Különös, embertelen szokások tartották egyben az azték társadalmat

Szerencsejátékon elbukott szabadság

Az azték társadalom két részre tagolódott: nemesekre, valamint közrendűekre. Bár a nemesek mindössze az azték népesség 5–10 %-át tették ki, a földek mellett a legfontosabb kormányzati, valamint katonai pozíciók is a kezükben voltak. Kiváltságaikat törvények rögzítették.

Az utcán csatangoló nemeseket nem volt nehéz beazonosítani. Színes gyapotköpenyük és tollkoronájuk, csillogó nemesfémekből (arany, jáde stb.) készült ajak- és füldíszeik láttán otthonában valószínűleg naponta több ezer közrendű lakos emlékezett meg róluk cifrább kifejezések kíséretében.

Nemesek ábrázolásai a 16. századi, ún. firenzei kódexből.

Az előkelők öltözködésénél már csak villáik voltak hivalkodóbbak. Egyes, többek között gőzfürdővel, ceremóniateremmel és raktárhelyiséggel felszerelt nemesi paloták több mint egy hektárnyi területen terültek el, ahol a férfiaknak és a feleségeknek külön épületrész állt rendelkezésre, és még az ajtófélfák is cédrustól illatoztak.

Ezzel szemben a közrendűek a városok szélén épített, gyakorlatilag csak alvásra használható házaikban laktak. A feleségek a nemeseknek adóként juttatott gyapotköpenyeket, quachtlikat szőttek, elvégezték a ház körüli munkákat, és ők vitték a terményt a piacra értékesíteni. A férfiak általában a földeken dolgoztak, sokszor pedig harcba hívták őket.

A közrendűek legalsó rétegét a rabszolgák alkották. Rabszolgasorba többféleképpen is kerülhetett az ember. Gyakori volt a szerencsejáték miatt történő eladósodás. Az aztékok a köztereken a mai táblás játékokhoz hasonló patollival, valamint a közép-amerikai labdajátékkal, a tlachtlival múlatták az időt, a nézők pedig aranyban, jádéban, vagy akár a kvézál madarak színes tollaiban is fogadhattak a győztesre. Annak, aki veszített, sokszor nem maradt más lehetősége, mint rabszolgának állni.

Illusztráció a tenochtitlániak mindennapi életéről

Előfordult, hogy valaki önként mondott le szabadságáról, mert nem tudta eltartani magát és családját. A rabszolgasors azonban nem feltétlenül szólt örökre. Volt, aki csak néhány évre került alárendelt helyzetbe, a rabszolgák utódainak szabadságát pedig törvény garantálta.

1. Város a mocsárban
2. Szerencsejátékon elbukott szabadság
3. Kereskedő kémek
4. A chilifüst nevelő hatásai
5. Emberbőr ruha és gyermekáldozat

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról