Kilenc tévhit a Barbarossa-hadműveletről

4. A szüntelen szovjet ellentámadások kifárasztották a Wehrmachtot

Gyakran előforduló állítás, hogy az 1941 decemberi, Moszkvánál elszenvedett német vereség egyik fő oka a csapataik rossz állapota volt.

Annyi tény, hogy 1941. november végére a Wehrmacht árnyéka volt csupán öt hónappal korábbi önmagának. A veszteségek mind a szárazföldi haderő, mind a Luftwaffe állományát eredeti feltöltöttségük 30-40%-ára vagy még annál is kevesebbre csökkentették, a frontvonalbeli csapatokat pedig kimerítette az öt hónapja tartó szüntelen harc.

A Vörös Hadsereg azonban még ennél is rosszabb állapotban volt. Hadseregei darabokban voltak, miután hatalmas veszteségeket szenvedtek el az 1941 októberében Vjazmánál és Brjanszknál történt dupla bekerítésben.

Német katonák a szovjet határon

Hadosztályai néhány ezer főre csökkentek, többnyire alig képzett újoncokra, és mindenfajta felszerelésből hiány volt.

Míg a németek képesek voltak növelni páncélos jelenlétüket a keleti fronton 1941 szeptembere és decembere között, a szovjet páncélos erők ez alatt az idő alatt megfeleződtek. Ezzel elérkeztünk a következő tévhithez.

5. A szovjetek elsöprő számbeli fölénye

A náci propaganda előszeretettel alkalmazta a végeláthatatlan keleti hordák sokasága ellen harcoló német csapatok képét, ez azonban kizárólag a propaganda világában létezett.

A valóságban 1941-ben a szovjetek végig tiszta létszámhátrányban voltak. 1941. június 22-én a Balti-tenger és a Fekete-tenger között elterülő négy nyugati katonai körzet 2,3 millió emberrel rendelkezett, míg a tengelyhatalmak 4,5 millió emberrel támadtak a Szovjetunióra.

A Wehrmacht 3,35 millió embert összpontosított erre a célra, az utánuk következő legnagyobb erő a román hadsereg volt a maga 600 000 emberével, északon pedig a finnek 530 000 fővel csatlakoztak a hadjárathoz.

Amikor a Vörös Hadsereg 1941 decemberében Moszkvánál ellentámadásba lendült, a szovjet létszámhátrány még nagyobb volt.

A levéltárakban elérhető statisztikák szerint december 1-jén a szovjetek 576 500 katonát és 574 harckocsit tudtak bevetni a német Közép Hadseregcsoport ellen, amely ekkor 1,2–1,9 millió emberrel bírt 1800 harckocsi és rohamlöveg kíséretében.

A németek nem csupán háromszoros létszámbéli fölényben voltak tankok tekintetében, de a Moszkva közelében ellenük bevetett szovjet harckocsik csupán egyharmada volt modern T–34 vagy KV–1 típusú, a többi az addigra már elavult könnyű harckocsi kategóriába tartozott.

A háború további menete során a németek fokozatosan elvesztették számbéli fölényüket – az egyre növekvő szovjet ipari kapacitásnak köszönhetően –, de legfényesebb 1941-es győzelmeiket egyértelműen ennek birtokában aratták.

1. Mítoszok sokasága
2. 2. A szovjet csapatok tömeges megadásai
3. 4. A szüntelen szovjet ellentámadások kifárasztották a Wehrmachtot
4. 6. A sarkvidéki hideg állította meg a német offenzívát
5. 7. Óriási különbségek a két oldal veszteségei között a keleti fronton
6. 9. Az elfeledett nemi erőszakhullám a keleti fronton

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején