Miért voltak annyira büdösek a középkori városok?
0000. 0. 00:00 Múlt-kor
Korábban
A pénznek nincsen szaga
A város lakói anyagi helyzetüknek megfelelően bántak az általuk „termelt” ürülékkel. A gazdagabbak saját illemhelyet tartottak fent, ha a városi telküknek volt kertje, akkor egyszerűen azon alakítottak ki egy zárt illemhelyet, ha nem, akkor más úton-módon szabadultak meg a kellemetlen szagú végeredménytől. Ennek legegyszerűbb formája az volt, hogy nemes egyszerűséggel a bilijük tartalmát az utcára borították ki. Párizsban a polgároknak kötelességük volt az ablakon kikiáltani, és jelezni az ott elhaladóknak, ha éppen arra készültek, hogy megszabaduljanak az ürüléktől.
A későbbi középkorban a városok már megszervezték azt, hogy az utcáról, illetve a házakból egyszerűen összegyűjtsék az emberi ürüléket, és a városhatáron túlra szállítsák. Egyes városok határában egy külön, erre a célra kijelölt helyre szállíthatták, és egy helyen halmozták fel.
Idővel erre vállalkozókat is szerződtettek, akik jogot nyertek erre a feladatra. Bár kétségtelenül nem volt a legjobban megbecsült foglalkozás, az így összegyűjtött anyagot a város körüli földeken el tudták adni, mivel értékes trágyát jelentett a gazdálkodóknak.
A nyilvános vécék és latrinák tisztítását az angolul rakernek, vagy gong farmernek nevezett személyek végezték. Az első személy, akit név szerint ismerünk, Richard the Raker volt, és egy halálos baleset okán került bele a történelemkönyvekbe. Richard ugyanis nagyon szerencsétlenül járt: a vécén ülve a latrina elkorhadt deszkái megadták magukat, így beleesett az emésztőgödörbe, ahol megfulladt. Az első nyilvános vécéket III. Henrik király építtette a római kor óta, és 1383-ban feljegyezték, hogy a London Bridge-nél tizenegy fontba került egy vécé megépítése.
A középkorban egyébként a szennyvíz elvezetése nem volt megoldott. Az utcákon általában volt valamiféle vízelvezetésre szolgáló árok, de mindent elnyelni nem tudott. Az emberi ürülék mellett ezekbe kerültek bele a különböző állatok holttestei, a kezdetleges élelmiszeripar melléktermékei, így olyan állati belsőségek, amelyekre nem volt szükség. Sőt, a középkori sebészeti beavatkozásokat végző borbélyok is ide engedték le azt a vért, amely a betegeik kezelése után hátramaradt.
Mindezt csak az esővíz tudta elmosni, ami természetesen nem állt rendelkezésre minden egyes napon, ezért a nyári időszakban a városok sokkal „szagosabbak” voltak, mint egyébként. A középkorban divatos, a cipőn kívül viselt fapapucsok elterjedésének az egyik oka az utcán álló mocsok volt. Ezen a hagyományos, bőrből készült cipőkkel nem volt érdemes átkelni, a fából készült lábbelik viszont, amelyet a cipőre húztak rá, lehetővé tették azt, hogy a komolyabban szennyezett területeken is át tudjanak kelni.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód
- Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
- Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
- II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
- Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
- A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"
- A rekordot hajszoló francia pilóták eltűnése ma is a repüléstörténet egyik legnagyobb rejtélye 17:05
- Megvakult egyik szemére a Róma előtt megtorpanó Hannibál 14:20
- A Liszt Ferenc Kamarazenekar izgalmas átiratokkal is készül a jövő évadra 13:20
- Május közepén kezdődik a Margitszigeti Szabadtéri Színház idei szezonja 11:20
- Híresebbé tette a halála, mint a politikája Teleki Lászlót 09:50
- Visszautasította a BBC főigazgatói posztját a filmezés miatt David Attenborough 09:05
- Csak késve követte amerikai hadüzenet a Lusitania elsüllyesztését tegnap
- Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel tegnap