Aprópénz a perselybe, papírpénz a bödönbe

Miért tömjük ma is a rózsaszín malacot? A pénz gyűjtése korántsem modernkori találmány: az őseinknek a történelem kezdete óta fontos volt, hogy értékeiket magukkal vihessék, illetve elrejtsék, ha éppen veszély fenyeget. A mobilitás és a félelem szülte az emberiség két ősi találmányát: a pénztárcát és a perselyt. 

A fák gyökereitől a malacperselyig

Míg a pénztárca – amelynek története itt olvasható – állandó útitársa volt a letűnt korok vándorának, és már Ötzi, „a jégember” is magával vitte a jégsírba, addig a persely a letelepedett életvitel megkerülhetetlen kellékévé – és a túlélés zálogává – vált. 

A kézművesség produktumaira égető szüksége volt a társadalomnak. A tulajdon elvesztésének valós félelme korábban arra kényszerítette az embereket, hogy vagyonukat olyan helyre rejtsék – fák gyökerei közé, barlangokba, sírhelyekre, mezők üregeibe vagy a házak falai közé –, ahol gyakran sohasem találták meg őket újra: a kalózok elveszett kincseinek popkulturális feldolgozásai is ennek a veszteségélménynek állítanak emléket. 

A kimagasló kereslet ellenére a régészek mégsem rendelkeznek óriási „perselyleletanyaggal”: amint őseink megtöltötték őket pénzzel, és alkalomadtán szükségük lett a megspórolt összegre, széttörték őket. Az anyaghasználatnak éppen ezért nem volt különösebb jelentősége – ez lehetett cserép, kő, kerámia, üveg, ón, bronz, réz, alkalomadtán ruha és bőr is –, a bonyolult díszítőmotívumoktól mentes kialakítás mindössze azt a célt szolgálta, hogy a tulajdonos vagyona érintetlen maradjon. 

Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.

Az egyik legkorábbi lelet a Kr. e. II. századból, a Kis-Ázsiában található Priéné görög kolóniából származik, de a pénzgyűjtés csalhatatlan bizonyítékai a Római Birodalom területéről, így Pompejiből, Herculaneumból, sőt a Rajna-vidékéről, a mai Angliából és Aquincumból is előkerültek. Az értékek tárolásának módszere nem köthető szigorúan egy kultúrkörhöz, a világon egyszerre használták a takarékosság ezen formáját Kínától (Déli Song-dinasztia) Jáván keresztül egészen Nyugat-Európáig.

A mára leginkább elterjedt, a XX. században popkulturális ikonná váló malacpersely története több fordulatot is tartogatott. Az első leletek Jáváról kerültek elő a XIII. században felvirágzó Madzsapahit Birodalom területéről, de az ihletet nem az európai sertések, hanem – az esztétikumban még őket is „felülmúló” – jávai megfelelőjük adta.

A mesterségesen létrehozott indonéz nyelvbe „beemelt” cèlèngan kifejezés a mai napig egyszerre vonatkozik a malacperselyre, illetve az ehhez szervesen kapcsolódó fogalomra, a spórolásra. A kínai rézpénzeket tároló eszközt valószínűleg azért mintázták a disznókról, mert nagy, kerek hasuk a jólétet, az iszapban hempergésük pedig a Föld szellemével meglévő kapcsolatot szimbolizálta.

Az egyik – noha nem elfogadott – teória szerint egy itáliai ferences szerzetes, Odoric of Pordenone Jáváról juttatta el Nyugat-Európába a disznó alakú persely ötletét, de a cáfolat szerint erre nincsen írásos bizonyíték, másrészt valószínűtlennek tűnik, hogy egy „eretnek” kulturális termék közvetítésében egyházi személy vállalt volna szerepet. 

Sokkal valószínűbb, hogy párhuzamos evolúcióról lehet szó, és az emberi elme a disznó és a jólét fogalmait a világ két távoli pontján, egymástól függetlenül, absztrakt módon kapcsolta össze. A türingiai (Németország) malacperselyeket a XIII. századra datálják kutatók, és a disznók „szeretetére” etimológiai bizonyítékok is vannak: a német nyelv a mai napig megőrizte a malacot a jó szerencse hozójának, a Schwein gehabt (magyarul: malaca van), valamint a Glücksschwein (magyarul: szerencsemalac) feltehetően sváb közvetítéssel jutottak el Magyarországra is, sőt az Egyesült Államokban elterjedő „kultusznak” is a német bevándorlók voltak a meghonosítói.

A pénzügyi tudatosság útján

A malacperselyek modernkori sikertörténetére egy másik magyarázat az angol nyelv etimológiai útvesztőiben lelhető fel. A közhiedelemmel ellentétben már a középkorban sem a párnacihában vagy a széna alatt tárolták őseink az érméiket, hanem – a fém korabeli drágasága miatt – az edényeket még narancssárga színű agyagból készítették, amelyeket pyggnek hívtak. Az óangol nyelvben az y-t még u-nak, de később már i-nek ejtették, így a pygg-ből idővel pig lett: a malac ezen elmélet szerint csak a nyelv véletlen játékának az eredménye. 

Az évszázadok jótékony feledése során így lett piggy bank – magyarul malacpersely – az eredetileg jelölt agyagkorsókból, és a XIX. századi angol fazekasok az ötletből merítkezve malac alakú perselyek gyártásába kezdtek. Ezzel szemben a skótok már a kora újkorban pirly pigsnek hívták a pénzérméket tároló perselyeket: a pigs az agyagcserép egyik típusa volt, míg a pirly kifejezéssel a pénzérmet „behajító” mozdulatra utaltak.

A malacpersely ugyan az egyik legnépszerűbb, de nem az egyetlen lehetséges „fizikai” módja a spórolásnak. Az I. Erzsébet korabeli, XVI. századi Angliában legfőképpen olcsó, könnyen hordozható, kisméretű Tudor-perselyeket használtak, amelynek elsődleges felhasználási módja a színházi előadások jegyárának gyűjtése volt. Miután mindenki kifizette a belépőt, a perselyt összetörték, a pénzt „kimenekítették”. 

A modernkor pénz- és bankrendszerrel a klasszikus „perselykultúra” csillaga is leáldozott. A jövőhorizont kitágult, a váratlan eseményeknek, az öregségnek és a halálnak való kiszolgáltatottsággal, valamint a kálvinista etika és a kapitalizmus egymásra találásával páratlan spórolási hullám indult el az alacsonyabb társadalmi rétegek körében is. Svájcban már a XVIII. század végén megjelentek a „cselédpénztárak”, míg a XIX. században már nevelőszándék is párosult a pénzügyi tudatosság megteremtésére. 

Svédország, Dánia és Belgium egyaránt az iskolák és a fiatalság felé fordult, az iskolapénztárak vagyona évről évre gyarapodott, ezekhez hozzáférést csak a felcseperedett fiatalok kaphattak. A XX. századi Egyesült Államok már ennél is tovább lépett: automatákon keresztül vásárolhattak a fiatalok „perselyt”, amelynek megtöltése esetén kamatot is fizetett a bank. Itt már nem csak a spórolás eszménye, hanem a célja is fontos tényező lett: kereskedésre buzdították a Wall Street feltörekvő kisbefektetőit, más kérdés, hogy az 1929-es évben a kialakuló világválság miatt a lehető legrosszabb időpontot választották az ügyletek népszerűsítésére. 

Ami Magyarországot illeti, a tudatos takarékosságra nevelés csak megkésve emelkedett a hazai köztudatba, noha a szándék már a reformkor óta fennállt. Ennek fényében nem meglepő, hogy a persely fogalmának etimológiai gyökerei elsődlegesen német eredetre vezethetőek vissza, először pewssely alakban jelent meg, a bukszával együtt a német Büchse/Püchse, illetve a latin Bursa (pénztárca, erszény) szóból származtatják.

Még a XX. században is elterjedt volt a nézet, hogy perselyekbe csak aprópénz kerülhet, a nagypénzeket családi fazékba, bödönbe, befőttesüvegbe vagy párnacihába rejtették. A XIX. század végére Magyarországra is megérkezett a „malacperselykultusz”, az iparművészeti alkotások egy része már ennek mintájára formálódott. A XX. században a polgári malacperselyek porcelánból, a „népiek” mázazott kerámiából készültek: ezek már mind zoomorf alakok voltak, a disznó jellegzetes testrészeivel. 

A XX. és a XXI. század forradalmi változásokat hozott a pénzügy világában is. Miközben a bankolás és ezzel párhuzamosan a takarékoskodás is szinte teljes mértékben áthelyeződött a virtuális térbe – a fizikai széfeknek történelmi léptékkel mérve kevés idő adatott –, a malac és a persely fogalmai nem vesztek ki teljesen sem a nyelvből, sem a kultúránkból. A virtuális tárcákban és nagyvállalatok logójában még ott mosolyog ránk a szerencsemalac, amely mára a pénzügyi tudatosság szimbólumává vált.

Miért tartotta inkább otthon a pénzét a parasztság? Mire gyűjtöttünk az 1980-as években? Hogyan neveltek takarékosságra a porosz királyok? Hány százalék volt a magyarországi takarékbélyegek kamata az ötvenes években? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)