Könnyfakasztó történetek az aradi vértanúk utolsó óráiból
2021. október 6. 17:00 Csernus Szilveszter
Az 1849. október 6-án kivégzett mártírok hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan lehet emelt fővel, méltósággal meghalni. A megtorlás hónapjai és annak menete a történelemkönyvekből már jól ismert, de az eltiport szabadságharc után feketébe öltözött nemzet sem ismerhette pontosan az október 6-i áldozatok végóráit, mert a kivégzések nyilvánossága korlátozott volt.
Korábban
A megtorlás áldozatai
A megtorlás célja a rebellis magyar katonai és politikai vezetés lefejezése volt, így elhárítva egy újabb hasonló eseménysorozat megvalósulását. A jóváhagyott halálos ítéletek a kiadott császári irányelvek alapján kerültek végrehajtása 1849 januárjától egészen 1854-ig.
Ez azt jelentette, hogy Julius Jakob von Haynau táborszernagy 1849. szeptember 22-től szabad kezet kapott a császártól és a Schwarzenberg-kormánytól a halálos ítéletek jóváhagyására, vagy az esetleges kegyelem gyakorlására.
A döntéssel Ferenc József hivatalosan elháríthatta magáról a kivégzések jelentős részének közvetlen felelősségét. Az udvar a „bresciai hiéna” szabadjára engedésével kívánta elvégeztetni a piszkos munkát.
A szabadságharc 35 magyar tábornoka közül tizenhármat az „aradi Golgotán” végeztek ki október 6-án. Mindannyiukat felségsértésben találta bűnösnek az aradi hadbíróság, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztésre ítéltettek.
A temesvári Kiss Ernőre, az egykori huszárparancsnokra eleve lőpor és golyó általi halál várt. A váci csata hőse, Dessewffy Arisztid; az örmény származású Lázár Vilmos ezredes, hadtestparancsnok; és a zombori Schweidel József, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka Haynau „kegyelme” folytán részesülhetett golyó általi halálban.
Kötél általi halálra ítélte ugyanezen hadbíróság a pozsonyi német Aulich Lajost, Buda ostromának egyik hősét; a horvátországi szerb Damjanich Jánost; a szintén onnan származó Knezić Károlyt; Láhner Györgyöt, aki a szabadságharc hadiiparáért volt felelős; a hesseni Leiningen-Westerburg Károlyt, aki magyar felesége révén került hazánkba; Nagysándor Józsefet, aki Buda bevételénél az elsők között hatolt be a Várba; a bécsi Poeltenberg Ernőt, aki osztrák-német volta ellenére harcolt a magyar szabadságért; Vécsey Károlyt, a második szolnoki csata győztes hadvezérét; és végül Török Ignácot, a magyar erődök műszaki felelősét.
Ez a fájdalmas, megalázó halálnem sosem volt jellemző nemesek, de különösen nem magas rangú katonatisztek esetében.
Arad egyébiránt 15 szabadságharcos vértanúságának volt a helyszíne 1849-ben: augusztus 22-én itt akasztották fel Ormai Norbert ezredest, majd október 25-én, már a tizenhármak után lőtték agyon Kazinczy Lajost. Utóbbi alezredes zárta az 1849-ben kivégzettek sorát Magyarországon.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A Szovjetunió mellett Csehszlovákia és Jugoszlávia felé is jóvátétel terhelte Magyarországot 19:15
- Több ezer embernek kellett elhagynia otthonát a Pinatubo kitörése miatt 15:05
- Tíz kihagyhatatlan nyári színházi bemutató 14:55
- Hibás politikai döntések sorozata vezetett a Magna Carta kiadásához 12:20
- Hadvezérként is jeleskedett Bakócz Tamás, a későbbi pápajelölt 10:30
- Súlyos vereséget mért Napóleon az utolsó nemesi felkelésre tegnap
- Nem állt meg az élet Franciaországban a német megszállás után tegnap
- „Érzelmileg is erősen motivál, hogy Budapestért dolgozhatok” – interjú Csorba László történésszel tegnap