Középkori államelmélet alapján nem is kerülhetett volna a trón közelébe II. Béla

2025. február 13. 16:05 Múlt-kor

Korábban

Vak király fején a korona

Miután a „névadó”, Álmos 1127-ben Bizáncban elhunyt, a hívek annak fia, Béla hatalomra kerüléséért harcoltak, és kézzelfogható eredményeket értek el. A hívei által rejtegetett Bélát a Képes krónika szerint II. István egy idő után felkarolta:

„Fiát, Bélát pedig főemberek Magyarországon tartották, de titkon, a király dühössége miatt. Együttes tanácsot tartva, megjelentették ezt a királynak, aki halottnak gondolta Bélát, mióta megvakították. Pál püspök és Ottmár ispán tudtával mentették meg; amikor a király ezektől megtudta, hogy valóban él, örvendezett nagy örvendezéssel, mert kétségen kívül tudta, hogy nem lesz örököse. Nyomban követeket küldött Szerbiába, és Uros nagyzsupán leányát hozták el Bélának törvényes feleségül. Ez nem sok idő múltán szülé Gézát; ennek hallatára a király váltig örvendezett. A király Tolnában rendelt számára élést, és királyi évdíjat adott neki.”

II.(Vak) Béla királyunk (Képes krónika)

Nem tudhatjuk biztosan, hogy István valóban ilyen szívélyesen bánt unokatestvérével (egyes történészek vitatják a mesébe illő, békés kiegyezést), de az tény, hogy István halálát követően az Álmos-pártiaknak végül sikerült félreállítani Sault, és egy rövid, pár hétig tartó interregnum után, 1131 áprilisának végén, Székesfehérváron Béla fejére került a korona.

A Kálmán-párt teljes szétzúzására 1131-ben, egy Arad mellett tartott országgyűlésen került sor, ahol Béla revansot vett vélt vagy valós ellenfelein. A gyűlésről a Képes krónikában a következőket olvashatjuk:

„Amikor a gyűlés napján a király trónszékében ült, eljött a királyné fiaival, és a király mellé ült, azután így szólt az egész néphez: »Minden híveim, nemesek, vének, ifjak, gazdagok és szegények, halljátok! Isten mindegyikőtöknek megadta természetes szeme világát, hadd halljam hát, miért vették el urunk, a király látását, és kiknek tanácsára történt ez? Tárjátok ezt fel nekem, álljatok rajtuk híven bosszút ezen a helyen, végezzetek felőlük miérettünk. Íme, Isten a mi királyunknak két szem helyett négyet adott.« Miután így beszélt, felzúdult a nép azokra a bárókra, akiknek tanácsából a királyt megvakították; egyeseket megkötöztek, másokat megcsonkítottak. Hatvannyolc hitszegőt öltek meg ott kegyetlenül, és minden maradékukat ama napon lajstromba szedték, maradékaikat, fiaikat és a nőket egyaránt.”

A Kálmán-párt lefejezése után már csak egyetlen trónkövetelő maradt, mégpedig a magát Kálmán király törvénytelen fiának nevező Borisz, aki III. Boleszláv lengyel király támogatását élvezve betört az országba. Borisz nem volt a sors kegyeltje: az 1132. július 22-én lezajló Sajó-völgyi csatában vereséget szenvedett, és ezzel búcsút mondhatott a magyar koronának.

A győzedelmes ütközetnek köszönhetően Béla konszolidálta hatalmát az országban. A korona megtartása, uralmának megerősödése azonban nemcsak az ő érdeme. Felesége, Ilona királyné, Uros szerb zsupán leánya is jelentősen kivette a részét a kormányzati munkából. Egyes feltételezések szerint az aradi mészárlásra is a határozott Ilona nyomására került sor.

A közigazgatást tekintve Béla uralkodásának idején jelent meg a középkori magyar központi kormányzat egyik fontos hivatalának, az okleveleket kiadó kancelláriának az őse. Az intézmény, bár még nem működött állandó jelleggel, nagyot lendített az írásbeliség hazai fejlődésén.

II. Béla sikeres külpolitikát folytatott: meghódította Boszniát, és visszaszerezte a magyar korona részére Közép-Dalmáciát. Béla az egyház támogatását is élvezte, amelynek jelentős adományokat jutatott, és az uralma idején leégett Pannonhalmi Főapátságot is újjáépíttette. Az uralkodó hálás is lehetett az őt megkoronázó esztergomi érseknek és a klérusnak, mivel a középkori államelmélet szerint egy vak ember elméletileg nem ülhetett volna királyként a trónra.

előző oldal 2 / 2