel, akik ötszázalékos részesedésért vállalták a feladatot.

Ponzi üzletének sikere hibás elgondolásra épült. Ahelyett, hogy ügynökeit valóban „bevetette” volna külföldön nemzetközi válaszbélyegek felvásárlására, befektetőit egyszerűen az utánuk következők befektetéseiből fizette ki. Ezt amiatt is könnyű volt végrehajtania, mert sok befektető újra Ponzira bízta „nyereségét”.

A „vállalkozás” gyorsan gyarapodott: első 15 kliense együttesen 870 dollárt fektetett be, hat hónappal később már 20 000 embertől érkezett mintegy 10 millió dollár.

Ponzi az eredeti, Massachusetts államban lévő bostoni irodán kívül New Jersey és Maine államokban is fiókokat nyitott. Nem telt egy egész évbe, mire 40 000 befektetőjének köszönhetően egymillió dollárt is félre tudott tenni magának.

előző oldal következő oldal 2 / 5