Különös kiskaput nyújtott a női betörők számára a viktoriánus Nagy-Britannia értékrendje

Elegáns tettesek

A nyugat-londoni Shepherd's Bush városrészén lévő Askew Road kényelmes külvárosi házai mellett  járőrözve egy hideg 1896 .februári hajnalon, Knott nyomozó őrmester „szokatlan fényt” vélt látni a 4. számú ház egyik ablakában.

Ösztöneire hallgatva segítségül hívott két másik rendőrt, akik a két szomszédos ház kertjéből figyelték türelmesen, amint Knott kopogtatott a bejárati ajtón. Miután a tulajdonos, Mrs. Hawkins beengedte, a nő meglepetésére a nyomozó elviharzott mellette, és sietett elkapni a betolakodót.

Amit a nyomozó aztán látott, valósággal sokkolta: ahogy a „Lloyd's Weekly Newspaper” című hetilap beszámolt róla:

„Knott nyomozó őrmester általi elfogásakor a nő divatos, tömött ujjú barna zekében, fekete kasmírruhában volt, és egy pár elegáns csizmát viselt, amelyről azóta kiderült, hogy egyik rablása gyümölcse.”

A betörő az ekkor mindössze 20 éves Minnie Pheby volt, akinek elegáns kinézeténél csupán az okozott nagyobb meglepetést, hogy nő volt.

A női betörők – avagy a korabeli sajtó szóhasználatában „betörőhölgyek” – szinte legendákká váltak a kor köztudatában és hivatalos diskurzusában egyaránt.

Az éjszakai betörést ekkoriban ugyanis kimondottan „férfias” bűncselekménytípusnak tartották: a tulajdon elleni bűncselekményekről szóló 1860-as törvény szerint az éjszakai betörés („burglary”) nappali párjával („housebreaking”) ellentétben este kilenc és reggel hat óra között történt, azaz az éjszaka legsötétebb óráiban.

Szükséges része volt a „törés”, akár ajtón, ablakon vagy a tetőn keresztül, amely a lakásból történő lopással párosult, olyan időpontban, amikor a lakók legnagyobb valószínűséggel aludtak és sebezhetőek voltak, miközben a bűnöző körülöttük ólálkodott.

A fentiek voltak az éjszakai betörés „követelményei” egészen 1968-ig, amikor a nappali és éjszakai betörést egy kategóriában egyesítették. Addig azonban az éjszakai betörést a „követelményei” olyan különösen gonosz tettnek minősítették, amely a nemi erőszakkal volt egy szinten.

Az ingatlantulajdonnal bíró közép- és felső osztályok otthonaiba és rémálmaiba férkőző elkövetőket ugyanolyan veszélyesnek tekintették a közbiztonságra, mint amennyire merészek, agyafúrtak és elszántak voltak.

Az éjszakai betörést elkövetők a köztudatban amennyire nem tisztelték az otthon szentségét, annyira ügyesnek és erősnek is számítottak. John Binny újságíró, aki segített Henry Mayhew szociális felmérőnek 1861-ben összeállítani egy könyvet London bűnöző „alvilágáról”, így írt róluk:

„A házakba, boltokba és raktárakba való betörést számos módon hajtják végre, például a zárak álkulccsal való kinyitásával, vagy úgy, hogy valamilyen vékony eszközt az ablakszárnyak közé csúsztatnak, és kioldják a zárat, ezáltal fel tudják emelni az alsó szárnyat; egy hátsó falon átmászva egy utcáról nem látható ablakot vagy ajtót betörve; a pince fedelét vagy rácsát megemelve; egy szomszédos vagy néhány házra lévő üres házba jutva, és a tetőn átjutva a kirabolni kívánt házhoz; padlásablakon vagy csapóajtón át bejutva, vagy ha nincs sem ablak, sem ajtó a tetőn, úgy néhány cserepet eltávolítva jutnak be.”

Minnie Pheby a betöréshez szükséges készségek közül többel is bírt, hiába tartották magukat a sztereotípiák a nők passzív viselkedéséről és gyengeségéről (ezeket éppen ekkoriban kezdték kikezdeni a nők szavazati jogát követelő mozgalmak).

A 40 évig tartó rendőri karrierjének emlékeit 1931-ben megíró Frederick Porter Wensley nyomozó a Scotland Yard Bűnügyi Felderítő Osztályán szolgált. Írásában amellett foglalt állást, hogy „a nők ritkán főkolomposok a bűncselekményekben”, azt sugallva, hogy elsősorban férfi betörők bűnsegédeiként tűntek fel, például a kiszemelt ház napi rutinjának kifigyelőiként.

Pheby azonban nem csak, hogy Mrs. Hawkins háza előtt már egy bizonyos Herbert Fryson otthonát is kifosztotta már korábban Shepherd's Bush-ban, de ezt úgy tette, hogy egy mindössze húsz centiméter széles ablakon át préselte be magát.

Amikor a 4-es számú ház konyhájában Knott nyomozó tetten érte, ismét a nőktől váratlan ellenállást tanúsított, amikor összegyűjtött zsákmányával együtt kirohant a ház hátsó ajtaján és átugrotta az egyik szomszédos kert kerítését – itt azonban Knott egyik társa már várta.

Pheby szerencséjére az igazságügyi rendszer ugyanolyan kevéssé volt hajlandó elismerni a női bűnözők képességeit, illetve tulajdonképpen létezésüket is, ahogy a rendőrök.

Miután az Old Bailey-ben tartott tárgyaláson bűnösnek vallotta magát, Pheby kilenc hónap börtönt kapott mindkét betörésért, ami jelentősen enyhébb büntetésnek számított, mint amennyit a férfi betörőkre általában kiszabtak, és messze enyhébb volt az éjszakai betörésért kiszabható maximumhoz, az életfogytig tartó kényszermunkához képest.

Ez az eljárás igen jellemzőnek mondható arra az 1184 esetre, amikor nőket állítottak bíróság elé éjszakai betörésért 1860 és 1939 között. A ritka kivételek egyike Lydia Floyd volt, akit – miután négyszer is ugyanezért ítélték el a megelőző évtized során – 1879-ben több mint tíz év fegyházra ítéltek.

1. Elegáns tettesek
2. A helyzet haszonélvezői

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült