Mit keres az Ausztráliában élő kakadu egy 13. századi német kéziraton?

Hogy pontosan melyik európai náció fedezte fel a kontinenst, az a mai napig vitatott. Annyi bizonyos, hogy a holland Duyfken vitorlás kapitánya, Willem Jansz és legénysége 1606-ban partra lépett az ausztráliai Queensland állam északi részén lévő York-félsziget területén, ám az sem kizárt, hogy a portugál tengerészek néhány évvel megelőzték németalföldi riválisaikat. Most egy újra vizsgálat alá került, 13. századi kézirat alapján azt mondhatjuk, hogy az európaiak már évszázadokkal a hivatalos felfedezési dátumnak tekintett 1606-os év előtt kapcsolatba léphettek Ausztráliával.

A bizonyíték pedig egy kakadu.

A De Arte Venandi cum Avibus (A madárra vadászás művészete) című kéziratot (amelyet II. Frigyes német-római császár őrizte a palotájában, és közel 900 madárról és állatról készült rajzot rejt) most finn tudósok vették újra a kezükbe, és egy új, mindezidáig nem észlelt, fehér madár négy ábrájára bukkantak az ősi lapokon. Az eredeti kéziratot egyébként a Vatikáni Könyvtár őrzi, a legtöbbet használt angol nyelvre lefordított változata pedig nem tartalmazta ezeket az ábrákat.

A szakértők úgy vélik, a madár egy kakadura hasonlít leginkább. A finnek kapcsolatba léptek Heather Daltonnal, a Melbourne-i Egyetem kutatójával, aki elmondta, tudomása szerint a legrégebbi kakaduábrázolás, amely Európában található, egy 1496-os itáliai oltárképen látható, amely Andrea Mantegna munkáját dicséri.

Az 1241-1248 közötti évekből származó kézirat azonban még ezt is megelőzi kb. 250 évvel. Dalton az ábrán lévő madáralakot egy sárgabóbitás kakaduként (Cacatua sulphurea) azonosította. Mint írta, Ausztrália északkeleti részéről, Új-Guineából, illetve a közeli szigetekről származik.

A kézirat szerint a madár egy ajándék volt az Ajjúbida-dinasztia Egyiptomban székelő szultánjától II. Frigyes német-római császárnak. Azt eddig is tudtuk, hogy a szultán egy papagájszerű madarat ajándékozott a német uralkodónak, ám arról keveseknek volt információjuk, hogy erről a madárról ábrázolás is készült.

A madár hatalmas utat tett meg, több évig tarthatott az utazása/utaztatása, hiszen Szicília (II. Frigyes főként ott székelt) és Észak-Ausztrália között légvonalban is több mint 14 ezer kilométeres távolság van. Bár az európaiaknak a középkorban csupán homályos (vagy inkább semmilyen) elképzeléseik lehettek Óceánia szigeteinek és kontinensének létéről, az ázsiai kereskedelmi hálózat mégis összekötötte a két távoli kontinenst, még azt megelőzően, hogy az európai tengerészek a 16-17. század fordulóján elérték volna a „világ végét”. „Az a tény, hogy egy sárgabóbitás kakadu a 13. század során elérhette Szicíliát, azt jelzi, hogy egy virágzó kereskedelmi hálózat épülhetett ki, amely Észak-Ausztráliát összekötötte a Közel-Kelettel, illetve még annál is nyugatabbi területekkel” – tette hozzá Dalton.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma