Különös, embertelen szokások tartották egyben az azték társadalmat
2023. október 4. 14:27 Múlt-kor
Korábban
Kereskedő kémek
Az Azték Birodalomban a közrendűek osztályába tartozó kereskedők esetében két csoportot különíthetünk el: a mindennapi használati tárgyakkal foglalkozó, helyi piacokon mozgó tlanecuilók, valamint az általában luxuscikkekkel seftelő, elsősorban külkereskedelmi tevékenységet folytató pochtecák, akik bónusz feladatként sok esetben az azték uralkodónak is kémkedtek.
A pochtecák idegen területekre történő utazás előtti éjjelen előbb késsel felvágták a nyelvüket és a fülüket, majd lefejeztek és tűzbe dobtak egy fürjet.
A higiéniára nem sokat adtak: amíg nem tértek vissza Tenochtitlánba, nem mostak hajat, és nem is vágtak belőle. Mindezt persze az istenek kegyeinek megnyerése érdekében.
Részlet az ún. Fejérváry-Mayer kódex nevű prehispán azték kézirat egy paneljéből, amely egy kezében legyezőt tartó, kézál madarakat szállító azték kereskedőt ábrázol
A pochtecákra kétféle veszély is leselkedett: amellett, hogy kirabolhatták őket, a kereskedelmi partnerek sem mindig fogadták szívesen a tenochtitláni uralkodót nyilvánvalóan értékes információkkal ellátó látogatókat.
Képzett harcosként azonban többnyire állták a sarat, ráadásul előfordult, hogy a király testőrt is adott melléjük.
Mivel a pochtecák nem voltak az uralkodó osztály tagjai, gazdagságukat titkolni kellett, így éjszaka, titokban tértek vissza az útjaikról. Miután elrejtették a szállítmányt, megtisztálkodtak.
A szolgák ennél a pontnál már kezdhettek rettegni, következett ugyanis az orosz rulett: egyiküket feláldozták. Ezután beszámoltak a királynak kalandjaikról, majd következhetett a munkájuk legkedvesebb része: az áru értékesítése. Bár sokan gazdagodtak meg közülük, nemesi címet ennek révén nem nyerhettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége 15:14
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya 15:04
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő 14:20
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” 13:34
- Hirosima és Nagaszaki nélkül: Egy alternatív világrend képe 12:34
- A Hohle Fels vízimadara, a figurális művészet hajnala 11:12
- Ferenc pápa rajong a történelemért és az irodalomért 10:49
- Tréfás pillanatok bolondok napjára 09:50
