Nehezített pályán ismételte meg Charles Lindbergh teljesítményét a „levegő három muskétása”

Az óceánátrepülők (jobbról balra: Fitzmaurice, Hünefeld, Köhl) Coolidge elnökkel (bal szélen)

A cél: Lindbergh túlszárnyalása

Charles Lindbergh 1927. május 21-én, 5810 kilométer megtétele után landolt gépével a párizsi Le Bourget reptéren. A világ ujjongott, Lindbergh hőssé vált hazájában. Majd száz évvel az események után a mai olvasó joggal gondolhatja, hogy Lindbergh kipipálta a nagy kihívást, az Atlanti-óceán megállás nélküli átrepülését.

A hazájában Lucky Lindynek (Szerencsés Lindy) becézett hőst azonban csupán „félistenként” tisztelhették az emberek, ugyanis szenzációs teljesítményét „csak” egy irányban, nyugatról keletre tette meg.

A húszas évek végén legalább akkora kihívást jelentett az Atlanti-óceán megállás nélküli átrepülése keletről nyugatra is. A vakmerő pilóták 1927 májusa után sem dőltek hátra, minden idegszálukkal Lucky Lindy korszakalkotó teljesítményének fordított irányú megismétlésére törekedtek.

Nem volt egyszerű dolguk: míg az Északi-Atlanti-óceánon uralkodó szélirány nagy segítséget, jelentős hátszelet biztosított az Észak-Amerika felől Európába tartó repülőgépeknek, addig az Óvilágból az Újvilágba repülő úttörőknek az akkori gépek teljesítményéhez mérve élénk, 20 és 40 km/h közötti szembeszéllel kellett megküzdeniük.

Bolond időjárás

Az arisztokrata származású Ehrenfried Günther Freiherr von Hünefeld a repülés szerelmese volt. Bár a bal szemére vak, a jobbra pedig rövidlátó volt, és a háborúban sem repülhetett, mégsem adta fel a repüléshez fűződő álmait.

Lindbergh 1927-es, világraszóló teljesítményét követően két Junkers W 33-as gépet vásárolt, hogy megpróbálja keletről, Európából indulva átrepülni az Atlanti-óceánt. Hünefeld a feladatra Hermann Köhl első világháborús veterán pilótát szemelte ki.

A duó még az 1927-es évben a levegőbe emelkedett, de nem sikerült átrepülniük Amerikába, mert a kedvezőtlen időjárás meghiúsította terveiket. Köhl és társa azonban nem csüggedt; hogy biztosra menjenek a brit Királyi Légierő pilótáját, az ír származású James C. Fitzmaurice-t is bevették a csapatba.

Fitzmaurice egyébként 1927-ben, hasonlóan a két némethez, a Dublinhoz közeli Baldonnel repteréről indulva, Robert Henry McIntosh navigátoraként megpróbálta átrepülni az Atlanti-óceánt, de az ő esetükben is közbeszólt az időjárás. A látási viszonyok a felszállást követően nullára csökkentek, így vissza kellett fordulniuk.

Köhl, Hünefeld és Fitzmaurice 1928 márciusában Dublinban adott találkozót egymásnak, de az írországi időjárás újra a bolondját járatta a velük, és 17 nappal késleltette a felszállásukat.

A trió, amelyben Köhl a pilóta, Fitzmaurice a navigátor, Hünefeld pedig a nem lebecsülendő mecénás kisegítő szerepét kapta, végül 1927. április 12-én, nem sokkal reggel fél hat után emelkedett a levegőbe a baldonneli reptérről. Hünefeld nagy utazás előtt álló, Bremen névre keresztelt Junkers W 33-as egymotoros gépét ujjongó tömeg búcsúztatta, páran még szentelt vízzel is megöntözték a vasmadarat.

1. A cél: Lindbergh túlszárnyalása
2. Hóförgeteg és használhatatlan iránytű

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban