2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

Megtalálták az alaszkai őslakosok az orosz gyarmatosítók ellen emelt legendás erődjét

2021. február 2. 17:32 Múlt-kor

Délnyugat-Alaszka szigetvilágát évezredek óta lakja – más őslakos népek mellett – a tlingit népcsoport. Addigi életükbe a 18. és a 19. század fordulója hozott hatalmas változást: a környék első európai gyarmatosítóival, az Orosz Birodalom által szervezett expedíciókkal kerültek kapcsolatba.

festmény
Louis S. Glanzmann: A sitkai csata (1988.) (kép forrása: Wikimedia Commons)

Az őslakosok erőssége

Az oroszok ekkor már több évtizede terjeszkedtek egyre keletebbre és délebbre Alaszkában, elsőként a nyugati szigeteket lakó aleutokat kizsákmányolva a tengeri vidrák jó pénzért eladható prémjéért folyó állandó hajszához.

A nyugati országok által létrehozott gyarmati monopolcégek (mint például a Brit Kelet-Indiai Társaság) mintájára I. Pál cár által alapított Orosz Amerikai Társaság kereskedői első ízben 1799-ben, a mai Sitka környékén léptek tlingit területre. Az Alaszkai-öböl keleti szélén fekvő őslakos település ideális hídfőállást jelentett a Társaságnak a kontinens belseje felé való terjeszkedésben. A tlingitek egy csoportja azonban nem kívánt az orosz korona alattvalóivá válni, és ellenálltak a gyarmatosításnak.

A Kiks.ádi nevű klán harcosai el kívánták űzni az oroszokat, és 1802-ben rátámadtak a Szent Mihály-erőd nevű erősségre, és csaknem mind egy szálig legyilkolták az ott tartózkodó oroszokat és aleutokat.

A klán tagjai számítottak a megtorlásra – még sámánjuk is megjósolta az oroszok visszatérését. A tlingitek felhúztak egy fából készült erődítményt, hogy elhárítsák a támadást, amely végül 1804-ben érkezett meg Alaszka kormányzója, Alekszandr Baranov vezetésével. Baranov követelte, hogy a Kiks.ádi klán adja át területeit, az őslakosok azonban erre nem voltak hajlandók.

Az oroszok és aleut csatlósaik első támadását sikeresen elhárították, azonban hat nap elteltével – mivel készleteik fogytán voltak – a klán vénjei úgy döntöttek, inkább észak felé menetelve elhagyják erődítményüket. Ennek köszönhetően a klán tagjai megmenekültek, azonban földjüket elfoglalták a gyarmatosítók.

Az oroszok felépítették saját erődjüket Sitkánál, amelyet Novo-Arhangelszknek kereszteltek, és egész Alaszka területére kimondták fennhatóságukat. A soha teljesen orosz irányítás alá nem vont gyarmatot aztán 1867-ben hétmillió dollárért adták el az Egyesült Államoknak, amely 1959. január 3-án tagállami státuszra emelte a területet.

Napjainkban a Sitka Nemzeti Történelmi Park állít emléket az Alaszka sorsát befolyásoló összecsapásnak, a tlingit erődítmény pontos helye azonban egészen mostanáig nem volt ismert. Több mint két évszázad elteltével a régészek földradar, illetve elektromágneses eszközök segítségével meghatározták, hol állt egykor.

A ma már Baranof-sziget néven ismert sziget egy kinyúló földnyelve, amelyen az erődítmény elhelyezkedett, eddig is a szövetségi kormányzat védelmét élvezte, már 1910 óta, napjainkra pedig népszerű túraösvénnyé is vált. A tengerparti park nagy része erdővel borított, azonban az amerikai Nemzeti Parkszolgálat az egykori erődítmény feltételezett helyén tisztást jelölt ki.

Ennek ellenére azonban továbbra sem volt széleskörű egyetértés az erősség egykori helyét illetően – mondta el az Antiquity című tudományos lapban megjelent tanulmány fő szerzője, Thomas Urban, a Cornell egyetem kutatója. „Az évek során több kutatás is eredményezett nyomokat, de határozott választ nem” – mondta el Urban. „A tisztáson kívül a geofizikai felmérés igencsak körülményes, mert a félsziget nagy részét sűrű erdő borítja.”

Urban elmondása szerint éppen történelmi temetkezési helyek felkutatásában segédkezett Sitkában, amikor a nemzeti park képviselői megkeresték az oroszok által dokumentált, majd lerombolt tlingit erődítmény keresésének folytatásával. Korábban, az 1950-es években a régészek ástak néhány árkot, és felfedeztek számos olyan fadarabot, amelyeket az erődítmény falának részeinek véltek. Eme ásatások helyszínét aztán 2005 és 2008 között vizsgálta a Nemzeti Parkszolgálat csapata, akik ágyúgolyókat és más, a csatára utaló tárgyakat találtak a kijelölt tisztáson belül. Azt azonban ők sem tudták megállapítani ezek alapján, hogy pontosan hol állt maga az erőd.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Alekszandr Baranov (kép forrása: Wikimedia Commons)Tlingit totemoszlop a tisztáson napjainkban (kép forrása: Wikimedia Commons)Katlian, a tlingitek egyik főnöke a csatában (kép forrása: Wikimedia Commons)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár