Külön szótárt is szerkesztett az általa megálmodott világ, Nakonxipán nyelvéhez Gulácsy Lajos
2017. október 12. 13:28 MTI
„Angyali lélek egy szatír testében...” - mondta a 135 éve, 1882. október 12-én született Gulácsy Lajosról, a magyar festészet egyik legsajátosabb egyéniségéről barátja, Juhász Gyula. A művész kitartóan járta saját útját, különös, látomásos festészetének asszociációs rendszere és szuverén térszerkezete már a szürrealizmust előlegezte meg.
Korábban
Gulácsy dzsentri családból származott, apja a MÁV napidíjas mérnökeként tartotta el családját. A tehetséges ifjú még gimnazista volt, amikor A szerénység laka című festményét kiállította a Műcsarnok. 1900-ban a Mintarajziskolában Balló Ede tanítványa lett, lényegében azonban autodidaktaként képezte magát, amiben nagy szerep jutott római, párizsi és firenzei tanulmányútjainak.
1902-től szerepeltek képei a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain. Első gyűjteményes kiállítását 1907-ben rendezte Márffy Ödönnel közösen az Uránia műkereskedésben, rá egy évre elnyerte a négyezer koronával járó Ferenc József-díjat. Gulácsy festményei rendszeresen jelen voltak a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) tárlatain, művészetét segítették és pártfogolták a Holnap íróközösség tagjai, köztük Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos.
Gulácsy egy ideig együtt haladt a művészi és társadalmi megújulást szorgalmazó festőkkel, később azonban függetlenítette magát a művészcsoportosulásoktól. Az irányzatok harcai nem érdekelték, művészete nem sorolható semmiféle „izmushoz”, bár volt egy kezdeti, preraffaelita korszaka, s vannak a francia posztimpresszionizmusra érző munkái is. A múltat, a középkort áhította, vonzódott a reneszánsz, a barokk és a rokokó világához. Szeretett Itáliában barangolni, ahol évente rendszeresen több hónapot töltött, s a középkori hangulatot árasztó városkákban visszaálmodta magát a régmúlt századokba.
Kitartóan járta saját útját, különös, látomásos festészetének asszociációs rendszere és szuverén térszerkezete már a szürrealizmust előlegezte meg. „Illuzionikus látás nélkül nincs művészet” - vallotta, s álmokból szőtt birodalmat, amelyet Nakonxipánnak (Na'Conxipan) nevezett el. Világába beépítette az olasz kisvárosok tereinek, udvarainak részleteit, képein szűzi lények, lidércasszonyok és régi kövek regélnek különös titkokat, a mesebeli figurák furcsa, régimódi, fantasztikus kosztümöket viselnek. Gulácsy olyannyira rajongott a színpadias jelmezekért, hogy számos önarcképén önmagát is kosztümösen ábrázolta (Önarckép szerzetesruhában, Abbés önarckép, Kalapos önarckép).
Varázsos, nosztalgikus hangulatot árasztó olajképeket festett, olykor karneváli jelenetekkel (A hídon furcsa tarka csoport vonul keresztül, Menüett). Több művén a táj dominál, az emberek csak mellékszereplők (Görögkert, Régi kert). Az olasz városok ihlették egyik legismertebb, titokzatos érzelmekkel átitatott képét, a Dante és Beatrice találkozását. Grafikusként is figyelemreméltót alkotott, nagy műveit általában grafikus formában készítette elő.
Gulácsy idegennek érezte magát saját korában, a modern élet üteme, zaklatottsága felőrölte érzékeny idegeit. Az első világháború kitörése után, 1914-es velencei tartózkodása során kitört elmebaja, s bezárkózott álomvilágába, döbbenetét Álom a háborúról című vászna érzékelteti. Felváltva élt budapesti lakásában anyjával és az elmegyógyintézetben, ahová 1917-ben végleg be kellett költöznie. Az intézetben is festett, itt készült az Az ópiumszívó álma és a Rózsalovag című képe. 1918-ban részt vett Kassák Lajos folyóirata, a Ma aktivista kiállításán, 1922-ben gyűjteményes tárlatot rendezett munkáiból az Ernst-múzeum. 1924-ben megvakult, s ezzel festészete véget ért, a halál 1932. február 21-én a Lipótmezőn érte.
Gulácsy írással is foglalkozott, Nakonxipán történetét költötte újra és újra tovább, sosemvolt nyelvéhez külön szótárt szerkesztett. Figyelmet érdemelnek az általa impresszióknak, édeskés históriáknak nevezett írásai. Művészetelméleti kérdésekkel is foglalkozott, olykor párhuzamosan jelent meg képe és írása.
A magyar festőművészet egyik legrejtélyesebb alakjának életműve halála után szétszóródott, részben megsemmisült. Munkái manapság az árverések legkeresettebb darabjai, sokszor rekordáron kelnek el: a Karosszékben ülő leány című képe 2008 decemberében 85 milliós induló ár után 120 millió forintért talált gazdára.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Múlt-kor magazin 2018. különszám
- Hitler és a nők
- Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
- Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
- Petőfi halála és a túlélés költői
- Kádár János és az ő Piroskája
- A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
- Vágy és vezeklés
- Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
- Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
- Minden korosztálynak adott valami újat Lázár Ervin egyedi stílusa tegnap
- A központi hatalmak jól választották meg a támadás helyszínét, mikor Gorlice mellett döntöttek tegnap
- Az ideológiai viták mellett szórakozásra is szakított időt Capri szigetén Lenin tegnap
- Saját korában több összeesküvés-elmélet is keringett Napóleon haláláról tegnap
- Hiába okozott negyvenféle betegséget, a kor divathölgyei ragaszkodtak a fűzőhöz tegnap
- Magyar viseletet öltött Mária Terézia a Szent István-rend első adományozásakor tegnap
- A lettek döntő többsége a függetlenségre szavazott 1991-ben 2024.05.04.
- Hollywood szinte összes díját begyűjtötte Audrey Hepburn 2024.05.04.