Későbbi konfliktusoknak ágyazott meg a csecsenek kitelepítése

Berija tollvonása és az exodus

A Harmadik Birodalom katonai hírszerző és elhárító szervezete, az Abwehr Schamil nevű észak-kaukázusi különleges egysége (Nordkaukasisches Sonderkommando Schamil) a csecsenek segítségére is számított. 1942. augusztus 25-én kilenc szabotőr jelent meg az ingusföldi Berzki mellett, hogy kiképezze a helyi csecseneket. Céljuk az volt, hogy mielőtt a visszavonuló szovjet csapatok lerombolnák, megszerezzék és az 1. német páncéloshadsereg megérkezéséig megtartsák a grozniji olajfinomítót.

A német offenzíva az oroszok lakta Malgobek elfoglalása után azonban megakadt, az Iszrailovval folyó tárgyalások ugyanis eredménytelenül zárultak: a csecsen vezér nem volt hajlandó lemondani a felkelés vezetéséről és kitartott amellett, hogy a németek ismerjék el Csecsenföld függetlenségét. A németek Iszrailovot megbízhatatlannak, terveit pedig megvalósíthatatlannak tartották, s bár sikerült néhány szabotázsakciót véghez vinni, a német–csecsen szövetség végül meghiúsult.

A csecsen–német kapcsolatok mélysége régóta vitatott része a történettudománynak. Bár a kapcsolatfelvétel valóban megtörtént, a két népet mélyen gyökerező ideológiai ellentét (önrendelkezés vs. imperializmus) választotta el, az egymás iránti bizalom alacsony fokon állt, maga Iszrailov pedig erős ellenérzéseket táplált Hitlerrel szemben.

A szovjet titkosrendőrség, az NKVD véreskezű vezetője, Lavrentyij Berija és munkatársai valószínűleg már 1942 nyarán fontolgatták a soknemzetiségű Észak-Kaukázus némely nemzeteinek kollektív büntetését, ami egyáltalán nem volt idegen az orosz birodalmi hagyománytól. A csecsenek és ingusok Közép-Ázsiába való áttelepítésére Sztálin megbízásából Berija adott utasítást. A Chechevitsa (Lencse-hadművelet) elnevezésű, a csecsenek által gyakran Aardakh (Exodus) néven illetett kitelepítésre végül 1944. február végén, több hónapos előkészületek után került sor.

Berija Szvetlanával, Sztálin lányával. A háttérben Sztálin és Lakoba.

A szovjetek jó előre felkészültek az őket komoly szervezési kihívás elé állító deportálásokra. Az egyik magas rangú NKVD-tiszt, Bogdan Kobulov 1943 októberében érkezett Csecsenföldre, hogy „jogi” alapot találjon a lázadások elfojtására. Mint azt a Berijának küldött novemberi táviratában leírta, „38 vallási csoport működik Csecsenföldön legalább 20 ezer taggal, akik szovjetellenes tevékenységet folytatnak, segítik a banditákat és a német szabotőröket, és fegyveres ellenállásra szólítanak fel a Szovjetunióval szemben".

Visszatérés kérdőjelekkel

A lakosság az utolsó percig úgy tudta, hogy azért terelik össze őket a nagyobb épületekbe, illetve terekre, mert tájékoztatást kapnak a területen folyó hadgyakorlatról. Nem így történt. A kitelepítésnél nem számított a társadalmi státus: egyszerű parasztokat, munkásokat éppúgy bevagoníroztak, mint a kulákokat és egyéb „osztályellenségeket” vagy helyi kommunistákat. Az utolsó szerelvény a csecsen és ingus pártfunkcionáriusokat szállította a „fényes jövő” felé.

Tízezren már a Közép-Ázsiába irányuló transzportot sem élték túl, ám a szenvedések a kazah és kirgiz földön sem értek véget. A helyi hatóságok ellenségesen fogadták a jövevényeket, számos kolhoz nem volt hajlandó befogadni és foglalkoztatni őket. Az érkezés utáni első három évben a csecsenek közül további 100 ezer halt meg éhezés, fagy és betegségek következtében.

A Minisztertanács 1957-ben, négy évvel Sztálin halála után hozott rendelete engedélyezte az elnyomott nemzetiségeknek a szabad utazást a Szovjetunión belül, ami megnyitotta az utat a hazájukból elűzött csecsenek számára a visszatérésre. A Csecsen–Ingus ASZSZK-t ugyan visszaállították, de a hazatérők nem számíthattak sok jóra: házaikat addigra elfoglalták, a csecsen nyelvű iskolákat felszámolták. Sokan a hegyvidéki körzetek helyett az alacsonyan fekvő sztyeppéken és Groznijban találtak maguknak új otthont, a hatalom célja ugyanis a csecsenek asszimilációja, Csecsenföld és Ingusföld multietnikus jellegének megteremtése volt, amivel elejét akarták venni egy esetleges felkelés kirobbanásának.

1. Felkelés német segítséggel
2. Berija tollvonása és az exodus

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
• Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
• Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
• Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
• Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
• A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
• A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
• India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
• Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek