Kegyetlen megtorló hadjárattal tudta csak megszilárdítani hatalmát Anglia felett Hódító Vilmos

Az 1069-es válság

Vilmos uralma elején még helyi, angolszász earlöket helyezett Northumbria élére, hogy fékezzék a népet: előbb Copsigot, majd Gospatric-et. Mindketten kudarcot vallottak: Copsigot egy riválisa meggyilkolta 1067-ben, míg Gospatric 1068-ban átállt, Edwint és Morcart támogatva. 1069-ben Vilmos végül saját emberei egyikét, Robert Cumint küldte egy hadsereg élén, hogy foglalja el erővel a területet – a seregen azonban Durhamnél rajtaütöttek, és lemészárolták.

A legrosszabb csak ezután következett a normannok számára. 1069 nyarán számos ellenségük egyszerre indította útnak seregét. Ezek közül a legerősebb a northumbriai nemesek szövetsége volt, amelynek része volt Gospatric is, vezetője azonban Edgar Ætheling volt, a rövid uralkodású Edmund Ironside (uralkodott: 1016) unokája. A mindössze 17 éves Edgar egyszer már bejelentette igényét a koronára: 1066-ban, Harold halála után Ealdred yorki érsek őt kiáltotta ki királlyá Edwin, Morcar és a londoni nép támogatásával.

A northumbriai fenyegetést augusztusban tetézte, hogy egy 240-300 hajóból álló dán inváziós flotta érkezett a Humber folyóra, ahonnan korábban számos alkalommal támadtak már. A northumbriaiak hamar összefogtak a dánokkal, és együtt támadták meg Yorkot. Eközben további gondok akadtak a walesi határnál, ahol Vad Eadric ismét szövetségre lépett a helyi királyokkal, és ez alkalommal a határhoz közeli Chester város lakosaival is. Ezzel egy időben Devon és Cornwall lakossága is lázadt, azonban nem valószínű, hogy összehangolt akcióról lenne szó. A krízishelyzet mindenesetre a végsőkig próbára tette a normannokat.

Vilmos helyetteseire bízta a délnyugati probléma kezelését, míg ő maga nyugatra indult. Elsőként Staffordnál szétverte Eadric és szövetségesei seregét, majd továbbindult északnak. Röviddel karácsony előtt érkezett Yorkba, ahol azzal szembesült, hogy közeledéséről értesülve a northumbriaiak és a dánok taktikai visszavonulót fújtak – előbbiek az erdőkbe és hegyekbe, utóbbiak a Humberen horgonyzó hajóikhoz.

A királyt dühítette, hogy nem sikerült csatára kényszerítenie ellenségeit. Stratégiát váltott: először titokban kapcsolatba lépett a dánokkal, és jelentős mennyiségű ezüstöt ajánlott fel nekik azért cserébe, hogy tavasszal hagyják el Angliát – ebbe könnyen beleegyeztek. Ezután a makacs northumbriaiak felé fordította figyelmét: 1069 karácsonya után portyázó csapatokra osztotta fel seregét, és elindította őket, hogy véghez vigyék „az észak elpusztítását”.

1. Új szelek fújnak
2. Összehangolt ellenállás
3. Az 1069-es válság
4. Riadalom és döbbenet

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?