Kínától a Jeges-tengerig – az Osztrák-Magyar Monarchia öt különös vállalkozása

2017. március 2. 08:12

Korábban

A sah, az orvos és a tábornokok – osztrák-magyar katonai misszió Perzsiában

Nászer ad-Din perzsa sah határozott célja volt a 19. század második felében, hogy modernizálja Perzsia katonai erejét, amelyet európai szakértők segítségével akart megvalósítani. A sah személyi orvosa, az osztrák Jakob Eduard Polak révén kapcsolatba lépett a Habsburg udvarral, majd 1878. július 5-én a perzsa uralkodó hatalmas ünnepségek keretében Bécsbe is látogatott. Lenyűgözve a katonai bemutatók látványától azonnal rendelt 12 ágyút, 26 ezer puskát és megállapodott egy állandó katonai misszió létesítéséről Teheránban.

Adalbert Schönowsky von Schönwies tábornok parancsnoksága alatt 30 osztrák-magyar tiszt érkezett az iráni fővárosba 1879 januárjában. A misszió célja a perzsa hadsereg teljes átalakítása volt a Monarchia hadszervezetének mintájára. Ennek során egy 7 ezer fős hadosztály felállításába és kiképzésbe fogtak, amely gyalogságból, vadászokból, tüzérségből, utászokból és egy katonai zenekarból állt. Az „Osztrák hadosztály” katonái rendszeres és magasabb fizetést kaptak mint más perzsa katonák és modern, európai felszereléssel is rendelkeztek.

1880 áprilisára fel is állt az új hadtest, amelynek fegyelme és tisztán tartott barakkjai elégedettséggel töltötték el a perzsa uralkodót. Az osztrák-magyar vállalkozás azonban nem ért el teljes sikert, ugyanis a következő években nem az általuk kiképzett hadtest, hanem a velük párhuzamosan működő orosz katonai misszió által megszervezett „Perzsa kozák brigád” vált a modernizált iráni hadsereg gerincévé.

Az „Osztrák hadosztály” első bevetésére 1880 októberében került sor, amikor Wagner von Wetterstädt vezetésével levert egy azerbajdzsáni kurd felkelést. A következő években azonban a Monarchia beszüntette a misszió finanszírozását, így a tisztek rövidesen hazatértek. Nászer ad-Din, majd utódja Mozaffar ad-Din erőfeszítései révén, ha újabb állami misszió kiküldését már nem is sikerült elérni, de több osztrák-magyar tisztet is meggyőztek arról, hogy térjen vissza Perzsiába és szakértelmével támogassa az ország haderejét. Így például Wetterstadt 1886-ban, miután nyugdíjba vonult a császári-királyi hadseregből, visszatért Iránba és újjászervezte a hadosztályt. Julius Gebauer, aki a misszió karmestereként működött szintén Teheránban maradt egészen 1895-ös haláláig. Artur Kostersitz von Marenhorst pedig egy katonai akadémiát vezetett annak 1911-es bezárásig.