Kiásatta meggyilkolt szerelmének holttestét, a nemeseknek kézcsókkal kellett előtte hódolniuk
2020. május 9. 08:22 Rákóczi István
Korábban
IV. Alfonz király, „a bősz atya”
D. Pedrónak az Inês de Castróval folytatott törvénytelen viszonyából származó gyermekei D. Constanza halála után születtek. 1460-ban Cantanhede városában a rendi gyűlésen azzal lepte meg alattvalóit a hajdani szerető, s most már király, hogy igenis elvette feleségül Inêst, csak éppen titokban tartották az esküvőjüket.
Mindez a spekuláció újabb köreit indította útjára viszonyuk jellegét illetően. Igaz, Péter király szava mellett csak az őket eskető káplán tanúsága állt, és az uralkodó annyi év távlatából nem is emlékezett már arra, hogy melyik évben, hanem csak arra, hogy melyik napon (konkrétan január 1-jén) tartották a titkos esküvőt.
Korántsem mindegy, hogy jogi értelemben minek is volt tekinthető, és hogyan ért véget a minden bizonnyal a D. Constanza halálát jócskán megelőző „liezon”, hiszen az 1383–85 között, D. Fernando halála után beállt interregnum idején a még élő törvénytelen ág leszármazottainak öröklése sem volt teljességgel kizárható.
Tény viszont az is, hogy Inês de Castrón – és bátyjain – keresztül egy, a kelleténél is nagyobb és veszélyesebb „spanyolpárti” liga alakult ki és erősödött meg Portugáliában. Mindez IV. Alfonz királyt is cselekvésre késztette. 1344-ben Albuquerque várába száműzte a szépséges udvarhölgyet, és itt egyik nagynénje őrizetére bízta.

A szerelmesek persze titokban továbbra is kapcsolatban maradtak, és a távolság még inkább izzította a szenvedélyt, ami D. Constanza halála után már szabadabban lángolhatott. Inês de Castro visszatérhetett a száműzetésből, és a már korábban, infánskorában is az országban sokat utazó és vadászó királyfi társaságában majd minden északportugál városban már-már a nyilvánosság színe előtt éltek együtt, az udvar és az uralkodó növekvő ellenszenve dacára.
A hagyomány Bragança városát tartja titkos házasságuk helyszínének, és 1346-ban itt született meg a párnapos korában elhalt első gyermekük, D. Afonso, akit 1347-ben egy kislány, D. Beatriz, majd 1349-ben D. João, 1354-ben pedig D. Dinis követett.
Az élettársak a jelek szerint konszolidált házaséletet éltek. IV. Alfonz király, talán csak királyi vérből gondolta volna inkább az unokái számát növelni, vagy az államraison előtt hajtott végül is fejet, amikor féltette D. Fernando – fia első házasságából származó törvényes örökösének – életét a spanyolpárti (értsd: kasztíliai) befolyás esetleges erősödésétől. Végül radikális lépésre szánta el magát, megölettette unokái anyját, kezelhetetlenné vált fia szerelmét, a „hattyúnyakú Inêst”.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


tél
Múlt-kor magazin 2014
- Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
- Rembrandt, a titokzatos
- Híres történelmi csókok
- Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
- A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
- A Horthy-Hitler-találkozók históriája
- Meghökkentő múltbéli fogások
- A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
- Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok tegnap
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa tegnap
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában tegnap
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában tegnap
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió tegnap
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? tegnap
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa tegnap
- Charun az etruszk haláldémon tegnap