Kegyetlenül bántak a rabokkal az amerikai polgárháború leghírhedtebb fogolytáborában
2015. november 12. 13:20
Borzasztó körülmények között tartották fogva a rabokat az amerikai polgárháború alatt létesített leghírhedtebb hadifogolytáborban, az andersonville-i Camp Sumterben. A foglyokat kínozták és éheztették, és az embertelen bánásmód következtében több ezren veszítették életüket.
Korábban
A georgiai andersonville-i hadifogolytábort 14 hónapon át a svájci származású Henry Wirz kapitány vezette. Ebben az időszakban nem kevesebb, mint 13 ezer fogoly halt meg különböző betegségek (többek között vérhas) vagy éhezés következtében, szemtanúk vallomásai szerint pedig Wirz személyesen is kínzott és ölt rabokat, és ugyanezt követelte meg beosztottjaitól is. Miután a polgárháború után széles körben elterjedtek a képek a táborban éhező, csontig lesoványodott foglyokról, a kapitány Amerika egyik leggyűlöltebb embere lett.
A lágerről szóló horrorsztorikat a polgárháború egyik utolsó ütközete, az 1865. április 9-i appomattoxi csata után – a tábor felszabadítását követően – a túlélőktől hallhatta a szélesebb közönség. Robert H. Kellogg, a connecticuti 16. önkéntes ezred főtörzsőrmestere például egyszerűen csak földi pokolként emlékezett meg a táborról, ahol „sétáló csontvázakkal” találkozott.
Dr. James Jones, a konföderáció főorvosa 1864-ben látogatott el a táborba, ahol olyan körülmények uralkodtak, hogy a megérkezése utáni órában kétszer hányt, és influenzás lett. Jelentését a Wirz ellen lefolytatott perben is felhasználták. A táborban nyüzsögtek az élősködők, az egyetlen vízforrást pedig egy szennyezett patakocska jelentette. A táborban 1864 augusztusában 33 ezer hadifogoly tartózkodott összezsúfolva. A rabok jobb esetben sátrakban, de előfordult, hogy egyszerűen csak a maguk által vájt gödrökben aludtak.
A zürichi születésű Wirzet még 1865-ben letartóztatták, és Washingtonba szállították, hogy ott vonják felelősségre tetteiért. A kapitány azzal védekezett, hogy ő egyszerűen csak parancsot teljesített, és szűkös déli élelmiszerkészletekben találta meg a foglyok éhezésének okát. Emellett mentségére felhozta, hogy az északiak nem voltak hajlandók kicserélni a foglyokat, így neki tömegekről kellett gondoskodni. Ellenkezése ellenére Wirzet bűnösnek találták, és 1865. november 10-én mintegy 250 bámészkodó jelenlétében felakasztották. Testét jelöletlen sírban földelték el.
Délen azonban sokan úgy gondolták, hogy Wirzet az északiak kiáltották ki bűnbaknak, és valójában nem követett el súlyos bűncselekményeket. Egyes összeesküvéselmélet-hívők egészen odáig mentek, hogy kijelentették: az északiak erőltették rá a déliekre, hogy kegyetlenül bánjanak a foglyaikkal, és elnöki bocsánatkérést követeltek, amit persze nem kaptak meg.
Wirz kivégzése után az északiak felállítottak egy emlékművet az andersonville-i lágerben elhunyt foglyok, többek között a 400 azonosítatlan halott emlékére. Néhány évtizeddel később egy United Daughters of the Confederacy (A Konföderáció Egyesült Nővérei) nevű szervezet elhatározta, hogy emlékművet emeltet Wirznek. Az uniós veteránok pedig hiába tiltakoztak, 1909-ben a konföderáció tisztje emlékére az egykori tábor helyétől mintegy másfél kilométerre felállítottak egy obeliszket.
Az emlékmű mellett elhelyezett táblán ez olvasható: „Legjobb tudása szerint igyekezett élelmet és gyógyszert szerezni a szövetségi börtön rabjait. Azért állították bíróság elé, mert nem tudta élelemmel és gyógyszerrel ellátni az itteni szövetségi börtön foglyait – holott az őrök ugyanazt az ételt ették, és a halandóság is ugyanolyan magas volt körükben, mint a foglyok körében. Mások [ügybe történő] belekeverését visszautasította, és feláldozta Délért az életét.” Az emlékmű 150 évvel később még mindig áll.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- A világháború idején már sokan a másvilágra kívánták a kezdetben népszerű Raszputyint 17:05
- Elhibázott gazdaságpolitika és a túlzott fényűzés vezetett az iráni sah bukásához 16:05
- Apokalipszisnek gondolták, pedig csak az erdőtűz füstje miatt borult sötétségbe New England ege 15:05
- A befagyott orosz pokolban elolvadt Napóleon Grande Armée-ja 09:50
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát 09:06
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap