Kleopátra és Marcus Antonius elfeledett lánya, aki maga is királynő lett

Afrikai királynő

Habár maga Octavia nem járt sok szerencsével a szerelemben, igen aktív házasságszerzőnek bizonyult. Kr. e. 25-ben főszerepe volt a Juba és Kleopátra Szeléné közötti házasság megszervezésében. Az eseményt megörökítette Mütilénéi Krinagorasz görög költő egy teljes egészében fennmaradt epigrammában:

„Világ nagy szomszédos részei, melyeket a fekete Etiópiából duzzadó Nílus választ el, közös királyokat hoztatok létre mindkettőtöknek, eggyé téve Líbia és Egyiptom népét.
Tartsák hát meg a királyok gyermekei apáiktól az erős uralmat mindkét ország felett.”

Kleopátra Szeléné és Juba életútja sok közös vonással bírt. Mindketten fiatalon árvák lettek szüleik öngyilkossága által, mindkettőjük ősi földjét bekebelezte Róma, és mindkettejüket triumphuson vonultatták fel Róma népe előtt, mielőtt megkezdték volna rómaivá nevelésüket. Emellett mindketten politikailag problematikusak voltak Róma számára, összeadásuk és egy klienskirályság rájuk bízása volt a legjobb megoldás. Így aztán esküvőjük után Augustus Mauretania királyává és királynőjévé kiáltotta ki őket, és odaküldte őket római kliensként uralkodni.

Az ifjú pár mindkét tagjának életét korábban a feje tetejére állították szüleik tettei, új országukba érkezve azonban szabadon hozhatták meg saját döntéseiket, Augustus kivételével senkinek nem tartoztak felelősséggel. Sok teendőjük volt: az újonnan létrehozott Mauretania hatalmas terület volt, nevével ellentétben nem a mai Mauritánia, hanem a mai Algéria és Marokkó területét foglalta magába. Ahogy az lenni szokott a két kisebb királyságból létrehozott országok esetében, két fővárosa volt: Iol (a mai algériai Sersel) a Földközi-tenger partján, és Volubilis (a mai Marokkó területén romváros Meknés közelében) beljebb a szárazföldön. Mauretaniában emellett volt néhány görög és római kolónia, amelyeket főleg a Hispania Baeticával (a mai Andalúziával) való kereskedelem megkönnyítésére hoztak létre.

Kleopátra Szeléné és Juba alkalmasnak bizonyultak a feladatra. Habár Juba kétségtelenül Mauretania királya volt, korábban sohasem volt sem Numidia, sem más terület uralkodója. Kleopátra Szeléné viszont nem csak, hogy ki lett kiáltva Kréta és Kürenaika királynőjévé Kr. e. 34-ben, ténylegesen is uralkodott Egyiptomban Kr. e. 30-ban, még ha rövid ideig is. Ennek köszönhetően elég presztízzsel bírt ahhoz, hogy férje társuralkodójaként királynő lehessen és saját pénzt is verethessen (mind saját, mind Jubával közösen kiadott pénzérméiken szándékosan görögös stílusban ábrázoltatta magát, utalva származására).

Új királyságukban intenzív modernizálásra volt szükség, így Iol városát újjáalapították Caesarea néven, Augustus tiszteletére (illetve vélhetően a júdeai kliensuralkodó Heródessel való versengésre, aki szintén alapított egy Caesarea nevű várost néhány évvel korábban). Caesareát aztán megtöltötték római és alexandriai stílusú, grandiózus épületekkel. Ezek közé tartozott egy világítótorony, melyet az Alexandriánál található pharosziról mintáztak, és amelyet ahhoz hasonlóan egy szigeten hoztak létre, egy tengerparti királyi palota, valamint több, római és egyiptomi istenek tiszteletére emelt templom is. Udvarukba szerte a birodalomból érkeztek a tudósok és a művészek, és a görög, római és egyiptomi kultúra egyfajta kozmopolita fúziójává vált.

A pár csaknem két évtizeden át uralkodott Mauretania felett, Kleopátra Szeléné korán, mindössze 35 évesen bekövetkezett haláláig. Egy szintén Krinagorasz által jegyzett másik epigramma szerint halála egybeesett egy holdfogyatkozással, ami Kr. e. 5 március 23. körülre helyezi halála időpontját.

„Maga a Hold elsötétült, felemelkedett naplementekor, de elrejtette szenvedését az éjszakában, mert látta gyönyörű névrokonát, Szelénét, holtan leereszkedni Hádészba, közös volt fényük gyönyörűsége, így vegyítette saját sötétségét annak halálával.”

Halálát gyászolta férje és fiuk, Ptolemaiosz, aki apja társuralkodója volt több évig, mielőtt Juba halálával trónra lépett Kr. u. 23-ban. Kr. u. 40-ig uralkodott, amikor is anyja egyik féltestvérének, Antonia Minornak az unokája, Caligula császár kivégeztette. Ptolemaiosznak nem volt gyermeke, és miután a következő évben meggyilkolták Caligulát, utóda, Claudius kihasználta a helyzetet, és átvette az irányítást a királyság felett. Mindössze 65 év egység után a területet ismét kettéválasztották, ezúttal azonban nem klienskirályságokra, hanem Mauretania Caesariensis és Mauretania Tingitana római provinciákra. Kleopátra Szeléné, Juba és Ptolemaiosz idővel feledésbe merültek.

1. Szerelem és politika gyermeke
2. Egyiptomi hercegnő
3. Róma foglya
4. Afrikai királynő

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók