Katonai és rendőri kiképzést is kapott Oroszország legrettegettebb bérgyilkosa

2018. szeptember 10. 10:46 Múlt-kor

Az 1990-es évek Oroszországa közismerten vad és veszélyes hely volt, így nem meglepő, hogy néhány egészen elképesztő bűnözőt is kitermelt – köztük az orosz alvilág legrettegettebb bérgyilkosát, a „szupergyilkos” Alekszandr Szolonyikot is, akinek megbízói állítólag több ezer amerikai dollárt is kifizettek egyetlen gyilkosságért. Az ilyen embernek azonban általában rövid időn belül jelentősen megnő az ellenségei száma – Szolonyiknak is ez lett a veszte.

Korábban

A kezdetek

Alekszandr Viktorovics Szolonyik 1960. október 16-án született a dél-oroszországi Kurganban. Ifjúként tehetséges birkózó és lövész volt, sorkatonai szolgálatát Kelet-Németországban töltötte – egyes források szerint egy harckocsi személyzetének tagja volt, más leírások szerint tehetségét a különleges erőknél (Szpecnaz) kamatoztatta. Bármi is legyen az igazság, katonai szolgálatát követően szülővárosában a rendőrség bevetési egységéhez, az OMON-hoz jelentkezett, ahonnan azonban hat hónap után menesztették, a fogvatartottakkal szemben tanúsított túlzott kegyetlenségére hivatkozva.

A rendőrségtől való távozását követően Szolonyik továbbra is Kurganban maradt, ahol a temetőben dolgozott sírásóként. Az 1980-as évek folyamán kétszer is megnősült, a házasságokból egy lány, illetve egy fiú született. 1987-ben azonban élete újabb negatív fordulatot vett: nemi erőszak vádjával letartóztatták. A bíróság nyolc év börtönbüntetésre ítélte, azonban börtönbe vonulása előtt, a feleségétől való búcsúzás közben kiugrott egy második emeleti ablakon, és elszökött.

Néhány hónappal később a hatóságok nyomára akadtak: a szomszédos Tyumeny tartományban rejtőzött, csaknem 200 kilométerre Kurgantól. Hogy észrevétlen maradjon, igyekezett megváltoztatni kinézetét – egy anyajegyet már eltüntetett az arcáról, és éppen az egyik kezén található tetoválást akarta eltávolíttatni egy kozmetikai szalonban, amikor ismét letartóztatták.

A börtönben – mivel szolgált rendőrként – eleinte magánzárkában helyezték el, személyes biztonságára való tekintettel. Később a többi rab közé helyezték át: miután rabtársai megtudták, hogy egy korábbi rendőr van köztük, többször is az életére törtek. Szolonyik ezen incidensek során kivívta a többiek tiszteletét – a híresztelések szerint volt olyan alkalom, hogy egyszerre 12 emberrel szemben védte meg magát sikeresen. Két év után, 1990 áprilisában végül a börtönből is megszökött, egyes források szerint a szellőzőrendszeren, mások szerint a szennyvízrendszeren keresztül – mindkét esetben igaz, hogy kis termete (165 centiméter magas volt) hasznára válhatott.

Profi bérgyilkos

Kiszabadulása ellenére körözött rabként Szolonyiknak nem sok lehetősége volt, így visszatért szülővárosába, ahol a helyi alvilágnak kezdett dolgozni. Első gyilkosságát már 1990. június 3-án elkövette, a kurgani alvilág egyik vezetőjének megbízásából ölte meg annak egy tyumenyi riválisát. Több kívánatos adottsággal is rendelkezett, amely alkalmassá tette erre a munkára: tudta, hogyan kell meglógni veszélyes helyzetekből, hatékonyan meg tudta védeni magát, és jó lövész volt – akár mindkét kezében egy-egy pisztollyal is jól bánt (orosz nyelvterületen ezt „macedón lövészetnek” nevezik).

Első gyilkossága után a Moszkvától 85 kilométerre keletre lévő Orehovo-Zujevóba költözött, ahonnan a fővárosba bejárva tökéletesítette tudását, mint a kurgani maffia bevett bérgyilkosa. Áldozatai nagyrészt más bűnözők voltak, az aktuális megbízó riválisai. Hidegvérrel, sokszor távolról végzett célpontjaival. Képességei híre hamar elterjedt Moszkvában is, ahol a „macedón” stílusra és keresztnevére (valamint állítólagos görög származására) utalva „Nagy Sándornak” kezdték nevezni. A rendőrség tehetetlen volt – Szolonyiknak a szökéshez és rejtőzéshez is rendkívül nagy tehetsége volt.

1992-ben Szolonyik fél éven belül megölte a moszkvai alvilág két, korábban érinthetetlennek hitt alakját is: Viktor Nyikiforovot és Valerij Dlugacsot – utóbbi testőrök hadával és páncélozott autóval járt-kelt, Szolonyik ezért egy zsúfolt szórakozóhelyen csapott le rá.

Törlesztetlen adósságok

1994-ben Szolonyik visszatért Tyumenybe, ahol egy helyi alvilági vezértől próbált sikertelenül egy egymillió dolláros tartozást behajtani. Néhány héttel később a férfit holtan találták, bár megölését később más bűnözők vallották be. Október 6-án Szolonyikot egy társával a moszkvai Petrovszko-Razumovszkij piacon letartóztatták. Mindketten együttműködtek a rendőrökkel, akik nem kutatták át megfelelően a ruházatukat. Az őrszobán Szolonyik a társa kabátja alól előrántott egy Glock 18 típusú géppisztolyt, és tüzet nyitott. Négy rendőrt és két biztonsági őrt megöltek, majd megpróbáltak futva menekülni (még mindig bilincsben), annak ellenére, hogy Szolonyikot lövés érte a veséjén. Társának sikerült eltűnnie, a bérgyilkost azonban elfogták.

A hatóságok ezúttal nem bíztak semmit a véletlenre: a Matroszszkaja Tyisina, azaz „matrózok csendje” nevű szigorúan őrzött fegyházban helyezték el (jelenleg ennek az intézménynek a rabja Mihail Hodorkovszkij is). Itt várta tárgyalását, amelynek előkészületei során sem érezte magát biztonságban – tudta, hogy kollégáik megölése miatt a legtöbb rendőr és börtönőr legszívesebben holtan látná. Egyik ügyvédje azzal az abszurdnak tűnő tanáccsal látta el, hogy vállalja magára minél több magas rangú alvilági vezető feltáratlan gyilkosságát, így egyfajta „bűnözők sírásójaként” (korábbi munkájára utalva) enyhítve a gyűlöleten, amellyel a hatóságok viseltettek iránta.

Szolonyik eleinte több mint 30 gyilkosságot vállalt magára, később azonban visszavonta vallomását. A Matroszszkaja Tyisinában töltött ideje alatt meg is műtötték, eltávolítva a veséjében lévő lövedéket.

következő oldal 1 / 2