Megtalálták az üldözött zsidók által kézzel és kanalakkal ásott legendás alagutat

Nemzetközi kutatócsoport - benne az Izraeli Régészeti Hatóság képviselői - kereste a megmenekültek elbeszéléseiből ismert legendás alagutat, ahol a zsidóüldözések korának egyik sikeres szökése történt. A Litvánia fővárosa, Vilnius közelében található erdőben mintegy százezer embert, köztük hetvenezer zsidót gyilkoltak meg és temettek tömegsírokba a nácik és helyi szövetségeseik a Szovjetunió lerohanása után, a náci megszállás kezdetén. 

Az izraeli, amerikai, kanadai és litván régészekből, geofizikusokból és történészekből álló tudóscsoport nem akarta megbolygatni a mindmáig a föld alatt lévő emberi maradványokat, ezért ásványok és olaj keresésére használt szkennelési technika (ERT) segítségével térképezték fel a 34 méteres alagút nyomvonalát. Mordeháj Zeidel, a szökés egyik Izraelben letelepedett túlélője a yneten látható videofelvételen elmesélte, hogy a foglyok kénytelenek voltak kacskaringós útvonalon ásni a titkos alagutat, mert többször ki kellett kerülniük a homokos talajban eléjük kerülő, korábban elásott holttesteket.

A háború végén a Vörös Hadsereg közeledtével a németek számos helyen, így a ponári erdőben is megpróbálták eltüntetni népirtásuk nyomait. Erre a célra különleges alakulatot hoztak létre 1943-ban, amely nyolcvan foglyot szállított a stutthofi koncentrációs táborból a ponári erdőhöz a tömegsírok felszámolására. A raboknak ki kellett ásniuk és el kellett égetniük a két-három évvel korábbi vérengzés áldozatainak tömegsírjaiból a holttesteket, hogy eltűnjenek a népirtás bizonyítékai. Az egykor a kivégzésekre létrehozott hatalmas földalatti építményben kellett éjszakázniuk, s tudták, hogy munkájuk végeztével megölik őket is. Az egyik fogoly az oszlásnak indult testek között felismerte saját családjának tagjait is, feleségét a nyakán lévő, tőle esküvőjükre kapott medálról azonosította. A legenda szerint ő szervezte a szökést.

Éjszakánként kézzel és kanalakkal alagutat ástak a porhanyós talajba, a kiásott földet a nadrágjukba rejtették és másnap feltűnés nélkül szétszórták a terepen. 1945 április 15-én egy késsel negyvenen lefűrészelték lábukról a láncokat, és elkezdték kipréselni magukat a hosszú, szűk járaton. Az őrök hamar észrevették őket és lőttek rájuk, de tizenegyen közülük kijutottak az erdőbe, csatlakoztak a partizánokhoz és túlélték a háborút. Az elbeszélésekből ismert alagút bejáratát 2004-ben fedezte fel egy litván régész, és a tudóscsapat mostanra megtalálta a kijáratot is. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

• Nők a fronton – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
• Szinyei Merse Pál: Majális
• Szacsal, Nopcsa-kastély
• Önkéntes munkaszolgálat Magyarországon 1935–1944
• A Közel-Kelet amazonjai 
• Cornelia, a Gracchusok anyja
• Az első magyar értelmi fogyatékosokat nevelő intézet története
• Trujillo, a Dominikai Köztársaság diktátora