Langyos sör, hideg virsli: mindennapok a kommunista tömegszervezetekben

Párttag is „lógott” a SZER-en

Az egyes intézmények pártalapszervezetei az MSZMP szervezeti rendszerében és működésében kulcsfontosságú helyet foglaltak el. A tagság számára mindenekelőtt ezek biztosították azt a keretet, amelyben a párthoz való tartozás megvalósult. Az irányítás, az ellenőrzés és a társadalommal való kapcsolattartás az úgynevezett instruktorok személyén keresztül valósult meg. Elviekben ők biztosították, hogy a pártvezetés ne szigetelődjön el a nyolcvanas években már nyolcszázezer főt számláló párttagságtól, képes legyen az új impulzusok fogadására, a tömegek nagy része pedig azonosuljon a politikai döntésekkel, vagy legalább fogadja el azokat.

A párttagok tájékozódásának fóruma az alapszervi gyűlés lett volna. A felsőbb pártszervek elemzései szerint azonban itt többnyire a titkár előterjesztését hallgathatták meg, a tagok számára ezek sokszor felsorolásszerűek, sablonosak voltak. Az információ sokszor megrekedt az alapszervi titkárnál, még az országos/helyi ügyekben is többet tudtak meg a sajtóból, mint az MSZMP hasonló szintű szerveitől. „Emiatt is van bizalmatlanság, kevés ismeret a felsőbb szervek munkájáról, sok a »jólértesültség«, a pletyka, az informális csatornákon történő információszerzés” – állapította meg az MSZMP Budapesti Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztálya által „a párton belüli demokrácia érvényesüléséről” és az alapszervezetek feladatairól írt jelentés.

Kép forrása: Fortepan / Simon Tibor

Pedig a tagságnak igénye volt arra, hogy országos kérdésekről tájékozódjon. Egy 1987-ben készült anonim felmérés szerint egy részük jelezte, hogy „a jobb és konkrétabb tájékozódása miatt” hallgatja többek között a Szabad Európa Rádió (SZER) magyar nyelvű adásait, olvassa az ellenzék kiadványait, továbbá jelezték, „hogy különböző folyóiratok sokkal »bátrabban« és »valósághűbben« foglalkoznak a társadalmi élet kérdéseivel, mint pl. a Népszabadság”.

A dolgozók „hangulatáról”, azaz az őket legjobban érdeklő bel- és külpolitikai véleményekről az alapszervezetektől felfelé haladva értesült a legfelsőbb pártvezetés is. Miközben nyilvánvalóan nagy szenzáció volt a nyolcvanas évek hangulatjelentéseiben is a magyar űrhajózás sikere, Csernobil, az útlevélkérelmek vagy a bős–nagymarosi vízlépcső, egyre nagyobb súlyt kapott a gazdasági élet, a lakossági fogyasztási cikkek hiánya vagy bősége, „az életszínvonal csökkenése, valamint a társadalmi-politikai feszültségek növekedése”.

Népfrontos itt mindenki

A pártutasításokat, irányelveket a társadalom felé az MSZMP országos „hálózata” mellett az úgymond társadalmi szervezetek – például a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Úttörők Szövetsége és a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) vagy a különböző egyesületek, lakóbizottságok, szövetkezetek – juttatták el.  Ezek a szervezetek ott voltak az oktatásban (a nyolcvanas években a fővárosban például több mint ötszáz közoktatási intézményben közel hétezer párttag pedagógus dolgozott), a kulturális és művészeti életben, a lakóbizottságokban, s mindenütt programokat szerveztek, de még a választások lebonyolításában is tevékeny részt vállaltak.

Mindezeket a Hazafias Népfront (HNF) fogta össze, amely területi szervezetein keresztül látta el az országgyűlési és tanácstagválasztások megszervezését és lebonyolítását, valamint a társadalmi rétegekkel való kapcsolattartást. Előbbinél a „tömegtájékoztatást” a helyi képviselő-csoportok biztosították. A nyolcvanas évek közepének újdonságát a kötelező kettős, illetve lehetséges többes jelölés jelentette az országgyűlési választásokon, hiszen a korábbi gyakorlat szerint csak a népfront jelöltjeire lehetett szavazatokat leadni (1985-ben a „spontán” jelöltek közül 32 jutott be az országgyűlésbe). A társadalmi kapcsolatok legfőbb csatornái ugyanakkor a különféle akciósorozatok (Béke és barátság hónap, Békét mindenkinek lakótelepi gyermekprogramok, Béke, az emberiség és a környezetvédelem, Kirándul a család akciósorozatok, Mindenki győztes lehet teljesítménypróba stb.), a bizottságok (alkotmány, ifjúsági, nőügyi, sport stb.) voltak. A népfront továbbá saját médiaportfólióval rendelkezett, benne a Magyar Nemzet, a Képes Újság, a Népfront, az Olvasó Nép és a Honismeret című lapokkal.

Buli, majd elhidegülés

Speciális pártcsatorna volt a KISZ. Az MSZMP ifjúsági szervezetének legfőbb feladatául azt jelölték meg, hogy felkészítse a fiatalságot a párttagságra, és különféle rendezvények, programok megszervezése mellett, annak ürügyén részt vegyen az ifjúság politikai nevelésében, szabadidejük felügyeletében, szórakozásuk irányításában. Az egy-egy koncerten való részvétel, de a könyvek, hanglemezek beszerzése, a diszkóklubok megszervezése legtöbbször a KISZ-en keresztül zajlott. A szövetség lapja a Magyar Ifjúság, az Ezermester és a Füles volt. Tagjai mindemellett számos „társadalmimunka-felajánlást” tettek, részt vettek a Budapest Sportcsarnok felépítésében, a Margitszigeti Úttörőstadion felújításában vagy éppen a metróhoz kapcsolódó munkálatok kivitelezésében is.

A mai napig vitát generálnak az úgynevezett építőtáborok is, amikor gyakran városi fiatalok vettek részt építkezéseken, mezőgazdasági munkákban. A legtöbb akkori részvevőnek ez a mai napig nosztalgikus emlék, hiszen „jó bulinak” számított, a vállalatok, termelőszövetkezetek dolgozói egykoron viszont joggal panaszkodtak a fiatalok rosszul végzett munkájára.

A nyolcvanas évek közepén a helyi KISZ-szervezetek funkcionáriusai nap mint nap tapasztalhatták, hogy a fiatalok számára az ifjúsági szövetségi tagság már nem annyira vonzó, mint korábban. „Csökkent a KISZ-nek mozgósító szerepe. Nem igazán tudja a KISZ megtalálni a forradalmi szerepét, mint mondjuk annak idején, amikor a Hanság lecsapolását végezték építőtáborokban” – mondta a VII. kerületben működő, 30-as számú Szakmunkásképző Intézet másodéves rádió- és tv-műszerész tanulója, illetve KISZ szervező titkára az 1985-ös budapesti pártértekezleten.

Habár a párt folyamatosan fiatalításra törekedett, hiába számláltak a nyolcvanas évek közepén a 34 ezer alapszervezetben már 913 ezer KISZ-tagot, az ötvenes években sem túlreprezentált 30 év alatti korosztály aránya a párttagságban ekkorra mégis 8% alá süllyedt. Az MSZMP nyilvántartásaiból egyértelműsíthető, hogy a pártot elhagyók száma is nőtt, 1988-ban az előző évhez képest megtízszereződött. A kilépés indokai általában a bürokrácia, a „szervezeti élet elhidegülése”, az „összeköttetések érvényesülése” voltak, az óvatosabbak a családi okra, vagy az egyéni sérelemre, sőt voltak, akik – talán meglepő, de – a vallásosságra hivatkoztak. Megdöbbentő őszinteséggel nyilatkozott egy kilépő párttag: „az elmúlt évek helyi és központi politikájának eseményei kétségessé tették számomra az eddig tanultak valószínűségét. 40 évi munka után nem tudok egy 3 tagú családot elfogadható szinten [el]tartani.”

1. Párttag is „lógott” a SZER-en
2. Robog a barátságvonat

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2014

• Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
• Rembrandt, a titokzatos
• Híres történelmi csókok
• Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
• A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
• A Horthy-Hitler-találkozók históriája
• Meghökkentő múltbéli fogások
• A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
• Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének