Két őrült, vérszomjas francia tiszttől rettegett Nyugat-Afrika a 19. század végén

A vérengzés megkezdődik

Az expedíció viszonylag eseménytelen úton eljutott a mai Niger területén található Sansané Haoussáig, ahol további helyi katonák és kísérők (köztük mintegy 200 nő és 100 rabszolga) csatlakozott a menethez, lovak, marhák, szamarak és tevék tömegével együtt. A sivatagos vidéken e csoport egyre inkább a határait feszegette az elérhető kevés élelmiszernek és víznek, ami egyre nagyobb elégedetlenséghez vezetett.

Letáborozott csapataitól Voulet messzebb vonult, hogy találkozzon Timbuktu katonai kormányzójával, Jean-François Klobb alezredessel. Klobb további 70 lövészt és 20 szpáhit bocsátott rendelkezésére, naplójában azonban megjegyezte: „Aggódom... számomra úgy tűnik, Voulet olyasmibe keveredik, amit nem ismer.”

Sansané Haoussába visszatérve a feljegyzések szerint Voulet nem volt hajlandó több élelmet a tábort követő civilekre áldozni. Amikor azok hangot adtak elégedetlenségüknek, Voulet katonáival 101 férfit, nőt és gyermeket öletett meg – szigorúan szuronyokkal, hogy takarékoskodjanak a lőszerrel.

Innen továbbvonulva az expedíció mindenhol pusztítást hagyott maga mögött. Számos faluban azzal szembesültek, hogy megelőzték őket a portyázásban a helyi rabszolgakereskedők, akik ráadásul eltömték a kutakat, így a franciák víz nélkül maradtak.

Dühében Voulet parancsba adta minden útjukba kerülő falu megtámadását, ennek során emberek százai váltak kínzás, nemi erőszak, rablás, vagy egyszerű gyilkosság áldozatává, sokukat pedig rabláncra verve vonszolták tovább, miközben otthonaikat felégették. A térség lakosai hamar megtanulták rettegni a francia trikolór látványát.

Az expedíció egyik beosztott francia tisztje, Louis Peteau hadnagy eleinte maga is lelkes támogatója volt a küldetésnek, azonban a kibontakozó értelmetlen vérengzés ellen idővel szót emelt. Voulet az „engedetlenség” címszaván elbocsátotta, Peteau pedig elindult vissza Dakar felé. Ezalatt a hadnagy megírt egy 15 oldalas levelet menyasszonyának, amelyben felsorolta az atrocitásokat, amelyeknek szemtanúja volt.

A levélben kifejtette, hogy a dizentériával fertőzött hordároktól megtagadták a segítséget – gyakran lefejezték őket, és foglyul ejtett falubélieket kényszerítettek a helyükre. A levágott fejeket gyakran az út mellett karókra tűzték, a további rémületkeltés végett.

Peteau emellett elárulta a Sansané Haoussában történtek szörnyű igazságát: az itteni embereket azután gyilkolták le, hogy a helyi törzsfőnök Voulet minden követelésébe beleegyezett.

A levél hamar eljutott Antoine-Florent Guillain gyarmatügyi miniszter kezébe is, aki azonnal Voulet és Chanoine letartóztatását adta parancsba táviratban. „Remélem, a vádak megalapozatlanok – ha minden valószínűséggel szemben igaznak bizonyulnak e visszataszító bűnök, Voulet és Chanoine nem vezethetik tovább a küldetést anélkül, hogy szégyent hoznának Franciaországra” – írta.

1. Civilizáló küldetés
2. A vérengzés megkezdődik
3. Klobb hajtóvadászata és Voulet árulása
4. A bukás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán