2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Ma is szolgál megoldatlan rejtélyekkel Petra, a nabateusok titokzatos városa

2020. december 28. 12:09 Múlt-kor

Irigy szomszédok

A gazdasági fordulattal párhuzamosan társadalmi és politikai is végbement. A Kr. e. III. és I. század között a nabateusok a törzsi rendszerből – amelyben a főnök, vagy phülarkhosz, aki hatalmával a vele egyenlőkkel tárgyalt – egy másikra, a szomszédjaik hellenisztikus monarchiáján alapulóhoz hasonlóra tértek át, olyanra, mint Egyiptomban, vagy a szeleukidák Szíriában. Addig, amíg el nem tűntek, a nabateus királyság határai jelentősen módosultak; beletartozott az Arab-félsziget északkeleti része, a Negev-sivatag és az Edom-síkság, valamint a Holt-tenger déli részéig fekvő terület.

A Kr. e. 9. és Kr. u. 40. közé eső periódusban érte el Petra királysága maximális ragyogását, és ekkor építették meg a nabateusok legambiciózusabb és legfontosabb terveiket. Ebben az időszakban ellenőrizésük alá vonták Szíriát és Gázát. Mivel gazdagsága a kereskedelmen alapult – jegyzi meg Carlos Buenacasa –, a külpolitikájában kerülte a tengerparti összeütközéseket, habár kihasznált minden szerencsés körülményt, arra, hogy észak felé bővítse határait. „Érdekükben állt jó viszonyt létesíteni azokkal a területekkel, amelyekkel kereskedtek, és akiktől gazdagságuk függött. Amikor feszültség keletkezett, a nabateusok úgy döntöttek, inkább fizetéssel oldják meg a konfliktust” – magyarázza Buenacasa.

A nabateusok szerencséje azonban gyorsan változott. Gazdagságuk odavonzotta a rómaiak kapzsiságát. A várost számos alkalommal támadták meg, melyek károkat okoztak, habár a rómaiak nem tudták bevenni a térség egyedülálló földrajzi adottságai miatt, amelyek Petra legjobb védelmét jelentették. Ennek ellenére, Kr. u. 106-ban Traianus császárnak sikerült elfoglalni a nabateus királyságot és új provinciát hozott létre, Arabia Petraea néven. Carmen Blánquez ókortörténész, a madridi Complutense egyetem tanára szerint „nincs semmilyen jele ellenállásnak a nabateusok részéről, sem hivatalos, sem népi, csak a csend egy királyság eltűnése felett, amely több mint három évszázadig létezett”.

Róma addig tisztelte Petrát, mert biztosította számára a luxuscikkeket, amelyekről nem akart lemondani. Ez csak azért volt, mert nem ismerte azok eredetét. Ahogy ráakadtak termelői területekre, mint Arábia déli része, a rómaiak a tengeri utat helyezték előtérbe. Ami a karavánutakat illeti, amelyek a Vörös-tengertől utaztak, Traianus eltérítette őket azért, hogy Akaba kikötője a szíriai Boszrával kerüljön kapcsolatba. Mindez Petrának, mint kereskedelmi nagyhatalomnak a vég kezdetét jelentette.

A nabateusok fővárosa fennmaradt, habár másodlagos várossá vált. A IV. században, egy adminisztratív újraszervezés Petrát provinciai központtá tette meg, ráadásul egy új provincia, melyet Palaestina Tertiának hívtak, metropolisz címét is megadta számára. Még később, amikor a kereszténység megérkezett a térségbe, Petra püspöki székhely lett.

Valóban, az ezekből az évekből származó templomok, amelyek megőrződtek a városban, mozaikokkal gazdagon díszítettek, ami megmutatja a város jelentőségét a Bizánci Birodalom korában. 630-ban a terület iszlám fennhatóság alá került, habár erről az időszakról alig maradtak adatok. Ekkor a nabateusok teljesen beolvadtak a környező lakosságba. Bizonyára az őslakos népesség összekeveredett az arabokkal egészen addig, amíg nem maradt semmilyen nyomuk.

747-ben egy erős földrengés rázta meg a térséget, amely a még Petrában maradt lakosokat is távozásra késztette. Ettől kezdve, egészen a XIII. századig csak nagyon keveset tudni arról, ami ott történt. Lehetséges, hogy a középkor alatt teljesen sivatagossá vált. 1276-ban Az-Záhir Bajbarsz (I. Bajbarsz) mameluk szultán, Egyiptom és Szíria uralkodója, történetíróján keresztül mesélte, hogy látta a várost. Megemlíti a kőből kivésett, gazdagon díszített házait, Áron sírját és egy erőd romjait…De nem mond semmit a lakói felől. Ezek után a nabateusok és Petra városa újra a feledésbe merültek egészen addig, amíg a XIX. században újra fel nem fedezte Burckhardt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A 19. század elején az európai utazók számára igencsak nehéz volt belépniük az Oszmán Birodalom területére. A lelkes Kelet-kutató Burckhardt kulturális ismeretei révén nyert bebocsátást a csodák földjére.Az ókori görög történetíró, Diodórosz a nomád törzsek és karavánok menedékeként, illetve pihenőhelyeként írta le a várost.A KolostorPetra klímája sivatagos, meglehetősen kevés csapadékkal. Az esővíz összegyűjtéséhez a várost egy meredek sziklafalakkal körülvett széles medencében helyezték el.„A kincstár” Petránál

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár