Katonai támadás, éhség és infláció követte a legutóbbi görög „nem”-et

2015. július 15. 08:21 Csernus Szilveszter

Korábban

Az olasz birodalom árnyékában

A Duce már hatalomra kerülésekor sem csinált titkot belőle, hogy egy - az ókori Róma nyomdokaiba lépő - mediterrán birodalmim létrehozása a célja. A terjeszkedéshez már a világháború előestéjén hozzákezdett, amikor szinte az Anschlusst lemásolva megszállta és az olasz király uralma alá helyezte Albániát 1939 március-áprilisában. Ezután szárazföldi határon nézett immár szembe az olasz és a görög haderő, a kérdés csak az volt, Görögország melyik oldalon áll.

A következő évben Mussolini tovább folytatta terjeszkedését nemcsak Franciaország felé, de támadást indított az angol gyarmat Egyiptom ellen az olasz-török háború (1911-1912) óta Róma fennhatósága alatt álló Líbiából is. A Mediterráneum uralmához ugyanis meg kellett törni a brit impériumot a térségben, amely a Gibraltár-Málta-Ciprus-Egyiptom vonalra támaszkodott. Éppen ebben a nagyhatalmi játékban kapott fontos szerepet Görögország, különösen Kréta, mint a Földközi-tenger keleti medencéjének egyik kulcsa.

Olaszország ráadásul bátran tetszelgett az albán nemzeti törekvések megvalósítójaként, amely még egy fronton ellenségévé tette Görögországot, ugyanis az albán-görög határ által elfelezett, kevert lakosságú Epirusz napjainkban is területi viták melegágya.

Az észak-afrikai harcokkal egyidőben szaporodtak meg az olasz-görög katonai incidensek, melyek leghírhedtebbike 1940. augusztus 15-én zajlott. Történt ugyanis, hogy a Tinosz szigetére a görögök egyik legszentebb vallási ünnepére, Szűz Mária Mennybemenetelének celebrálására érkező Elli cirkálót megtorpedózta a Regia Marina (az Olasz Királyi Tengerészet) Delfin nevű tengeralattjárója. A kilenc görög életet követelő támadás természetesen felkorbácsolta a viszályt, de Metaxas bölcsen elzárkózott a hadüzenettől, Mussolini provokációja így nem sikerült.

A közismerten hiú Ducét akkorra már egyre nagyobb bizonyítási kényszer gyötörte, ugyanis német szövetségese már (Svájcot kivéve) az összes szomszédját államához csatolta, vagy villámgyors hadjárattal leigázta, míg Mussolini birodalma mindössze Albániát és a Francia-Alpok egy részét könyvelhette el győzelmi trófeaként. Ráadásul egyiptomi támadása is súlyos kudarcba fulladt, így Hitlertől kellett afrikai harcaihoz segítséget kérnie (1940 október 4.: Brenner-hágói konferencia).

előző oldal következő oldal 2 / 5