2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

Kaszálók, mutatványosbódék és világháborús hullahegyek: a Városmajor története

2021. július 25. 15:29 MTI

A budai Városmajort 236 éve, 1785. július 25-én nyilvánította II. József rendelkezésére közkertté a Helytartótanács. A liget rendkívül népszerű lett, amiben nem kis szerepet játszott, hogy közel esett a beépített városrészekhez, rövid sétával is megközelíthető volt.

Városmajor
Városmajor, előtérben a Fogaskerekű végállomásának üzemi épületei, 1966 (Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)

A Rózsadomb és a Kis-Svábhegy közötti völgyben húzódó térséget, az Ördög-árok árterületét Buda lakossága a török hódoltságig kaszálóként használta. Buda 1686-os visszavétele után a katonaság tulajdonába került, 1724-ben a várparancsnok, Daun Henrik gróf villát is építtetett ott.

A városi tanács hosszasan és eredmény nélkül pereskedett a terület tulajdonjogáért, amelyet végül 1730-ban visszavásároltak. A földet kertészeknek adták ki, de ők 1781-ben felmondták a haszonbérletet, mert veteményeiket tönkretették az ott folyó hadgyakorlatok. A tanács ezután eredménytelenül kínálta árverésre a területet.

II. József, „a kalapos király” 1784-ben Budáról Pestre helyezte át az Institutum Geometricumot, Európa első polgári mérnökképző intézetét. Az egyetem botanikus kertjének helyén közkertet kívánt létesíteni, a budai magisztrátus azonban a nagyobb haszon reményében a területet házhelyeknek akarta kimérni, és cserébe a város majorját kínálta fel.

Az uralkodó a javaslatot elfogadta, a Helytartótanács a területet 1785. július 25-én nyilvánította közkertté. Az akkor mintegy 57 holdas közpark Tallherr József tervei alapján készült el. Mértanilag szerkesztett hálózatban sétányokat létesítettek, a szigorú geometrikus elrendezés egyik tengelye a vendéglővé átalakított Daun-villára irányult, és mintegy háromezer fát is ültettek.

Az 1787-re elkészült Városmajor (Stadt-Mayerhof) volt a pest-budai lakosság számára létesített első közpark. A liget rendkívül népszerű lett, amiben nem kis szerepet játszott, hogy közel esett a beépített városrészekhez, rövid sétával is megközelíthető volt. A királyi rendeletre és pénzből létesített park fenntartására kezdetben csak az itt működő vendéglő bevétele állt rendelkezésre. Mivel az összeg kevésnek bizonyult, 1825-ben – a Városligethez hasonlóan – mutatványosbódék felállítását engedélyezték. A park népszerűsége növekedett, a május eleji tavaszünnep egyik legfontosabb helyszínévé vált, ahová Pestről is sokan kirándultak.

A mutatványosbódék azonban vurstli hangulatot teremtettek, a harsány tobzódás nem kedvezett a vasárnapi családi sétáknak, a szerelmes andalgásoknak, a kisgyermekek játszadozásának. A Városmajor környékén a nyári kikapcsolódást biztosító villák egész sora épült fel, a közpark azonban a 19. század második felére fokozatosan lezüllött, az elhanyagoltságot tetézte, hogy a katonaság is folyamatosan igénybe vette a területet.

A sorozatos panaszokra a város visszatérő válasza a pénz hiánya volt, pedig a park rendbetételére tervek, távlati elképzelések születtek. Nyári színház, cirkusz, zeneterem, gyógyfürdő létesítésének ötlete merült fel üzleti alapon, a parkot végül mégis közpénzen rendezték. A legfontosabb lépés a ki-kiáradó Ördög-árok beboltozása volt 1917 és 1920 között, majd a vurstli bezárása következett.

A Városmajort újra parkosították. Az Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan által tervezett Jézus szíve-plébániatemplomot, a magyar Bauhaus egyik meghatározó épületét 1922 és 1933 között emelték, a harangtornyot 1936-ban. A Tér és Forma című folyóirat 1933-ban már méltán írhatta: „a 14 hektáros Városmajor nemrég erdő jellegű volt, most már virágággyal, játszótérrel, pihenőkkel ellátva Buda egyik legszebb parkja”.

A második világháború végén, a budai Várban körbezárt magyar-német csapatok 1945. február 11-i kitörése után romok, roncsok és hullahegyek maradtak itt, a terület ideiglenes temetővé és szemétlerakó hellyé vált. A helyreállítás után, 1952-ben épült fel a Szabadtéri Színpad, amelyet többször korszerűsítettek, emellett teniszpálya, tornacsarnok, sporttelep is létesült, a fertőzés következtében kiszáradt, még 1765-ben ültetett szilfákat a hatvanas évek közepén vágták ki. A Városmajor nyugati oldalán van a Fogaskerekű Vasút 1874-ben üzembe helyezett végállomása, és a Városmajori Gimnázium is a park területén épült meg.

Az ezredforduló környékén ismét elhanyagoltság és rossz közbiztonság jellemezte a parkot. A megújítást a hegyvidéki önkormányzat kezdeményezte 2010-ben, a Városmajor a főváros támogatásával 2013 végére több mint 200 millió forintból szépült meg. A közparkba tizenhárom kamerát telepítettek, lefedve az egész területet, megújult a játszótér és a közvilágítás, lecserélték a régi utcabútorokat és kültéri tornaszereket helyeztek ki, amelyeket bárki ingyen használhat. Telepítettek egy úgynevezett parkour pályát is az extrém sportok kedvelőinek, új kutyafuttatót kerítettek el, és futókört alakítottak ki a teljesen újjáépített Városmajor parkban.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Árokóvóhely a Városmajorban, 1944 (Kép forrása: Fortepan / Lissák Tivadar)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár