Miért tudunk annyira keveset az ókori kelta druidákról?
2019. november 22. 18:57 Múlt-kor
Békés papok vagy veszélyes próféták? A természet tisztelői vagy a lázadás szítói? Nem sokat lehet biztosan tudni a kelta druidákról, ez azonban nem akadályozta meg a történelem során az embereket abban, hogy merő spekuláció alapján tegyenek megállapításokat valódi természetükről.
Korábban
Ókori rejtély
A druidákról szóló legkorábbi írásos említések a Kr. e. 1. századból származnak, azonban valószínű, hogy ennél jóval korábban kialakították különleges szerepüket a mai Nagy-Britannia, Írország és Franciaország ókori közösségeiben.
Maga a „druida” szó egy kelta szó latin átírásából származik, az eredeti kifejezés egy különleges társadalmi osztályt jelölt, akik jóslással és szertartásokkal foglalkoztak.
Mivel az ókori kelták nem rendelkeztek írással, a druidákkal kapcsolatos minden egykorú leírás külső, főként római forrásokból való.
A druidáknak „a szent dolgokban van szerepük, ők hajtják végre a nyilvános és magánáldozatokat, és ők értelmezik a vallás minden vonatkozását” – írta Julius Caesar a Kr. e. 50-es években, miután a római seregek élén lerohanta Galliát (a mai Franciaországot).
A későbbi császár feljegyezte, hogy a druidákat nagy mértékben foglalkoztatja a csillagászat, az oktatás és a hősiesség kultusza, valamint hogy szokásuk emberáldozatokat végrehajtani isteneik tetszésének elnyerésére: az élő embereket szalmabábukban helyezték el, amelyeket aztán meggyújtottak.
Más római források főként a druidák vérszomjáról értekeztek. Idősebb Plinius a halálos méreg fagyöngy és az emberáldozatok szerepének fontosságát emelte ki: „Meggyilkolni egy embert egyet jelentett a legájtatosabb cselekedet végrehajtásával” – írta, „húsának elfogyasztása pedig a legerősebb egészségbeli áldást jelentette.”
Tacitus egy olyan csatáról írt a mai Wales területén, melynek során a druidák „foglyok vérével öntözték oltáraikat, és isteneikkel emberi belsőségek útján tanácskoztak.”
E pogány rítusok vezénylőiben jelentős veszélyt láttak a rómaiak, akik tartottak a druidák befolyásától a meghódított kelta közösségekben.
A druidák apokaliptikus látomásait és szertartásait a rómaiakkal szembeni ellenállás jeleinek tekintették, ezért a hódítók Augustus császár uralmának kezdetétől (Kr. e. 27.) aktívan igyekeztek visszaszorítani működésüket.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap