Mi lett a II. világháború után a döbbenetes mennyiségű fegyverzettel?
2018. november 27. 17:51 Múlt-kor
A 73 évvel ezelőtt véget ért második világháború során korábban soha nem látott léptékben állítottak elő a résztvevő hatalmak fegyverzetet, egyéb harceszközöket és muníciót. Felmerülhet a kérdés: mi történt a tömérdek harcjárművel, repülőgéppel, tüzérségi eszközzel és kézifegyverrel, valamint a leírhatatlan mennyiségű robbanóanyaggal, amely a háború végén a világ országaiban szerteszét maradt?
Korábban
Rohamos fejlődés, gyors elavulás
A második világháborút talán az különbözteti meg a leginkább a korábbi konfliktusoktól, hogy mennyire sebesen fejlődött a technológia annak menete alatt – a háború kezdetén például a legtöbb ország még az első világháborút idéző kétfedelű repülőgépeket is használt, de a legújabb típusok is dugattyúmotoros, propelleres megoldásokat alkalmaztak, míg a háború végére már mind a németek, mind a britek sikeresen fejlesztettek ki sugárhajtású repülőket, amelyek az ezután következő évtizedekben a légi hadviselés sztenderdjévé váltak. Emellett ez a háború hozta el a radar, az éjjellátó berendezések és az atomfegyverek alkalmazásának hajnalát is. Mi történt a rengeteg megmaradt – sok esetben elavult – fegyverrel a harcok lezárultát követően? A válasz nem olyan egyszerű, mint az ember gondolná.
A háború során megjelent új fegyverek jelentős hányada egy adott célt volt hivatott szolgálni, ennek következtében pedig hamar elavulttá vált. Az ilyen felszerelés és járművek általában fémhulladékként kerültek újrahasznosításra az újjáépülő gazdaságokban. Számtalan szárazföldi járművet, repülőgépet és hajót szedtek szét, távolították el belőlük a használható elemeket, majd olvasztották be a maradékot újrahasznosítható acéllá, alumíniummá, és más fémekké.
A szóban forgó számok egészen elképesztőek: egyedül az Arizona állambeli Kingman légibázison 5500 repülőgépet daraboltak fel 1945-től 1946-ig. A vesztes Németország esetében hasonló léptékű volt az újrahasznosítás, azonban itt még sürgette a folyamatokat az, hogy a lerombolt gazdaságnak égető szüksége volt a nyersanyagokra.
A győztes szövetséges hatalmak esetében további szempontként merült fel, hogy a messzi tájakra – Észak-Afrikába és Ázsiába, de az Egyesült Államok szemszögéből nézve Európa is ilyennek minősült – átszállított hadianyagot egyszerűen anyagilag nem érte meg az előállító országba visszavinni. Ennek eredményeképpen például a Fülöp-szigeteken annyi amerikai dzsip maradt, hogy egy újfajta tömegközlekedési eszköz, a „Jeepney” alapjául szolgáltak. Líbia és Tunézia esetében a sivatagi harcokat követően annyi katonai jármű maradt szerte az országban, hogy gazdag nyersanyagforrást jelentettek a függetlenség felé törekvő gyarmatok gazdaságának a háborút követő években.

Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


nyár
Múlt-kor magazin 2014
- Mussolini szeretőjének titkos naplója
- Szexualitás a görög és római vallásokban
- Magyar fürdők és kettétört mankók
- Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
- "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
- Az egri vár régészeti kutatásának története
- Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
- Azok a csodálatos Gindly lányok
- Templomerődök Erdélyben
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59