A vörösterror 133 napja

Mi történt a szülinapomon?

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: március  •  Nap: 26
17 találat
[1]

1027. március 26.

II. Konrádot XIX. János pápa császárrá koronázza

II. Konrád, a Száli-frank dinasztia első tagjaként 1024. szeptember 8-án foglalta el a német királyi trónt. Elődje, II. (Szent) Henrik békés kapcsolatokat ápolt Magyarországgal, az uralkodóváltással ezzel az állapotnak vége szakadt. Konrád 990. július 12-én született. Tanulmányait Burchard wormsi püspök támogatta. 1016/1017 fordulóján kötött házasságot Gizellával, II. Hermann sváb herceg leányával. Konrád nagyratörő terveket dédelgetett. Fontosnak tartotta, hogy biztosítsa hatalmának folytatását, ezért már 1026-ban utódjának jelölte Henrik fiát, 1028-ban királlyá is választotta. Konrád nem engedte, hogy a főpapok befolyást gyakoroljanak politikájára. Több hadjáratot vezetett a lengyelek és a magyarok ellen. A Duna jobb partján támadó seregét azonban Szent István király megsemmisítette.

[2]

1827. március 26.

Beethoven meghal Bécsben

56 éves korában, Bécsben meghal Ludwig van Beethoven. 1818 óta szinte teljes süketségben szenvedett. Nagy tömeg kíséri utolsó útjára a komponistát, aki örökérvényű zeneművek létrehozásának szentelte életét. Műveit kortársai gyakran találták merésznek és újszerűnek. A bonni muzsikuscsaládból származó Beethoven hétéves korában lépett fel először a nyilvánosság előtt és nyomban zongorázó "csodagyerekként" tartották számon. Először 1784-ben Maximilian Franz kölni választófejedelem udvari zenekarában fogadott el muzsikusi állást. 1787-ben vállalkozott első bécsi utazására, majd 1792-ben áttelepült a császárvárosba, s ott töltötte el élete hátralevő részét. A maga korában elsősorban zongoraművészként sikeres Beethoven mindenekelőtt a hangszeres zenének szentelte magát. Körülbelül 1802-ig inkább a - különösen Wolfgang Amadeus Mozart és Joseph Haydn által képviselt - bécsi klasszikához kapcsolódott, majd fokozatosan szabadult meg a zenei alkotás tradicionális formáitól és saját szimfóniákkal, szólókoncertekkel, vonósnégyesekkel próbálkozott. Erre az időre esik többek között a II., D-dúr szimfónia (op. 36., ősbemutató 1803-ban), a III. Esz-dúr szimfónia (op. 55., "Eroica", 1805) és az V., c-moll szimfónia (op. 67., "Sors-szimfónia", 1808) megalkotása. Művészi és személyes függetlenségének megőrzése érdekében Beethoven elutasította, hogy valamelyik fejedelem szolgálatába szegődjék. Csupán azt a 4000 gulden összegű évjáradékot fogadta el, melyet három bécsi jóakarója - Rudolf főherceg, Franz Joseph Lobkowitz herceg és Ferdinand Kinsky - biztosított számára 1809-ben. Amikor Bonaparte Napóleon császárrá koronázta magát (1804. XII. 2., Beethoven felháborodva törli a korzikaihoz intézett ajánlást III.), Esz-dúr szimfóniájából. A későbbiekben megtartotta a "Bonaparte" címet. Növekvő süketsége 1814-től megakadályozta Beethovent abban, hogy zongoristaként fellépjen. Ugyanebben az évben került sor egyetlen operája, a "Fidelio" végső változatának ősbemutatójára. 1818 utáni hallási zavarai következtében a társaságtól és munkától szinte teljesen elzárva, beszélgetőfüzeteivel tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Hét évvel halála előtt került sor utolsó, IX., d-moll szimfóniájának (op. 125.) ősbemutatójára.

[3]

1851. március 26.

Megszületett Andrew Cecil Bradlay irodalomtörténész

Glasbury-ben született. Cheltenhamben és Oxfordban nevelkedett, ahol aztán 1876-tól 1881-ig tanított, majd a liverpooli egyetemen lett a modern irodalmak tanára, 1889 és 1900 között Glasgow-ban töltött be egyetemi katedrát. Egyetemi előadásaiból születtek legfontosabb tudományos és kritikai művei, például A shakespeare-i tragédia, mely a Shakespeare-kritika romantikus korszakát lezáró monográfia. Több shakespeare-i téma szerepel az 1909-ben kiadott Oxfordi előadások a költészetről című kötetében is. Ezekhez csatlakoznak a hegeli tragédiaelmélettel és egyéb irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozó tanulmányok. Utolsó kötete Vegyes tanulmányok címmel jelent meg 1929-ben. Fő érdeme, hogy az impresszionista áramlattal szemben az irodalomkritikát szilárd elvi, filozófiai alapokra próbálta helyezni. Londonban halt meg 1935. szeptember 2-án.

[4]

1857. március 26.

IV. Frigyes Vilmos porosz király lemond Neuenburggal kapcsolatos igényeiről

Miután köztársasági milíciák 1856. szeptember 4-én Neuenburg kantonban leverték a royalista lázadást, IV. Frigyes Vilmos porosz király, akinek fejedelmi jogait a puccs vissza akarta állítani, katonai intervenciót készít elő. Az európai nagyhatalmak azonban közbelépnek, s királynak 1857. március 26-án le kell mondania Neuenburggal kapcsolatos igényeiről és a monarchista alkotmány visszaállításáról, megtartja azonban Neuenburg fejedelme címet. Svájc, mint meggyőződéses köztársaság amnesztiát ad a hazaárulással vádolt felkelőknek.

[5]

1871. március 26.

Párizsban megválasztják a kommünt

A poroszoktól elszenvedett nagy vereség végzetesen megosztotta a francia társadalmat. A szeptemberben kikiáltott III. Köztársaság folytatta a honvédelmi harcot, de januárban fegyverszünetet kötött a németekkel. A szélsőségesen republikánus Párizs ebbe nem törődött bele, ezért a kormány le akarta szerelni a Nemzeti Gárdát. A konfliktus Párizs teljes önállósodásához vezetett: a Gárda átvette a hatalmat, március 26-án megválasztották a szociálforradalmár többségű, 106 fős községtanácsot (kommünt). Az első `munkásköztársaság` kormányzati funkcióit `bizottságok` látták el, legfelül a `végrehajtó bizottság` állott. Elkezdődött a vállalatok kisajátítása, szociális intézkedések sorozata, a nép felfegyverzése. A poroszok és a francia kormánycsapatok blokádját azonban nem sikerült áttörni. Május 22-től egy hétig tartó véres harcban Mac Mahon tábornok leverte a kommünárokat. A megtorlás áldozatainak számára 20-36 ezerre becsülték, sok ezer főt deportáltak Új-Kaledóniába. A párizsi kommün rendszere szimbolikus értékű minta lett a bolsevik forradalmárok számára.

[6]

1876. március 26.

Átadják az Egyetemi Könyvtár épületét

A Könyvtár a jezsuiták nagyszombati kollégiumából eredeztethető. A Túróc megyei Znióváraljára 1586-ban került az iskola, majd Vágsellyére költöztek. 1607-ben ismét Nagyszombatban volt a könyvtár, ahol 1761-ben új épületet kapott. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a könyvtár állami intézmény lett, s 1777-ben Budára költözött. A budai várból 1784-ben Pestre, a Barátok terén álló ferences zárda mellé szállították az akkor már hatalmasra nőtt gyűjteményt, amely más feloszlatott szerzetesrendek anyagával is bővült. A 18. század végére 22 ezerre nőtt az állomány, a gyarapodást a kötelespéldány-rendszer is segítette. A könyvtár mai palotáját Skalnitzky Antal tervezte eklektikus stílusban, ez volt az első magyarországi épület, amelyet bibliotékának építettek. Trefort Ágoston kultuszminiszter ragaszkodott az impozáns megjelenéshez, így alakult ki a Ferenciek terére néző főhomlokzat féloszlop-rendje és timpanonja, a magas attika és a II. emeleti sgrafittósor. A 200 m2-es olvasóterem üvegtetőn keresztül kap természetes fényt, falait Lotz Károly freskói díszítik. Az épületet 1876. március 26-án adták át, s száz évig zavartalanul szolgálta az oktatást. A metróépítés során, 1974-ben azonban a főfalak megrepedtek. A rekonstrukciót 1982-ben kezdték és 1999-ben fejeződött be. Mai állománya 1,5 millió könyvtári egység.

[7]

1911. március 26.

Megszületett Sir Bernard Katz orvos

A lipcsei születésű biofizikus és fiziológus a szülővárosának egyetemén folytatott tanulmányai után elhagyta Németországot, és a londoni University College-ban tanult tovább. 1953-ban a Royal Society tagjává választották. Működési területe az idegek és az izmok tanulmányozása volt. Kimutatta, hogy a motoros ideg és az izom között a közvetítőanyag az acetil-kolin, amely kis mennyiségekben az idegvégződéseken választódik ki. A fiziológiai Nobel-díjat 1970-ben - megosztva - kapta, `az idegingerület-vezetés mechanizmusával kapcsolatos kutatásokért és a transzmitter anyagok felfedezéséért`. Londonban hunyt el 2003. április 20-án.

[8]

1919. március 26.

Kisajátítják a 100 holdnál nagyobb birtokokat

A Forradalmi Kormányzótanács rendelete a gyárak, bányák, bankok, a közlekedés és a bérházak köztulajdonba vételéről, a 100 holdnál nagyobb birtokok kisajátításáról és termelőszövetkezetté alakításáról.

[9]

1919. március 26.

Létrehozzák a Vörös Őrséget

A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-i rendeletével a karhatalmi és közbiztonsági feladatok ellátásra létrehozta a Vörös Őrséget. Kifejezetten politikai célokra teljesen megbízhatónak tartott különítmények alakultak. A leghírhedtebb közülük egy Cserny József nevű kalandor kb. 200 főnyi egysége volt, az ún. `Lenin-fiúk`. Fekete bőrruhában, állig felfegyverkezve, aknavetőkkel és gyalogsági ágyúkkal tanyáztak a Teréz Körút és az Oktogon sarkánál lévő volt Batthyány-palotában. A különítmény tagjai mintegy tucatnyi közönséges gyilkosságot követtek el Cserny kifejezett utasítására, vagy minden parancs nélkül. Az ellenforradalmi szervezkedések felderítése a Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának feladata volt. A részleg tevékenységet Korvin Ottó irányította. A vidéki fegyveres felkelések leverésére és megtorlására Szamuely Tibor újságíró, népbiztos kapott teljhatalmat a Forradalmi Kormányzótanácstól. Könyörtelen és hidegvérű elszántsággal, "a cél szentesíti az eszközt" meggyőződésével tett eleget a megbízatásának. Különvonatával, amelyet "halálvonat"-nak neveztek, megjelent az ellenforradalmi lázadások színhelyén, ott a rendelkezésére álló karhatalommal "rendet" teremtett, majd rögtönítélő eljárással egy személyben törvényt ült az elfogottak felett. A halálos ítéleteket a helyszínen nyomban végrehajtatta. A forradalmi törvényszékek, valamint a rögtönítélő bíróságok ítéletei alapján 153 személyt végeztek ki, közülük 119 vádlottat politikai, 6-ot katonai, 28-at pedig közönséges bűncselekmény miatt.

[10]

1921. március 26.

IV. Károly váratlanul Szombathelyre érkezik

IV. Károly volt osztrák császár és magyar király Svájcból, álöltözékben és hamis okmányokkal, Bécsen át Szombathelyre érkezett, gróf Mikes János püspök palotájába. Teleki miniszterelnök és Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter, akik véletlenül éppen Szombathelyen, gróf Sigray Antal legitimista vezér birtokán tartózkodtak, azonnal tárgyalásokat kezdtek a királlyal a trón elfoglalásáról. Másnap, 27-én Károly úgy döntött: Budapestre utazik, hogy Horthyval tanácskozzék. A kormányzónak - aki nemcsak belső erőket tudhatott maga mögött, hanem az angol kormány támogatásában is biztos lehetett - nem állt szándékában kiadni a kezéből a hatalmat. Miután megegyezés több órás heves vita után sem jött létre, IV. Károly kénytelen volt még aznap visszautazni Szombathelyre. A szomszédos államok kormányai március 28-án és 29-én követeik útján tiltakoztak a magyar kormánynál a restaurációs kísérlet miatt, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság az esetet casus bellinek nyilvánította, és részleges mozgósítást rendelt el. A király április 6-án kénytelen volt elhagyni Magyarországot. Április 13-án Teleki gróf benyújtotta kormánya lemondását. Másnap megalakult az új kormány gróf Bethlen István vezetésével. 1921. október 20-án, IV. Károly feleségével együtt Svájcból repülőgépen Dénesfára, gróf Cziráky József Vas megyei birtokára érkezett. Az exkirály már nem a Horthyval való alkudozás, hanem katonai erő révén szándékozott a hatalmat átvenni. Rakovzsky Istvánt miniszterelnökké dezignálta. A Sopronban lévő Ostenburg-különítmény és a szombathelyi helyőrség felesküdött a királyra. Október 22-én IV. Károly kormányával és a hozzá csatlakozott katonasággal együtt vonaton elindult a főváros felé. Győrben, majd Komáromban és Tatabányán a helyőrség szintén felesküdött rá. Október 23-án, a király csapatai Budaörsre érkeztek. Eredménytelen tárgyalások után október 24-én, miután IV. Károly és Zita királyné a csapatokkal együtt a biatorbágyi állomáson a helybeli pap által celebrált misén vett részt, megkezdődött a "csata". A Gömbös Gyula által vezetett, tüzérséggel is felszerelt csapatok rövid idő alatt szétszórták a király egységeit. A Bethlen-kormány utasítására az exkirályt, feleségét és a puccs politikai vezetőit elfogták, és Tihanyba kísérték. November 1-jén a Nagykövetek Tanácsának határozata alapján a magyar kormány Habsburg Károlyt és feleségét átadta a dunai angol flottilla parancsnokának. A király tartózkodási helyéül a szövetséges főhatalmak Madeira szigetet jelölték ki. Itt is halt meg 1922. április 1-jén.

[11]

1945. március 26.

Első ülését tartja a SZEB

Vorosilov elnökletével Debrecenben megtartja első ülését a SZEB.

[12]

1956. március 26.

Megalapítják a Dubnai Atomkutató Intézetet

Az európai és ázsiai szocialista országok első nemzetközi tudományos központja, a Dubnai Atomkutató Intézet megalapításáról szóló egyezményt Moszkvában írták alá. Az intézet akkor 11 ország tudósainak kutatásához nyújtott segítséget. Magyarország 1992-ben felmondta tagságát az intézetben, ugyanakkor teljes jogú tagja lett a genfi székhelyű nemzetközi atomkutató központnak, a CERN-nek. A jelenleg a dubnai (Oroszország) Egyesített Atomkutató Intézet (EAI) néven működő központban magyar tudósok - pályázatok útján - továbbra is végeznek kutató munkát.

[13]

1971. március 26.

Banglades kikiáltja függetlenségét

A Nyugat-Pakisztán és Kelet-Pakisztán közötti viszályok azzal járnak, hogy Kelet-Pakisztán elszakad, és március 26-án kikiáltja a Banglades Népi Köztársaságot. A Pakisztán két része közötti konfliktusok alapja Kelet-Pakisztán gazdasági kizsákmányolása Nyugat-Pakisztán által és Kelet-Pakisztán infrastrukturális elhanyagolása. A függetlenség elnyerése óta kiírt első választásokon, 1970. XII. 7-én és 1971. I. 17-én, Nyugat-Pakisztánban a Zulfikár Ali Hán Bhutto vezette Néppárt győzött, Kelet-Pakisztánban viszont a Mudzsibúr Rahmán vezette Avámi Liga, amely az autonómiáért szállt síkra. Összességében az Avámi Liga szerezte meg a mandátumok többségét, s a nemzetgyűlés összehívását március 23-án bizonytalan időre elhalasztották. Kelet-Pakisztánban erre zavarságok törtek ki, s ezek ahhoz vezettek, hogy Mudzsibúr Rahmán kikiáltotta a függetlenségét. Az ezt követő polgárháborúban India Bangladest támogatta és december 6-án elismerte Bangladest, mint független államot. December 3-án kitör a háború India és Pakisztán között. A pakisztáni csapatok december 16-i kelet-pakisztáni kapitulációjával Banglades elszakadása befejezett ténnyé válik. Az új pakisztáni miniszterelnök, Bhutto hiába tesz kísérletet a szakadás leküzdésére, egy Pakisztán és Banglades közötti konföderáció létrehozására.

[14]

1976. március 26.

Átadják a Komjádi Béla Sportuszodát

Budapesten a II. Árpád fejedelem útja 8. sz. alatt, a Császár fürdő szomszédságában Kelecsényi Zoltán tervei alapján épült, eltolható boltozatos tetejű versenyuszoda vízfelülete 50 x 21 m, medencéje 195 cm mély. Nevét a magyar vízilabda válogatott egykori kapitányáról kapta.
(Bp. Lex. I/698.)

[15]

1979. március 26.

Egyiptom és Izrael különbékét köt

Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök különbéke-szerződést írnak alá

[16]

1989. március 26.

A Szovjetunió polgárai hetven év után először választhatnak több jelölt közül

A Szovjetunió polgárai hetven év után először választhattak több jelölt közül az újonnan létrehozott Népképviselők Kongresszusának összehívásakor. A reformkommunista képviselők hatalmas győzelmet arattak a konzervatívok fölött. 2895 jelölt pályázta meg az 1500 megválasztható mandátumot. A kongresszusban összesen 2250 hely van. A választókörzetek több mint kétharmadában kettőnél több jelölt indult. Különösen jelentős a moszkvai választási eredmény, ahol Borisz Jelcin, akit a konzervatívok 1987-ben párttitkárként megbuktattak, a szavazatok 89%-át szerezte meg, és megsemmisítő győzelmet aratott a párt hivatalos jelöltje fölött. Más nagyvárosokban is, például Kijevben, a pártbürokraták jelentős vereséget szenvedtek. A Népképviselők Kongresszusának megválasztása részét képezi az 1988-ban hatályba lépett alkotmányreformnak. A kongresszus, amelynek kétharmadát a lakosság választja, és egyharmadát a társadalmi szervezetek küldik, a jövőben évente egyszer ülésezik. Megválasztja az államelnököt és a Legfelsőbb Tanácsot, amely egyfajta ügyintéző parlamentként többhónapos üléseket tart. Átalakították az államelnök hivatalát. Megnövelték a végrehajtó hatalom függetlenségét a pártapparátustól. Az új rendelkezések megváltoztatják a Legfelsőbb Tanács szerepét is, amely eddig automatikusan fogadta el a kormány határozatait, és évente csupán néhány napot ülésezett. A cél egy demokratikus hatáskörű parlament létrehozása. A nyugat-európai sajtó a szovjetunióbeli választásokat "egy radikális új korszak" nyitányaként értékelte. A választásokat Mihail Gorbacsov pártvezető nyitási politikájában fontos lépésnek tartják. A tudósítók hangsúlyozták, hogy miközben az emberek a párton belül szélesebb demokráciát óhajtanak, változatlanul az SZKP-t tartják a reform mozgató erejének. Ez a bizalom azonban az 1990-es év folyamán fokozatosan csökkenni látszott.

[17]

1990. március 26.

Demokratikus választást tartanak Magyarországon

1989. november végétől 1990. október közepéig hat - egyes városokban és körzetekben nyolc - ízben szólították az urnákhoz Magyarországon a választópolgárokat. A szavazások lebonyolítását az 1989:XXXIV. törvénycikk határozza meg, amelyet 1989. október 20-án fogadott el a törvényhozás. A törvény értelmében a szavazók egy időben szavaznak pártlistára és egyéni képviselőkre. Az országgyűlési választásokon a jogi értelemben párttá alakult, 66 bejegyzett szervezetből 39 élt a sajtó, a televízió és a rádió által nyújtott nyilvánosság, a kampány lehetőségével. A választások első szakasza, az ún. kiválasztási, illetve jelöltállítási szakasz 1990. január 24. és február 23. között zajlott. A jelölteknek ajánlócédulákat kellett gyűjteniük. Így az egyéni jelöltek száma radikálisan (kb. 7000-ről 1623-ra) csökkent. Területi listát 19, országos listát 12 párt (MDF, SZDSZ, FKgP, Fidesz, KDNP, MSZP, Agrárszövetség, Hazafias Választási Koalíció, MSZDP, Magyar Néppárt, Vállalkozók Pártja és az MSZMP) tudott állítani. Február 27-től kezdődött a tényleges jelöltek és pártok nyílt versenye. A március 26-án megtartott választásokon a szavazatra jogosult polgároknak a várakozásoknál meglepően alacsony hányada, 65,77%-a vett részt. Az első forduló után a 4%-os "küszöb"-öt hat párt érte el: az MDF, az SZDSZ, az FKgP, Fidesz, az MSZP és a KDNP. Egyéni választókerületben mindössze öt helyen született eredmény, a második fordulóba 171 választókerületben 495 egyéni jelölt került. Így az induló egyéni jelöltek kb. 6%-a, a pártok 9%-a maradt versenyben. Az 1990. április 7-én megtartott második fordulón a szavazópolgárok 45,55%-a vett részt. Az eredmény a Magyar Demokrata Fórum győzelmét hozta. A leadott szavazatok megoszlása: MDF: 24,7%, SZDSZ: 21,4%, FKgP: 11,7%, MSZP: 10,9%, Fidesz: 9%, KDNP: 6,5%. Ezzel az ún. kereszténynemzeti politikai erők kerültek többségbe a parlamentben.